Muci blogja: június 2009

Az előző bejegyzésem azzal fejeztem be, hogy megvan a lakás. És ugyebár ilyenkor kezdődnek a bonyodalmak. A lakást fel kellene újítani egy kicsit, mert a falak eléggé feketék már, rég nem volt festve benne. Na meg a plafonok is meg vannak repedezve (szerencsére csak a vakolat). A festés nem egy egyszerű dolog nálunk, minden szobába valamit el kell követni a fallal: 2 szobába tapéta van, a nagyszobában budai föld, a konyhában, fürdőben meg az előszobában olajfesték. A munkával mindenki egyet ért, hogy meg kell csinálni, festés, ablakcsere, új bútorok, stb., csak a sorrenddel van gond. Én legfontosabbnak az tartanám, hogy fessünk ki rendesen, és a plafonokat csináltassuk meg, aztán ha lesz pénz az ablakokra most akkor azt is megcsináltassuk, ha nem akkor majd később. A bútorok mindenképpen maradnak most, a néni elég sok bútort itthagy, az egy ideig elég lesz. Aztán idővel az is kicserélődik. Sanyi szülei szerint, most csak egy felületes festést csináltassunk, aztán majd ha meglesz a pénzünk hogy egyszerre mindent megcsináltassunk, festés, ablakcsere, konyha- és fürdőfelújítás bútorok stb. akkor majd megcsinálunk mindent egyszerre. A néni jövő csütörtökön megy el, akkor kapjuk meg a kulcsokat, aztán akkor majd eldöntjük. Megtudjuk mit mennyiért csinálnának meg, mi fér bele most a költségvetésünkbe és mi marad későbbre. Biztos ami biztos a mostani albérletünk még jövő hónap végéig kifizetjük, hogy legyen idő mindenre, ne kelljen a munkálatok közbe beköltözzünk.
Én jövő szerdán megyek Budapestre egy egynapos kurzusra, és pénteken jövök vissza, Sankó meg 5.-én megy Eforie Nordra valami nyáriegyetemre és ott lesz egész 11.-ig. Még gondolkodik, hogy elmenjen-e, de ezt majd akkor közelebbről meglátjuk. Megérné elmenni, mert a úton kívül mindent fizetnek nekik. Azon is gondolkodunk, hogy menjek én is vele, de mit csinálok én egész nap amíg a fiúk okosodnak egyedül? Na meg az sem biztos, hogy nekik ez a szabadságukból megy le, és én ha kiveszem erre a szabadságom, akkor mikor neki lesz szabija nekem már elfogynak a napjaim. Na és akkor a lakásfelújítás ebben az időszakban lehetetlen lesz. Szóval szép kis dilemma előtt állunk.
Na de sose volt úgy hogy ne lett volna valahogy, hát nem ez lesz az első ilyen alkalom. :-)

Nagyon mozgalmas hónap áll mögöttünk és a közeljövőben sincs nagy esélyünk unatkozásra. A hónap legfontosabb eseményei először is anyukám, Sankó és apukám születésnapja. Persze mind a három 10 napon belül van és még ebbe a 10 napba beleesik a szüleim házassági évfordulója is. Szóval ünnepben nincs hiány. Május 16-17.-én ünnepeltük otthon ezt a sok ünnepet. Apukám megbeszélte a nővéréékkel, hogy ideadják nekünk a hétvégi házukat Zsögödfürdön, úgyhogy ott volt a buli. Nagyon jó volt egy kicsit a családdal lenni, Öcsém is haza tudott jönni, vittük a két nagymamám is, és teljes volt az öröm. Kinn a szabadban ebédeltünk és a vasárnapi misét is a domboldal aljában lévő színpadon felállított kis oltárnál, a domboldalban ülve hallgattuk meg. Nagyon szeretem azokat a miséket, amiket itt tartanak. A pap is nagyon jól szokott prédikálni, meg hát a természetben ülve jobban lehet érezni Isten jelenlétét számomra. És a hab a tortán az volt, hogy pont ekkor volt a zsögödfürdöi majális kis népzenével meg néptánccal. Késő este értünk csak vissza Vásárhelyre annyira jól éreztük magunk.

