Hétvége

A hétvégénk egész jól összejött. Bár pénteken Sanyi haza kellet vigye a mamáját a kórházból, és így jó óra késéssel érkeztünk meg Jácintot köszönteni szülinapjára, azért nagy jól éreztük magunkat. Nem voltunk sokan, csak Lóriék, Mi meg Jácint de azért sokat kacagtunk. Nem tudom honnan ez a berögződés nálunk, de amikor Jácinthoz megyünk mindig youtube-os Irigy Hónaljmirigy klipp nézés lesz belőle, onnan meg elkalandozunk mindenféle komikusok felé, úgyhogy mindig végigmulatjuk az estét. Péntek este aztán volt Jácintnak egy olyan ötlete, hogy szombat délután ki kellene menjünk a Bözödi-tóhoz egyet fürödni, mivel a Félsziget miatt a Weekenden emberölés van. Úgyhogy az ötletet megszavaztuk és megvolt a másnapi programunk.
Szombat délelőtt még felment Sanyi a lakásba, jött egy villanyszerelő is aki megnézte, hogy mit kellene csinálni és csütörtökre el is vállalta, aztán délután 3 körül kimentünk Erdőszentgyörgyre. Jött Jácint velünk, Lóriék meg az ö autójukkal, mivel jött a barátnőjének az édesanyja is velük. A víz kifejezetten meleg volt és nagyon jókat lehetett benne úszni. Persze volt egy kis incidensünk is. Volt a parttól picit odébb egy kikötött stég, és mivel nem volt senki rajta és nem volt ráírva, hogy rámenni nem szabad, mi birtokunkba vettük. Megvolt a pihenőhely úszás után (nekem), a fiúk meg gyakorolhatták a fejesugrást. Persze kis idő múlva megérkezett a tulaj és kiverte a díszhisztit, hogy hogy lehetünk ilyen "handikápátok" hogy rámegyünk a stégre mikor nem mi csináltuk. Nem mondom, mi csak néztünk ki a fejünkből, hogy oké meg van értve de miért kell egyből leordítani az ember fejét miért nem lehet ezt normálisan megmondani. Na meg aztán mikor felvetettük neki az ötletet, hogy igazán rá lehetne írni, hogy magánterület akkor teljesen kiborult a bili nála. Na de ezt a kis félreértést eltekintve nagyon jól szórakoztunk. Úszás után jöhetett a finom kis sülthús, sült kolbász meg miccs, és az egészet desszertnek elnyomtattuk egy óriási dinnyével. :-) Az időjárás elég megtévesztő volt, elég sokszor befelhített, úgyhogy sokat nem napoztunk, na meg néha elég hűvös szél is fújt. Olyan 7-8 körül aztán, amikor már lement a nap a domb mögött hazajöttünk.
Képekben:

Készül a kaja! (Ügyesek a fiúk!)

A tó és az égbolt

Vasárnap végre volt egy nyugis napunk. Rég volt ilyen az utóbbi időben. Persze a lakásba attól még felmentünk, megnéztük hogy haladnak a festők és megszámoltuk a kapcsolókat és csatlakozókat, hogy miből hányat kell vegyünk. Délután meg sziesztaképpen felmentünk a Somira egyet sétálni. Nagyon vagány játszóteret csináltak fenn, tele volt gyermekekkel és szemmel láthatóan nagyon élveztek a dolgot. Na meg újra útnak indították a kis erdei vasutat. Minden gyermek fel akart ülni Thomasra, ugyanis a Thomas a gőzmozdony című rajzfilm Thomas mozdonyának képére festették a kis mozdonyt a vagonokon meg a rajzfilm figurái vannak ráfestve. nagyon aranyos és imádják a gyermekek. Jól esett a kis séta, az utóbbi időben nem nagyon voltunk ilyen kettesben sétán. Azt hiszem be kell vezessük a hetente egy sétát legalább. Kell egy kis egymásra figyelés a szürke mindennapokban.
A lakásunk most már majdnem lakható állapotban van. A festők azt mondták, hogy ma de legkésőbb holnap végeznek, ma jönnek nettet meg kábeltévét vezetni, csütörtökön jön a villanyszerelő, péntek-szombaton meg költözünk. Kemény hét áll előttünk, de szerencsére holnap vagy holnapután jönnek anyumék és segítenek ők is. Ezen kívül meg köszönet minden barátunknak akik felajánlották a segítségüket, ha szükség lesz plusz kezekre hívni fogunk.

Évfolyamtalálkozó

Kedden este megtartottuk a beígért évfolyamtalálkozót. Mivel elég kevesen (egyedül Szende) jeleztek vissza az emailomra, így nem számítottam nagy jelenlétre, de kellemesen kellett csalódnom. Végül is eljött Anna (elsősorban, mivel az ö hazalátogatása volt az apropója a találkozónak), Szende, a Csiby-Kilyén család (szerencsére Nórával együtt), Jutka, Roxi és a vőlegénye, Zsuzsiék na meg mi Sanyival. Egész szépen összegyűltünk. Na meg ne felejtsem el, hogy Ünige meg Iszlay Enikö jelezték, hogy mivel külföldön vannak nem tudnak eljönni.

