Már szép lassan 2 hete hazaérkeztünk a nyaralásból, de eddig nem igazán volt időm megírni a beszámolót, de most már rávettem magam. És akkor kezdjük is az elején:
Augusztus 10. reggel kerekedtünk fel a nagy kirándulásra, és indultunk el a tervezett útvonalon az első megállónk felé, azaz Küküllővárra. Ide az út Dicsőszentmárton felé vezetett, ahol szintén soha nem voltam még, így azt is megcsodálhattuk, hogy milyen gyönyörű dombos vidéken fekszik ez a kisváros. Küküllővár a Dicsőszentmártont és Balázsfalvát összekötő út mentén fekszik és itt látható a Betlehen kastély. A mai várkastély előtt még 2 erődítmény volt a mai helyén. A másodikat 1565-ben a környező jobbágyfalvak ura, a Csáky család bontott le, és a helyébe várkastélyt építtetett. A XVII. század végén Apafi Mihály fejedelem birtokába került,aki sok időt töltött itt. 1757-ben Bethlen Gábor vásárolta meg, majd Miklós testvére tulajdonába jutott. 1849. január 16-án Bem veri meg itt a császáriakat, akik Nagyszebenig hátrálnak. A várkastély most magántulajdon és sajnos nem látogatható, bár mi megpróbáltunk legalább az udvarra bemenni, de sajnos nagyon gyorsan kitessékeltek onnan. Csak annyit láttunk, hogy a kastély gyönyörű kívülről, még sehol Erdélyben nem láttam egy ennyire rendberakott kastélyt sem, és nagyon szép rendezett, rózsákkal teleültetett kertje van. Kár, hogy legalább kívülről nem lehet körbejárni. Kacagtuk is Sanyival, hogyha ilyen szerencsénk lesz az egész kirándulás alatt, 2 nap alatt befejezzük és mehetünk haza.
Innen indultunk tovább Báznára onnan meg Medgyesre. Mondanom sem kell, hogy én az útvonalat térkép alapján terveztem meg, és a térképen sajnos nem mutatja az út állapotát. Hát az első izgalom is megvolt az első nap. A Küküllővár és Bázna út egy része igazi mezei fóldút volt, jó nagy gödrökkel meg kövekkel. Szerencsére "Laki" (az autónk neve, mivel a rendszáma LAK) jó bírta a gyűrődést és szerencsésen átértünk Báznára. Itt egy jellegzetes szász evangélikus erődtemplom van, amelyet a XV. században építettek, és Szt. Miklós tiszteletére szentelték fel. Ovális védőfalát vaskos kaputorony erősíti, amely egyben harangtorony is, három, az 1400-as évek elején öntött harangnak adott otthont. Mi is csak kívülről csodáltuk meg a templomot, mivel kulcsért el kellett volna menni valakihez, és úgy gondoltuk, hogy olyan sűrű az aznapi programunk, hogy ezt inkább kihagyjuk.
