péntek, március 30, 2012

Márciusi beszámoló

Mozgalmasan telt a március, már ami a hétvégéket illeti. Hétköznapjainkat, mint mindig a munkába menés rutinja tölti ki, de hétvégén pótoljuk ezt sok-sok élménnyel.
Március első hétvégéjén sok halasztgatás és sok meghiúsult kísérlet után, végre sikerül Ritáéknak meglátogatni minket. Ez a szokásos október-novemberi feljövetelük bepótlása volt, így tényleg nagyon örültünk neki, hogy most összejött, hisz majdnem egy éve nem láttuk a mi kis huncut keresztfiunkat. Nagyon nagyot nőtt, amióta nem láttuk, és az arca is inkább kisfiú már, mint babás. Kellett neki egy fél óra amíg kicsit feloldódott, de aztán nagyon jó kedvűen fedezte fel a lakást. Nagyon segítőkész és imád takarítani. :-) Megtalált egy seprűt meg egy törlőrongyot, azzal végigsikált aztán mindent, amíg mi Sanyival a vacsit vagy ebédet készítettünk, vagy egyáltalán kijöttünk a szobából, jött utánunk és kérdezgette: mit csinálsz és mit segítsek. Kíváncsi voltam, hogy ha valamivel megbízom megcsinálja-e, de bármit adtam a kezébe, hogy vigye be az asztalra, vagy adja oda anyunak, mindent pont úgy csinált meg, ahogy mondtam. :-) És még Rita mondja, hogy milyen rossz (huncut) gyerek ez a Zsombika. :-) Persze megvan benne a lópor de az kell is. Vasárnap délelőtt kimentünk az állatkertbe, szép napos időnk volt szerencsére. Nagyon élvezte, csak volt egy kis bökkenő. Már az elején mondta, hogy a nyuszikákat akarja látni. Én nagy lelkesen felsoroltam neki, hogy még milyen állatok lesznek, és megemlítettem, hogy lesznek krokodilok (aligátorok) is. Így az egész állatkerti sétánk a nyuszikák és krokodilok kereséséből állt, de sajnos egyiket sem találtunk. Az aligátorokkal nem tudom mi lett, a nyuszikákat meg gondolom a hideg miatt még nem engedték ki. Na de végül is abba maradtunk, hogy legközelebb amikor jönnek már lesznek nyuszikák is, a krokodilokat nem mertem megígérni :-). Haza menni nem nagyon volt kedve, de megígértük neki, hogy nemsokára meglátogatjuk, a szülinapja alkalmából és így kisebb nyöszörgéssel, vasárnap délután hazaindultak.
A következő héten volt március 8, ami két különleges és említésre méltó esemény is tartogatott. Először is 3 év halogatás után végre vettünk bicikliket, így tudunk menni bringázni a nyáron. Az enyém nagyon gyorsan nevet is kapott, hisz színéből kiindulva a Pinky magától értetődő volt, a Panna meg csak úgy jött, így Pinky Panna névre hallgat a drótszamaram. Azóta amikor az időjárás engedi hétvégenként, délutánonként tekerünk nagy lelkesen. A másik esemény természetesen a nőnapi ünnephez kapcsolódik. A fiúk meghívtak minket lányokat vacsorázni a Blue Pearl-be, ahol zenés vacsorát tartottak aznap este. Nekem nagyon nosztalgikus hangulatom volt, hisz ugyanebben a terembe, egy évvel azelőtt a Sándor napot ültük a szüleinkkel és akkor választottuk ki az esküvői menünket. A főpincérnő ugyan az volt, a zenészek ugyan abból a zenekarból ketten akik az esküvőnkön zenéltek, így a számok is mind ismerősök voltak. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna Sankótól.
Azon a hétvégén egy rég betervezett hajdúszoboszlói wellnesshétvégén voltunk Sanyi volt csoport-, illetve évfolyamtársaival. Péntek délben indultunk, kettecskén, vasárnap meg már jöttünk is haza, még két fővel kiegészülve (hoztunk két csoporttársat is - nem félreérteni). :-) Az egyik Debrecenbe dolgozó kolléga foglalta a házat, ami minden várakozásunkat felülmúlta. Minden emeleten 2 db nappali-konyhás és hálószobás apartman volt, az alaksorban meg egy apartman és egy nagy közösségi tér, pingpong asztallal és konyharésszel. Mivel rég nem látott emberkék kerültek össze sokat beszélgettünk és este csaptunk egy jó kis bulit a régi szép idők emlékére. Szombaton a lubickolás kapta a főszerepet, egészen pontosan az Aqua Palace. Az az igazság, hogy még egészen ezidáig nem nagyon voltam még igazi élmenyfürdőben, így nagy valószínűséggel nem tudok objektíven ítélkezni, de én nagyon élveztem az egész napot. Volt egy csomó szebbnél szebb medence, nagyon hangulatos volt az egész hely. Legalább 5-6 órát ültem aznap vízben, de még simán el tudtam volna lenni benne pár órát. Természetesen a szaunát sem hagytuk ki, rájöttem, hogy ezt itthon is kellene rendszeresen űzzük, nagyon feltöltött. Vasárnap aztán mire összecsomagolt mindenki már el is romlott az idő, így indultunk haza, hogy még napvilág érjünk haza.
Rá egy hétre volt a Sándor napos hétvége, ami nálunk nagy ünnep, hisz a Férjem és Apósom is erre a névre hallgat. A tavalyi évhez hasonlóan idén is meghívtuk a szüleinket, testvéreinket a hétvégére. Sajnos Édesapám nem tudott eljönni, mert el kellett menjen útra, hiányzott is, nagyon, de hát ez van, valakinek dolgozni is kell a családba, ha már mindenki ünnepel. :-) Apósomék péntek délután érkeztek, jöttek velük Petiék is. Estére hazamentek Selyébe, szombat délelőtt meg velük együtt mentünk el mi is Nyárádszeredába baba-látni, Sankó második unokatestvéréékhez.Nagyon aranyos egy hónapos kislányt láttunk, mindenki el volt olvadva tőle. Ebédre aztán bejöttünk hozzánk, megérkezett Anyukám is Öcsémmel, behozták Selyei Mamát is, így teljes volt a család. Nagyon jó hangulatban telt az egész hétvége, Szombat délután sétáltunk egy nagyot a városba, este meg a csapat egyik fele kártyázott, a másik fele Scrabble-zet. Az alvást is meg tudtuk oldani, kilencen aludtunk a 3 szobás lakásba, akiből hárman matracon a földön de így is jó volt. Elkacagtuk, hogy amióta ott lakunk még nem piknikeztünk a nagyszobába (értsd ez alatt matracon alvás hálózsákkal), úgyhogy épp ideje volt bepótolni a hiányosságot. Vasárnap aztán ebéd után megbomlott a társaság, először Apósomék, majd Anyukámék indultak haza, végül meg Sankó is hazavittem Mamát. Vasárnap este azért nem unatkoztunk, hisz a barátokkal is meg kellett ünnepelni eme neves eseményt.
Azóta eltelt még két hét, de ezeket a hétvégéket kis kertészkedéssel, biciklizéssel és sok-sok pihenéssel töltöttük.