Közben azon a héten befektették unokatestvérem a "lenin utcai" kórházba kivizsgálásra, mert 28 évesen 170/110 vérnyomása volt, ami még ingadozott is, hogy teljes legyen az öröm. Itt tartották másfél hétig, úgyhogy minden délután megvolt a programom. Szerencsére sikerült lehozni a vérnyomását stabil 120/80-ra, bár a sok kivizsgálás ellenére nem igazán tudják, hogy mi volt az oka. (Állítólag a fogamzásgátló tabletta mellékhatása...)
Május 22.-én pénteken rövid nap volt a munkában. A cég tulajdonosának szülinapja volt és meghívta az egész társaságot a gyár udvarán lévő kis tó partjára piknikezni. 1 órakor leállt a termelés és mindenki kivonult. Volt minden ami szem-szájnak ingere. Nagyon jó ötlet volt, kicsit együtt volt mindenki, találkoztunk azokkal a kolléganőkkel, kollégákkal akikekkel amúgy csak mikor megyünk haza az ajtóban ha összefutunk. Igazi jó hangulat volt, zene is került és olyan is volt aki bugyison vagy ruhástól megfürdött a tóban. Remélem nem ez volt az "első és utolsó" ilyen alkalom.

A Vim Spectrum munkaközössége

Azon a hétvégén tartottuk Sankó szülinapját a barátokkal. Nem csináltunk nagy felhajtást, kicsit bemelegítettünk Jácintéknál, aztán lementünk a Jazz-be. Jó korán mentünk (fél 11 körül), mert úgy hallottuk, hogy csak addig tartják a lefoglalt asztalokat. Hát enyhén szólva is meglepődtem amikor bementünk a nemdohányzó terembe és csak 1-2 ember lézengett a pultnál. Az hittem buli se lesz, de szerencsére tévedtem. Nagyon jó kis buli lett, 12 körül kezdett begyűlni a nép de még maradt hely táncolni is. Roptuk is ameddig bírtuk. :-)