Dél körül érkeztünk meg Medgyesre, gyorsan letettük az autót és bevetettük magunkat a városközpontba. Nagyon szép rendezett park van a központban, sétányokkal, padokkal, szökőkúttal és persze virágokkal. A környező házak egy részét felújították, de megmaradt az egésznek egy különleges középkori hangulata. Persze ez a város is körül volt véve fallal és tornyokkal régen (Mátyás király rendeletére 1490 és 1534 között három erős védőfalat építettek), de mára már csak a tornyok egy része maradt épen. A tornyok elnevezése általában úgy történt, hogy arról a céhről nevezték el akinek a feladata a torony rendbetartása volt. Így van ilyen, hogy kötélsodrók tornya, aranyművesek tornya stb ... . A város legvonzóbb látnivalója a külön várfallal és tornyokkal körülvett Szt. Margit evangélikus erődtemplom. A templom 1488-ben épült gótikus stílusban, az idők folyamán több alakításon ment át. A talaj szerkezete miatt kissé ferde tornya 1460-ban épült, 1550-ben három emelettel megemelték és 1551-ben négy sarok tornyocskát kapott annak jeléül, hogy a városban bíróság működik. Akkor nyerte el a mai 68,5 méteres magasságát. Mátyás király ebbe a toronyban záratta be 1476-ban a Drakula néven ismert Vlad Ţepeşt. A templom belső falain XIV-XV.századi freskók láthatók. A késő gótikus szárnyas oltár 1480-ban készült. A templom falát sok helyen a hívők által adományozott keleti szőnyegek díszítik, némelyik XVI századi. A templomban található az ország legrégebbi, a XIV század végén készült bronz keresztelőmedencéje. A templomhoz a kaputornyon, vagy harangok tornyán keresztül lehet bemenni, de a templomot körülvevő tornyok közül láttuk még a kötélsodrók tornyát, a szabók tornyát és a Mária tornyot. Innen indulva sétáltunk még egy kicsit a városba, megnéztük az aranyművesek tornyát (XVI. század) és a Forkesch tornyot (1494-1534), valamit a Shuller házat (1588 körül) ahol több erdélyi fejedelem is meg szállt amikor átutazóban volt Medgyesen. Hát nem csodálkozom tényleg nagyon szép (de egyszerű) az az épület, és ha tekintetbe vesszük, hogy még Medgyes polgármestere is volt a tulajdonosa, tökéletes szállás bármelyik fejedelemnek. :-)
Medgyestől aztán már nem volt messze a következő úticélunk: Nagybaromlak. Kicsit vicces a település magyar neve, de annál nagyobb kincset rejt ez a kis falu. Itt található egy nagyon szép XV. században épített szász erődtemplom, amely felkerült a Világörökség listájára. A templomnak nagyon érdekes de a szász evangélikus templomokra jellemző csillag formájú halóboltozatú mennyezete van. A szentségfülke 1504-böl való és a templomot körülvevő erődítmény keleti tornyán megjelenik az 1501-es évszám. A templomból egy kis ajtón át, csigalépcsőn fel lehetett menni a padlásra onnan meg újonnan épített létrákon át az egyik toronyba. Hát persze, hogy ezt sem hagyhattuk ki, úgyhogy megcsodálhattuk ezt a falut felőröl is. Szépen látszottak a jellegzetes szász házak is. Mindenképpen megérte elmenni oda.
Nagybaromlaki erődtemplom
A következő megállónk Szelindek volt. Szelindek a Medgyest Nagyszebennel összekötő föút mentén fekszik, és a falu közepén fekvő kis dombon találhatóak a szelindeki vár romjai. Amikor leparkoltuk az autót a domb alján az első dolog ami feltűnt nekem az az volt, hogy egy ház oldalán Petőfi Sándor és Bem József emléktáblák vannak. Mint utólag kiderült 1849 január 20.-án itt csatlakozott a Debrecenből érkező Petőfi Bem csapatához. Innen aztán felmásztunk a domb tetejére hogy megnézzük a várat is. Érdekes volt, hogy mindenhová ki volt írva, hogy bemenni szabad, de csak saját felelősségre. Ami benn várt viszont elállította a szavamat. A szelindeki várat valószínűleg a XIII században építették, a XIV.-XV. században bővítették majd a XVIII.században újjáépítették. Falainak magassága elérte a 12 métert, vastagsága pedig 3 1/2 métert. A kurucok 1705-ben elfoglalták a várat, és két év múlva, amikor távoztak, felrobbantották bástyáit, tetőit pedig felgyújtották. A falu néhány év múlva, elkezdte a vár kijavítását, ám 1719-ben a nagy pestisjárvány megállította a munkálatokat. Így a vár most is tető nélkül van, csak az óriási falak egy része marad meg a nagy ablakokkal. Kimondhatatlan az az érzés ami egy ilyen építményen belül elfogja az embert. Legalábbis engem. Ha tehetném még mindig az udvar közepén üldögélnék és nézném a "történelmet". Az udvaron vagy egy egész jó állapotban megmaradt födött torony is, amely a XIV. században épült. Fel lehetett mászni ebbe a toronyba is, azzal a feltétellel, ha nem húzzuk meg három középkori szász harangokat. Persze nekünk eszünk ágában sem volt harangozni csak élveztük a kilátást. A vár közepén volt egy 70 méter mély kút, amely mára sajnos tele van törmelékkel.