Persze a kicsi Nóra kézről kézre járt, de nagyon csendes kisbaba, nagyon jól bírta a gyűrődést. Nagy volt a hangzavar a Sólyomba, de azért jó volt kicsit találkozni az emberekkel. Na de akkor beszéljenek inkább a képek helyettem.

Együtt a csapat:

Beszélgettünk, ettünk- ittunk

Babáztunk:

Jól áll Annának a baba ... és Zsuzsinak is :-)

Na és a végén négy mákvirág:

Ölvediék (Zsuzsi és Huni) ... és Mi

Le a találkozóra Zsuzsiékkal mentünk, így ők is hoztak haza. Hazafelé felmentünk az új lakásba, így Zsuzsiék is meg tudták nézni. :-) A barátok közül ők az elsők, úgyhogy megtiszteltetésnek vehetik. :-)
Nagyon jó este volt, kiderült, hogy ha ilyen találkozókat nem csinálunk senki nem mozdul ki otthonról. Gyakrabban kell ilyent csináljunk.

Elkezdődött

Jelentem tegnap 2 db festő nekifogott a lakás felújításának! Hurrá! Tegnap délután mikor felmentünk a hálóba már le volt szedve a tapéta, és kaparták a budai földet a nagyszobából. Reméljük a héten befejezik. Azt mondták, hogy max. egy hét. Az már nagyon valószínű, hogy a parketta felcsiszolása most elmarad, mert nem marad rá idő, de valamilyen módszerrel csak felújítjuk azt a padlót. Még egy villanyszerelőt kell keressünk, aki a festés után visszateszi az új kapcsolókat és csatlakozókat, illetve kicseréli a régi biztosítéktáblát új fajtára. Még másfél - két hét és költözünk!

Eltelt

Eltelt ez a hét is, ma este - éjszaka jön haza a Párom! Már nagyon várom, rossz volt majdnem másfél hétig nélküle lenni. Ugyebár én szerdától péntekig Budapesten voltam ö meg már vasárnap hajnalba elment, úgyhogy csak szombaton lehettünk együtt. És a hab a tortán az, hogy annyi dolgunk lenne, hogy össze se tudjuk számolni. Szerintem ezért is telt olyan nehezen ez a hét.

Hétfő délután nagyon viccesre sikerült. Apukámnak útja van Svájcba és Anyukám is ment vele, így úgy egyeztünk, hogy amikor elmennek Vásárhely mellett bejönnek és megmutatom nekik a lakást. Persze a terv és a megvalósítás között komoly szakadék tátongott. :-) Felhívott Anyum Udvarhelyről (ott kellett rakodjanak és vámoljanak), hogy mikor érnek be szól majd és jöjjek le, mert sietnek. Rá 10 percre hívott, hogy nem vámolják ma le úgyhogy mennek haza és csak kedden jönnek. Akkor mondtam, hogy igazán jöhettek volna hozzám is, de hát nem a nagy autóval. Rá 10 percre megint hívott, hogy megbeszélték Apukámmal, hogy mégis jönnek, jön Öcsém otthonról autóval elveszi őket Udvarhelyen, és jönnek mind, itt alszanak nálam és kedd reggel mennek haza. Persze ez már fél 4 körül volt. Nagyon örültem, hogy végre kicsit mind együtt leszünk. Rá 10 percre megint hívott, hogy mégsem jönnek, mert telefonáltak, hogy mégis levámolják, úgyhogy majd este fele beugranak csak. Már ebbe is belenyugodtam, amikor 5 óra körül hívtak, hogy mégis mind jönnek, mert mégsem vámolják le ma őket. Szóval jó kis komédia lett a dologból. Végül fél 8 körül érkeztek meg mind az 4+1-en. :-) Felmentünk az új lakásba, megbeszéltük, hogy ők mit hogy csinálnának. Jó volt egy pár praktikus tanácsot kapni tőlük. Kedd reggel még ők hoztak munkába és mentek is tovább. Már megérkeztek Svájcba.
A hét amúgy tovább eléggé egyhangúan telt. Minden nap néztem az online webcam-et ami a Sanyiék szállodájának a tetején van, és próbáltam kitalálni, hogy a sok 1-2 milliméteres sötét pálcika közül, melyik az én Emberem. Hát persze ez soha nem sikerült.
Tegnap este aztán kimentünk Zsuzsival és Hunival a Sólyomba, hogy megbeszéljük az évfolyamtalálkozó részleteit. Jó volt kicsit kimozdulni otthonról. Végül annyira jutottunk, hogy július 20-22 között valamelyik napra szervezzük, de még megkérdeztem a többiek véleményét is. Most várom a visszajelzéseket. Ha valaki olvassa ezt és nem kapta meg az emailem, írjon nekem és közlöm a részleteket is. Jöjjön el mindenki aki tud a volt évfolyamtársam közül!