Szombat-vasárnapra Sanyi hazament Selyébe, és következő kedden be kellett hozza a nagymamáját ismét a kórházba. Nagyon csúnyán kiújult a lábszárfekélye, tenyérnyi gennyező sebei voltak. Így ismét volt akit látogatni. Most szerencse volt, hogy nem a bőrgyógyászatra, hanem a belgyógyászatra fektették (Nagykórház 7. emelet) és mivel Sanyi a 6. emeleten dolgozik rendszeresen meg tudta nézni, hogy mi a helyzet a mamájával. Szegény 2 hétig volt benn és csak most kedden engedték ki. Már egy picit gyógyul a sebe, és reméljük nem romlik az állapota, így hogy hazament.
A Pünkösdi ünnepeket így külön töltöttük. Én mindenképpen haza akartam menni, mert minden évben megyünk a pünkösdszombati csíksomlyói búcsúra, még soha nem hagytam ki és idén sem szerettem volna. Sankó viszont nem hagyhatta itt a mamáját. A haza utam nagyon szerencsésen sikerült, Apukám egyik kollégája épp erre járt, elvitt Szentegyházáig, oda meg elém jöttek otthonról. Mivel mi közel lakunk a búcsú helyszínéhez, családi hagyománnyá vált, hogy az egész család együtt, lehetőleg székelyruhában, megy a búcsúra. Persze ha barátok, barátnők akarnak velünk jönni, jöhetnek nyugodtan, de a mi családunk mindig együtt megy. Idén sajnos Öcsém nem tudott hazajönni Jászvásárból az egyetemről, így csak hárman mentünk, persze székelyruhában mind. Az időjárás nem nagyon kedvezett a búcsúsoknak, de hát aki többször volt már az tudja, nagyon ritka az az év amikor eső, vihar netán jégeső nincs ezen a napon. Idén is több százezren vettek rész a búcsún és mindenki türelmesen végigülte a Szentmisét az eső ellenére. Az ünnepnek különleges fényt adott a két évforduló: 1000 éves az erdélyi egyházmegye és 800 éves a magyar ferences rend. Az idei búcsú jelmondata: "Krisztussal ezer esztendeig" (Jel 20,4). Az ünnepi szónok Dr. Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskeméti érsek volt, akit azért kértek fel ünnepi szónoknak, mert az erdélyi püspökség hívei Szent Istvántól a román konkordátumig, több mint 900 éven át, a kalocsai érsekséghez tartoztak. Az ünnepi szónoklatot meglehet nézni illetve el lehet olvasni a következő honlapon: katt ide. Mindenkinek ajánlom, megéri megnézni és elgondolkodni rajta.
Zárójelbe - (Egy kis történelmi áttekintés:
Csíksomlyó búcsújáró hely jellegét az adja meg, hogy már a XV. században virágzik a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. A környék népe, Mária-ünnepeken Somlyón gyűlt össze. IV. Jenő pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul - a kor szokása szerint -, búcsút is engedélyezett a jótevőknek. A templom építését azzal indokolja a pápa, hogy "a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik odagyűlni, Máriát tisztelni". Azóta is megszakítás nélkül tart a zarándoklat Csíksomlyóra, Szűz Mária tiszteletére. 1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. A hitújítás korában János Zsigmond, erdélyi fejedelem, haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe, István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott hitének védelmére. A gyülekező Csíksomlyón volt, pünkösd szombatján. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak és győzelemért imádkoztak. A csata diadallal végződött. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek vissza hálát adni a győzelemért és megköszönni a Szent Szűz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az ősi hagyományt őrzi és folytatja a mai napig Mária népe. Ugyancsak az eredeti hagyomány szerint, nyírfaággal kezében, vagy a járművét feldíszítve tér haza otthonába.
A János Zsigmond elleni csatát az utóbbi időkben a történészek megkérdőjelezik, és állításuk szerint ez a csata nem is létezett. Mindenkinek a belátására bízom, hogy mit gondol erről én csak azt az erőt és megnyugvást, szellemi és lelki megújulást érzem, ami minden évben eltölt, mikor ázva, fázva, lábfájással hazaérek a több száz éves hagyományra visszatekintő búcsúból.) - Zárójel bezárva.

A hazaúton kicsit megáztunk, egyre jobban esett és hát nem nagyon lehetett haladni a nagy tömegtől. Anyukámék esernyővel jöttek én inkább egy kis pokrócot terítettem magamra. Igazi nannyó kinézetelem volt. :-) A pokróc nem ázott át így a stratégiailag fontos pontjaim szárazak maradtak: a fejem, a hátam és a csizma miatt a lábam is. A karom meg a szoknyám azok viszont nagyon. A székelyszoknyám szőttes anyaga jól megszívta magát vízzel, jó nehéz lett mire hazaértem. Na de annyi baj legyen. Betegség szerencsére senkinél nem lett ebből a kis ázásból. Vasárnap este már kellett visszajöjjek, de akkor is szerencsém volt mert Apukám unokatestvérének a férje hozta a gyermekeit vissza az egyetemre és engem is elhoztak.
Pünkösd hétfő elvileg szabadnap, de mivel Sanyiéknak a román pünkösd hétfője volt szabad, így én is azt kértem szabadnapnak.Így a múlt hétvégénk hosszú hétvége volt. Persze próbáltuk minden percét kihasználni. Szombaton bár egy kicsit borús esős volt az idő elindultunk ki a természetbe. Én nagyon szeretem az erdőket és tisztásokat kis patakkal, amíg otthon voltam nyáron a vasárnapi ebéd rendszerint ilyen helyen költődött el - ha Apukám nem volt úton -, és már nagyon hiányoztak nekem ezek a szokások. Sankó meg próbálta teljesíteni a kívánságom. Emlékezett, hogy régen jártak az Ernye - Szováta útvonalon és ott vannak ilyen helyek. Szakadátnál aztán feltértünk az erdőbe és nagyon hamar megtaláltunk egy szép kis helyet. bár csepergett mikor megérkeztünk egy nagy fa alatt felállítottuk a grill sütőt, amit Sanyi a barátaitól kapott szülinapjára és fel is avattuk. Isteni ebédünk volt. Délutánra még a nap is kisütött, tollasoztunk egy kicsit, na meg nagyokat lustálkodtunk hallgatva a patak csobogását. Azt hiszem oda még sokszor visszamegyünk.