Nagyon feldobódva jöttünk el a várból, a hely hangulatának és annak köszönhetően, hogy a nagyon zsúfoltnak gondolt első napunkat délután 3.ig teljesítettük és már csak az volt hátra, hogy a netten kinézett Szeben melletti kempinget megtaláljuk. Ez nem is okozott olyan nagy problémát azt leszámítva, hogy Szebenben egy jókora méretű dugóba keveredtünk, na meg egy helyen egy picit el is tévedtünk, mivel a térképen kinézett útvonalon az egyik utca egyirányú volt, de végül az ösztöneinkre hallgatva percek alatt visszatértünk a jó útra. Útban Kisdisznód fele még megnéztük kívülről a nagydisznódi evangélikus erődtemplomot (XIII. század) aztán mentünk tovább mert már nagyon kíváncsiak voltunk az első szálláshelyünkre. Netten kerestem rá a szebeni kempingekre és a Google dobta ki nekem az Ananas kempinget. Mint kiderült német a tulajdonos és egy nagyon kellemes szép helyen volt a kemping, hétvégi házakkal, kis faházakkal, lakókocsi helyekkel és sátorhellyel. Mivel az idő eléggé esőre állt, és nem volt olyan nagy különbség a sátorhely és a faház között így az utóbbi mellett döntöttünk. Már délután 6kor teljesítettük így az aznapi tervet, gondoltuk ráhúzunk még egy kicsit és elmentünk megnézni a kisdisznódi templomot . Nagyon jót szórakoztunk mikor a domb aljában üldögélő néni miután kifizettük a látogatási díjat kezünkbe nyomott egy köteg kulcsot, hogy menjünk nézzük meg a templomot. Mondtuk is, hogy ilyen olcsón (10 lej) még senki nem vett egy erődtemplomot, és vissza sem adjuk a kulcsokat. :-)) A templomot II. András udvari káplánja, Gocelinus magister építtette 1220 körül, majd 1223-ban a kerci ciszterci apátságnak juttatta. Az erődtemplommal koronázott hegyet (Michelsberg) félkörben veszi körül a falu. A bazilikális elrendezésű templom nyugati homlokzatán bélletes, teljesen ép román stílusú kapu található. Festett karzata 1709-es évszámot visel. Az I. világháború idején a templom belsejében az 1916. szeptemberi harcokban elesett német, osztrák és magyar katonák emléktábláit helyezték el. A szentély diadalívén elmosódott freskótöredék figyelhető meg. A hegytető szélén a XV. században épült 3,20 m magas védőfal veszi körül a templomot.
Egész jó kis esti sétának bizonyult ez a templomlátogatás, estére ki is fáradtunk rendesen, megvacsoráztunk a szabadban, megbeszéltük a következő napi programot és aludtunk mint a bunda a kis faházikónkban.
