hétfő, január 24, 2011

Visszatekintés az ünnepekre

Lejártak az ünnepek is, és egy hete már azon vagyunk, hogy visszarázódjunk a mindennapok megszokott kerékvágásába.
Az ünnepek jól teltek, annak ellenére, hogy féltem egy kicsit tőlük. December 22-én délután mentünk Fényre, bár a jókedvet kicsit beárnyékolta, hogy az ajándékba rendelt könyvek nem érkeztek meg. Végül, az utolsó percben selyei mamát is sikerült meggyőzni, így ö is velünk tartott. Sanyi családja már nagyon várt haza minket, az ünnepekre Péter is hazajött Kolozsvárról, így az egész nagy család együtt volt. Nagyon jól teltek az ünnepek, nem érzetem magam kívülállónak, az igazi második családommal lehettem. Persze az otthoniak ennek ellenére nagyon hiányoztak, minden nap legalább egyszer beszéltem velük telefonon, és ha az ünnepi köszöntést nem a Szentesti vacsora előtt közösen ejtjük meg biztos eltörött volna a mécses. Érdesek volt, mert amikor a templomban ültem várva a Szentmisére, vagy hallgatva a gyerekek köszöntő verseit akkor éreztem leginkább, hogy ők nincsenek velem, és ott kicsurrant biza egy pár csepp könny is.
A Lakatos család
 Aztán karácsony másodnapján amikor eljöttünk Fényről az ottaniak voltak szomorúak, hogy ilyen hamar el kellett jöjjünk. Hazahoztuk Mamát, és, estére már otthon voltunk Csíkba. Nagyon jó volt még az ünnep utolsó estéjét otthon a saját kis családom körébe tölteni, meginni egy pohár bort Apukámmal, beszélgetni egy kicsit Anyukámmal és persze csipkelődni egy kicsit Öcskössel is. Azt már tudom, hogy akkor tudja az ember igazán értékelni a szeretteit, ha nem lehet velük egy ilyen ünnepen. Otthon egy este elmentünk az osztálytalálkozóra, amelyre évről évre kevesebben mennek el, így idén csak öten voltunk. Szerettem volna, ha több emberrel tudok találkozni, mert sajnos a 10 éves érettségi találkozóra nem fogok tudni hazamenni, hisz egy nappal az esküvőnk előtt lesz. Na de ez van. A másik nagy esemény az otthon töltött pár nap alatt a disznóvágás volt, amit idén sem sikerült megúszni, de azért csak óvatosan vettem ki a részem belőle. :-))
Csíki karácsonyfa
 Csütörtökön aztán kisebb késéssel ugyan (az autónk megfázott a csíki -20 fokba és nem akart elindulni) de megérkeztünk Gyergyócsomafalvára a szilveszterezésünk helyszínére, az Emi kulcsosházban. A házat még november folyamán foglaltunk le, és bár a külseje alapján nem gondolná az ember de belül egy nagyon szépen rendbe rakott emeletes ház 12 személy részére. Mindkét emeleten van zuhanyzó és wc, 2-2 szoba 3-3 ember részére. A konyhából lehet bejutni a fűtő kamrába, ahol a préselt fűrészporos kazán van. A ház hátránya az csak, hogy ha meleget akar az ember akkor fél óránként kell rakni a tűzre. A többiek előttünk már megérkeztek, így amikor mi is odaértünk elindultunk egy felfedező körútra. Aránylag könnyen megkaptuk a sípályát, ami meredekebb volt mind azt elképzeltem, de kipróbálni aznap már nem tudtuk, hisz sötétedett már be. Visszafele menet megtaláltuk a korcsolyapályát, amit Sanyival gyorsan ki is próbáltunk, mivel csak nekünk volt ott korcsolyánk. :-) Nem hiába érkeztünk mi Csíkból. :-)) Estére aztán teljesen összegyűlt a társaság egy kis borozgatás, társasjátékozás mellett egész jól eltelt az első nap.
Pénteken, szilveszter napján sízés volt a program, és bár a társaság egyik fele a Bucsinra ment, mi gondoltuk kipróbáljuk a csomafalvi pályát. Már a felvonónál éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de hát próba szerencse alapon nekimentem én is a piros (közepes nehézségű) pályának. Mondanom sem kell a pálya sem volt a legjobb állapotban, elég jeges volt, én sem síztem még ebben a szezonban, úgyhogy az lett a vége, hogy a pálya közepén hátraestem, lefeküdtem a lécekre és csúsztam le, hogy majd csak megállok valahol. A jég miatt esélyem sem volt fékezni, úgyhogy majdnem az aljáig csúsztam le. Szerencsére nem lett semmi bajom, még csak meg sem ütöttem magam, de azt már tudtam, hogy még ebben a szezonban nem merészkedek piros pályákra (ezt azóta megszegtem sajnos, szintén esések lett a vége, úgyhogy tanultam a helyzetből). Délután aztán újra nekilendültünk, csak ezúttal a jól bevált  Havas Bucsin pályára mentünk, ahol egész múlt szezonban tanulgattunk sízni, úgyhogy itt már ment minden mint a karikacsapás. Este aztán kellemesen elfáradva jót buliztunk. Mind a két éjfélkor kinn a friss hidegben köszöntöttük az újévet, benn meg finom meleg bor, póker, tánc és karaoke biztosította a jó hangulatot.
A csipet-csapat (Réka utólagos engedélyével)
 Szombaton, Újév napján dél körülre már akadt két vezetni tudó ember a társaságban, úgyhogy ismét felkötöttük a síbakancsokat, ezúttal a maroshévízi pályán. Itt két pálya van egy piros meredekebb és egy kék, azaz könnyü pálya. Mi a kéket választottuk természetesen, de azért előrébb léptünk, mert egy kicsit meredekebb volt ez mind a Havas Bucsin. Egész napot ott töltöttük, nagyon élveztem a csúszkálást, másnap aztán már nem annyira a teljes izomzatra kiterjedő izomlázat. Este már kezdett megfogyatkozni a társaság, de a hideg ellenére egy kis szabadtéri grillezéssel koronáztuk meg az elmúlt pár napot.
Vasárnap teljes egészében a hazajövetellel telt, meg akartunk állni egy kicsit sízni még a Bucsinon, de annyian voltak mind a törökök, úgyhogy kihagytuk, na meg siettünk is haza, hisz teljesen fűtés nélkül hagytuk a házat, és féltünk, hogy elfagyott a frissen beszerelt központi fűtésünk. Szerencsére ez nem következett be, de a hálószobában mindössze +5 fok volt, tehát nem sokon múlott a dolog. El is határoztuk, hogy veszünk egy termosztátot, de még azóta sem került rá sor. :-)
Összességében nagyon jól teltek az ünnepek és a szilveszteri buli is egy örök emlék marad, remélem az előttünk álló év is hasonlóan jól fog sikerülni, a nagy változásaival amik előttünk állnak.