Budapesti továbbképzés

Hazaértünk a továbbképzőről. Nagyon jó volt, a kurzus is hasznos volt, de a legjobb az egészben a csapatépítő jelleg volt. Na de lássuk részletesebben és képekkel.

Szerda reggel 8 körül indultunk Vásárhelyről, a Vim Spectrum összes törzskönyvezője (mi hárman: Márti Klári meg Én, a humán osztályról, na meg Barni az állatgyógyászati részről). Mivel én úgy szoktam utazni, hogy a lábam mindig fel van téve az ülésre, én ültem elöl és a széket teljesen előhúztam. Zilah fele mentünk, és Érmihályfalvánál mentünk át a határom, majd Debrecennél fel az autópályára és már Budapesten is voltuk. Persze a szállásunk a Budai hegyekben volt, a cégünk tulajának a másik cégénél, úgyhogy a 4 órai nagy dugóban két órán keresztül cammogtunk át a városon. De a lelkesedés töretlen volt. Miután megérkeztünk és mindenki elfoglalta a szobáját jöhetett a vacsora Náncsi néni vendéglőjében. Ez a hely híres azok között akik az Animal-Med-nél szoktak megszállni, mi sem hagyhattuk ki a ropogósra sült kacsacombot. :-) Hát tényleg megérte lemenni. Én töltött pulykát ettem, de az is ellenállhatatlan volt. Este aztán egy egy pohár bor mellett megünnepeltük Barni szülinapját is.

Útba Náncsi néni felé

Náncsi néninél

Borozunk

Másnap jöhetett a kurzus. Nagyon érdekes dolgokat mondtak el, és bár nagyrészt már ismerős volt, azért jó volt ilyen összefoglalva hallani az anyagot. A kurzus lejárta után kicsit szétnéztük Budapesten. Felsétáltunk a Gellért hegyre onnan meg át a Várhoz. Persze egyikünk sem tudta az utat, úgyhogy toronyiránt mentünk. Még hintáztunk is egy parkba ami utunkba esett. Megnéztük a kiöntött Dunát is, és egy nagy vihar elöl éppen csak hogy visszaértünk az autóhoz. Elég hosszú túra volt, el is fáradtunk rendesen. Vacsira otthon sütöttünk szalmakrumplit, és a maradék bor társaságában elbeszélgettük az időt.

Együtt a csapat

Szalmakrumplizunk

Péntek reggel még megvártuk, hogy az Animal-Med-hez megjöjjenek a dolgozók, elintéztük velük is a megbeszélni valóinkat és indultunk haza. Debrecenben még megálltunk a Tesco-nál, hogy ezt-azt vásároljunk. Persze rám törtek az emlékek, abból az idöböl, amikor még Timivel ketten ott dolgoztunk és hetente kisétáltunk oda vásárolni, meg a Don Pepe-s óriáspizzáról, amit elég rendszeresen rendeltünk. Persze nem is tudtam ellenállni, egy szelet pizzát meg is ettem. Még mindig olyan finom. Visszafelé Tasnádnál egy óriási viharba keveredtünk, szél, eső, jégeső, árvíz minden volt, így meg is késtünk egy kicsit, de végül elég fáradtan fél 10 körül hazaértünk.
A hangulat végig nagyon jó volt kacagás, viccelés, na meg persze egymás ugratása ment végig, elvégre mind a 4-en székelyek voltunk. :-) De ez csak jó tett a csapatnak. Kár, hogy vége, még maradtam volna pár napot.

Sankóm nagyon aranyos volt, gyertyafényes vacsorával várt haza. Nagyon jól esett.

Szombaton alig tudtam felkelni, egész nap aludtam volna. Este aztán elmentünk pinpangozni, úgyhogy sikerült kicsit felébrednem.

Vasárnap hajnalba meg a Párom ment el egy hétre Eforie Nordra egy Summer School-ra, egy 4 csillagos szállodába, amit egy alapítvány fizet nekik. Biztos nagy élmény lesz neki.

Közben múlt szerdán megkaptuk a lakáskulcsokat. Szombaton felmentünk, hogy lássam én is hogy mit hagyott a néni és ténylegesen milyen állapotba van a lakás. Hát úgy néz ki, hogy az ablakokat nem kell kicseréljük, elég jó állapotba vannak, és minden szobába dupla ablak van. Csak a keretet kell lefesteni esetleg. Viszont amit meg kell nézessünk az az elektromos hálózat, a csatlakozókat, a kapcsolókat és a biztosíték táblát ki kell cseréltessük. Na meg a parkettnek sem ártana egy kis új lakk. A festők 15.-e körül jönnek és azt mondták, hogy időben befejezik. Már csak egy villanyszerelöt kell találjunk.

Ma jönnek a szüleim, mennek Svájcba (Apukámnak van útja oda és megy Anyukám és Kormoska is vele) és egyúttal megnézik a lakást. Már várom nagyon, rég nem találkoztam velük.