A második napi program már sokkal lazább volt, Nagyszebent mentünk megnézni, a délutáni program meg Vízakna volt és lubickolás a sóstavakban. Az indulást úgy időzítettünk, hogy lehetőleg a reggeli dugót elkerüljük, így elég könnyen bejutottunk a központba és még ingyenes parkolóhelyet is találtunk a várfal közvetlen közelében. Az autóból kiszállva az első amit megláttunk a nagyon jellegzetes alakú és összetéveszthetetlen Kövér torony (1540) volt. Az épület érdekessége, hogy benne hozták létre 1778-ban a város első német ajkú színházát. Az elején csupán gyermek előadások de 1787-től igazi színház működött itt, megelőzve Prága, Grác és Budapest színházait. A torony mellett bementünk a két várfal közé, ahol egymáshoz közél sorakoztak a különböző céhek tornyai: a kádár torony (XV. század közepe), fazakasok tornya és a fegyverkovácsok tornya. Innen egy sétálóutcán kérészül jutottunk el a Nagypiac térre. Szebenen nagyon látszik, hogy 2007-ben Európa kulturális fővárosa volt. A központ gyönyörűen rendbe van téve, csak úgy árasztja magából a középkori hangulatot. Minden műemléken tábla van, amely tájékoztatja az érdeklődőt arról, hogy mit lát és mikor épült az az épület, a múzeumokban interaktív táblák vannak, ahol tájékozódni lehet több nyelven is. Az első amit megnéztünk a Brukenthal palota volt és benne a báró képgyűjteménye. A palota 1778-1788 között épült, majd a Louvre előtt 3 évvel (1790) Brukenthal felavatta hatalmas képtárát. A holland, flamand, német, osztrák és olasz mesterek 1090 alkotása Közép- és Kelet- Európa legnagyobb barokk festészeti gyűjteményeinek sorába emelte. Így hát délelőttünk nagy részét ezeknek a képeknek a megcsodálásával töltöttük, egészen bele voltunk szédülve mire kijöttünk a palotából. Egy kis séta után következett az evangélikus székesegyház. Belül épp restaurálás alatt állt, így elég sok mindent nem tudtunk megnézni, de azért az úti leírásokból tudtuk, hogy ott kellene legyen. :-) A gótikus székesegyház a XIV. században épült. Azt pontosan lehet tudni, hogy a templom 73 méteres tornyát 1371-ben kezdték el építeni. 1424-ben a főhajó falainak magasságát megemelték 2,60 m-rel. Az átalakítási munkálatokkal 1520-ben végeztek. Itt látható az ország talán legszebb bronzból készült keresztelővíz tartója. 1438-ban Leonhardus mester készítette, állítólag az 1437-es törökök ellen vívott csatában a szebeniek által megszerzett ágyúkból öntötték, falán cirilbetűs szöveg olvasható. Az orgona 1672-ben készült. A templom több oltára közül az egyik 1480 és 1545 között készült és valószínűleg a régi evangélikus templomból származik. A szószék a XV. században készült. A templom falában több híres föként szebeni személyiség sírköve van beépítve. Állítólag ott van Brukenthal sírköve is de azt nem találtuk meg. Innen elsétáltunk a katolikus templom (XVIII. század) és a Tanácstorony (1224-1241) mellett és a Kispiac téren kötöttünk ki. Itt található a Hazugok hídja. :-)) Ez Románia legrégibb öntöttvas hídja, amelyet 1859-ben szerelték fel egy fahíd helyére és Liegende Brücke, vagyis Fekvő hídnak nevezték el. A fahídat a környéken áruló kofák füllentéseinek, nagyotmondásainak köszönhető nevezték Hazugok hídjának. Hiába kapott új nevet a vashíd, a szájhagyomány erősebbnek bizonyult. A hazugok hídja elnevezés fennmaradt. Egyik oldalán az építés éve, a másik oldalán a szász címer látható. Két, keresztbe fektetett, kard fölött egy korona látható. Ennek, bizony annak idején történelmi jelentősége volt, azt jelezte, hogy a szászság elismerte a magyar király és az erdélyi fejedelem fennhatóságát. A Hazugok hídja után már eléggé el voltunk fáradva de még volt egy hely amit mindenképpen meg akartam nézni, éspedig a Gyógyszerészeti múzeum. :-)) Mondanom sem kell nagyon élveztem a kiállítást, bár őszintén szólva a kiállított tárgyak nagy részét még használni is tudtam volna az egyetemen szerzett tapasztalatok alapján. A múzeumnak három részlege van: az officina a bútorzat Bécsben készült (1902); a laboratórium (ezt élveztem a legjobban), ahol különböző korok gyógyászati tárgyait mutatják be, fa-, porcelán-, üvegedényeit, réz és öntvény mozsarait, mérlegeket, orvostechnikai eszközöket, sebész szettet, a XVII-XIX. században használt mikroszkópokat. A legrégebbi, egy 1597-ben készült rézmozsár. A természetgyógyász részlegen pedig műszertáskák, flakonok és természetgyógyász készítmények láthatóak. 1494-ben Szebenben nyílt meg az ország első gyógyszertára, és Szebenben élt Christian Friedrich Samuel Hahnemann (1755-1843), német orvos, a természetgyógyászat megteremtője. A múzeum egy XV. századi épületben található, amelyben 1568 óta gyógyszertár működött. Mikorra innen kikeveredtünk már igazán ebéd idö volt, és úgy döntöttünk beülünk egyet kajálni valahová. Azzal a meggondolással, hogy a főteren biztos drágább minden, elindultunk ki a várból. Így útba esett az Orsolya templom (1474) is de mivel már a szemünk kopogott hát nem mentünk be csak kívülről néztük meg. Végül az ebédet csak a főterén költöttük el, egy-egy nagyon finom bablevest és egy egy pizzát ettünk, ami nagyon jól esett, mert amióta elindultunk ez volt az első alkalom, hogy meleg kaját ettünk.