Készül a kaja

A tisztásunk

Vasárnap már sokkal nagyobb fába vágtuk a fejszénk. Jácintékkal elindultunk Isten széke túrára. Déda-Bisztráig autóval mentünk onnan meg gyalog. A probléma csak az volt, hogy már 10 óra el volt múlva mikor elindultunk és nagyon meleg volt. Mindenkinek volt egy kis hátizsákja és így megoszlott volna a csomag, ha én nem leszek rosszul az első emelkedő után. Ahogy az első nagyobb emelkedőn túllettünk és épp hogy beértünk az erdőbe megálltunk egy kicsit pihenni és éreztem, hogy nagyon hányingere van, kezdtem szédülni, káprázott a szemem, elsápadtam és kivert a hideg veríték. Nem tudom mi lehet az oka, a nagy meleg, a kevés mozgás, a felszedett kilók, vagy az összes együtt, de így még nem jártam. Kicsi pihenő után már úgy éreztem, hogy tovább tudok menni, de Sanyi elvette a táskám és így is elég gyakran kellett miattam megállni pihenni. Szegény Sankóm hátul az ö táskája, elöl az enyém és így mászott hegyet. Én meg két bottal a kezembe próbáltam nem elájulni és felmenni. Az utolsó nagy emelkedő előtt aztán már annyira megerősödtem, hogy a végén csak én vittem fel a saját cuccom. Ott viszont Jácint került két táskára. Rendesen kilőttünk a fiúkkal mi csajok, a 3 órás túrát végül 4 alatt tettük meg. De megérte kimenni. Bár enyhén párás volt a levegő, azért gyönyörű volt a kilátás. A sziklákon süvített a szél folyamatosan, ahogy viszont kicsit bennébb mentünk már érződött a nap forrósága. Persze mi ott is nekiálltunk flekkent meg miccset sütni, jól belaktunk és sziesztáztunk egy nagyot. Lefele már sokkal jobban haladtunk. A meredek domboldalakon találtunk szamócát is, szóval teljes volt az elégedettség a végén.

A cél

Már sokkal jobban (két bottal) és megpihenve a tetőn

"Kicsit" fújt a szél

A kilátás

Készül a kaja

"Repülünk"

Na és akkor a végére az örömhír. Ma délelőtt Sanyi Édesapja megvette a lakást. A dacia piac környékén egy 2 emeletes blokk második emeletén, egy 3 szobás lakás, garázzsal együtt. Két lakás között gondolkodtunk: volt egy magasföldszinten (eléggé hideg alulról), teljesen külön nyíló szobákkal, szépen rendbe téve, de garázs és erkély nélkül, és volt ez legfelső emeleten szigetelt kátránytetővel (lehet, hogy meleg fentről), a nagyszobából nyílik egy kis előszoba , onnan a fürdő és a középső szoba, és teljesen külön a legkisebbik szoba, több renoválni valóval, viszont garázzsal és erkéllyel, és szebb, csendesebb környékkel. végül ez utóbbi mellett döntöttünk. Remélem jól. A néni június végéig költözik ki, akkor festetünk (a lakás jelenleg olajfestékkel, tapétával illetve budai földdel van kifestve, tehát muszáj lesz mestert fogadjuk aki mindezt diszperzitre cseréli), aztán jövő hónap első-második hetében költözünk. Teszek egy pár képet a lakásról a mostani állapotában. Aztán szép lassan kicsinosítjuk. :-)