Ebéd után aztán búcsút mondtunk Nagyszebennek, és elindultunk Vízaknára. Vízakna egy fürdőhelyiség Szebentől 15 km-re, ahol több sós tó található. Ezek régen sóbányák voltak, amelyek aknái idővel felteltek vízzel. A tavak mélysége nagyon változó, olyan is van amelyik 132 m mély, a sótartalom meg 350 g/l-t is elérheti. Nagyon élveztem a fürdést, annyira sós volt a víz, hogy hozta fel a lábam a víz felszínére, effektív a vállam csak akkor ment bele a vízbe ha felfeküdtem a tetejébe. Persze mikor kijöttünk a vízből a só teljesen ránkrakódott, olyanok voltunk mintha már őszülnénk. Nagyon jó időt kaptunk, tudtunk kicsit napozni is, igazi szabadságos nap volt. Estére aztán visszamentünk Kisdisznódra a kempingbe, másnap reggel meg indultunk tovább.
Másnap reggel aztán leadtuk a kulcsokat és megint útnak indultunk. A cél az volt, hogy estére találjuk meg Piskin a kempinget, közben meg még volt elég sok minden amit megakartunk nézni. Az első látnivaló az aznapi listánkon a Kelneki parasztvár volt. Kelnek Szászsebestől 15 km-re van, az Szászsebest Nagyszebbennel összekötő főútról letérve, könnyen megtalálhatjuk a várat, mert jól ki van táblázva. Eredetileg benne sem volt a programunkban, mert egyik útikönyvünkben sem volt benne, de mivel a térképen láttuk, hogy a világörökség része gondoltuk, hogy nem hagyjuk ki ezt sem. A probléma csak az volt, hogy a vár előtti téren, ahol az autót kellett volna hagyjuk annyi volt a konstitucionálisan hiperpigmentált (roma) hogy nem mertük az autót a sok csomaggal otthagyni. Így aztán csak kívülről csodálhattuk meg sajnos ezt a XIII. században épült parasztvárat. Hajdan egy nagy szász nemesi család tulajdona volt (Kelneki szász család). Először csak egy hatalmas lakótornyot, ún. öregtornyot építettek, amit egyszerű fallal vettek körül. Az erőd a falu közepén állt. Tipikus nagyúri gót építmény. 1430-ban a Kelneki család elköltözik, és a várat a falu közössége veszi meg. Újabb körfalat, bástyát és kaputornyot építenek. A falakon belül kis lakrészeket emelnek, ahova szükség esetén a lakosok javaikat menekíthetik. Az udvar egyik oldalán egy 12x7 m-es kápolna van. Sajnálom, hogy nem tudtunk bemenni, de majd következőbe.
A kelneki villámlátogatás után a következő megállónk Szászsebesen volt. Sebes nevezetességei közül kettőt szerettünk volna megnézni, az evangélikus templomot és a Vörös-szakadékot. A szakadékot sajnos, csak a városból tudtuk megnézni mert nem találtuk meg azt a mezei utat ami odavezet. Az levegő elég párás volt (a délelőtt még esett) de így is egyedülálló látvány volt. A vörös színű szakadékot a talajerózió formálta, anyaga vörösagyag, szürke, vörös és porhanyós fehér homokkő, vörös és téglaszín márga és fehér márgás mészkő. Szélessége 800 m, magassága 80–100 méter. Beletörődve a ténybe, hogy a szakadékot nem tudjuk közelebbről megnézni, nagy nehezen találtunk parkolóhelyet az evangélikus templom közelében. A templom egy korábbi templom helyén a XII.–XIII. század fordulóján épült, háromhajós bazilikaként. Ebből a periódusból valók középhajójának árkádjai. A XIV. században többször is bővítettek gótikus stílusban, ebből az időből valók a külső pilléreken álló sajátos tetővel ellátott szobrok is, amelyek egyedülállóak a Kárpátmedencében. A templomban középkori freskókat tártak föl. Reneszánsz szárnyas oltára 1518 és 1523 között készült. Anatóliai szőnyegei a XV.–XVII. századból valók. A mellette álló Szent Jakab-temetőkápolna 1383-ban épült, gótikus stílusban, ma is eredeti állapotában látható. A templomot egykor 4,5 m magas fal vette körül, három toronnyal. A fal a déli oldalon ma is áll. Ez már a harmadik nagy szász evangélikus templom volt amit 3 nap alatt látunk, nagyon sok hasonlóság volt közöttük, de mégis mindegyikben volt valami egyedi, valami ami miatt emlékezetes marad számomra.
Sebes után aztán már a legfontosabb feladatunk azt volt, hogy megtaláljuk a kempinget, és felverjük a sátrunk. Déli órákban meg is érkeztünk a Piski mellett található sátorozóhelyre. (Ópiskire). Ezen a helyen látszik, hogy még a Ceaușescu időben épült, és azóta csak a szálloda részét újították fel, de hát nekünk így is jó volt. A fura az volt, hogy amikor megérkeztünk az alkalmazottakon kívül egyetlen vendég üldögélt a vendéglőben ebédre várva. Mondta is Sanyi édesapja amikor telefonált, hogy enni azért ne ott együnk. :-)) A kemping amúgy egy nagyon kellemes helyen feküdhetett régen, a Sztrigy patak partján. Mára a probléma csak az, hogy a patak túlsó partján egy forgalmas föút van és így eléggé áthallatszik a forgalom zaja. De végül is minket az sem zavart, már estére mindig annyira fáradtak voltunk, hogy ha mellettünk dübörgött volna el a kamion akkor is tudtunk volna aludni. A sátrat hamar felhúztuk két nagy fa közé megebédeltünk és már mentünk is tovább, Piskire az Arborétumba.
Az arborétuma 67 hektár alapterületen fekszik, bár külső része inkább a Maros ártéri erdejének tekinthető. A XVIII. század második harmadában kezdte kialakítani Gyulay Ferenc. Erdélyben itt ültettek először akácot. A jellegzetes angolparkról rajongással írt Kazinczy Ferenc, aki 1816-ban a család vendége volt. 250 európai, ázsiai és észak-amerikai fa- és cserjefaj található meg benne. Ma 2200 nemesített növényfaj is gazdagítja az arborétumot. Rengeteg Magnólia-félét láttunk, érdemes lesz egyszer tavasszal a virágzásukkor meglátogatni a parkot. A park két részre osztható, a kisebbik felében a növények szépen fel vannak táblázva a latin illetve a román nevükkel, így egy párat én is meg tudtam állapítani, hogy mi. A nagyobbik része a parknak egy igazi erdő sok sok sétánnyal. Itt már nincsenek megjelölve a fajok, de így igazán olyan érzése van az embernek, mintha erdőben járna. Kisétáltunk egész a Maros partjáig. Jó kis fárasztó séta volt, de sajnos nem tudtunk az Arborétumban egy padra leülve megpihenni mert ettek meg a szúnyogok (és bár az autóban ott volt a szúnyogspray későn vettük észre hogy szükségünk lehet rá). A város felőli fronton áll az eredetileg 1700 körül épített, mai formájában klasszicista stílusú Gyulay-kastély, amelyet sajnos benőttek a kúszónövények és eléggé lerobbant állapotban van. Nagyon feldobódva értünk vissza a sátrunkhoz, meglepetésünkre még szomszédok is lettek. Este aztán tüzet gyújtottunk és sütöttünk egy kis szalonnát, kolbászt, hogy meleg kaja is kerüljön a hasunkba. Amikor besötétedett aztán meggyújtottuk a fáklyáinkat és üldögéltünk csendesen a sátor előtt. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni.
Másnap már a kirándulásunk negyedik napja volt. Reggeli után gyorsan útra keltünk Vajdahunyad felé, hogy megnézzük a Hunyadiak híres várát. Amikor megérkeztünk a vár bejáratához olyan érzésem volt mintha most léptem volna be egy teljesen más világba, egy mesébe. Nem csoda, hogy a várát Mikszáth Kálmán „a várak királyá”-nak nevezte. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János építette ki kormányzói rangjához méltó lovagvárrá. Később két jelentős építési periódus formálta: Bethlen Gábor XVII. század eleji és Zólyomi Dávidné század közepi átalakításai. Négy hatalmas pillérre támaszkodó fahíd vezet át a Zalasd által kivájt mély és széles árkon. A Kaputorony az 1440-es években épült, korábban a bejárás pont az ellenkező oldalon, a várudvar déli sarkában található Ókaputornyon át esett a várba. A Kaputoronyból nyílik a lejárás a kazamatákba. Nyugati oldalán húzódik a vár palotaszárnya, amely Hunyadi János alatt épült. Ennek alsó szintjét a lovagterem foglalja el, falán XVII. századi freskóval, amely a Bethlen családot és Erdély akkor híres személyiségeit ábrázolja. A felső szinten található az ún. Országház, nevével utalva rá, hogy Hunyadi kormányzósága idején itt zajlottak le a fontosabb tárgyalások. Bethlen a Kaputorony és a palotaszárny közötti, korábbi védelmi teret „asszonyház”-zá építette át. A palotaszárny külső, erkélyes-fiatornyos szerkezetét a korábbi, védelmi célú építmények felhasználásával alakították ki. A Kaputorony keleti oldalán kívülről a Buzogány-torony és a Corvin János-bástya zárja le az ún. Aranyházat, amelynek belső falához 1458 után Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát: ez az első fennmaradt reneszánsz építmény Erdélyben. Rajta korabeli, későgótikus freskó látható. Az Aranyházhoz délnyugatról csatlakozik a várkápolna. Ez eredetileg 1442 és 1446 között épült, de Bethlen jelentősen átépítette. Arrébb tolta a boltozatot, belső összeköttetést létesítve az Aranyházzal. Az Aranyház és a várkápolna alá Bethlen kívülről ágyúteraszt építtetett. A várkápolna délnyugati oldalánál egy kisebb udvaron áll a vár kútja, melynek kávájára egy török rab a XVI. század közepén, arab betűkkel a következő török nyelvű feliratot véste: „ezt Hasszán írta, a gyaurok foglya a templom melletti várban”. A vár keleti oldalának további szakaszát a Bethlen-szárny foglalja el. Belső felén látható a Steindl-féle beavatkozások ma is látható legjelentősebbike: a neogótikus loggia.A szárny külső, északkeleti sarkán áll a Hímes-torony. Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehér-rondella zárja le. A délnyugati rész az ún. Királyház, melyet Zólyomi Dávidné építtetett. Belső oldalán a csigalépcsőt rejtő Királylépcső-toronnyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronnyal kapcsolódik a palotaszárnyhoz. A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül közelíthették meg a védők ostrom esetén a vártól 35 méterre lévő Nebojsza-tornyot. A név jelentése szerbül: „Ne félj!” A Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt utolsó menedéknek szánták arra az esetre, ha az ostromlók behatoltak volna a várba. Gyilokjáró vezet hozzá. Mivel a vár ép restaurálás alatt áll, így a kápolnába, a neogótikus loggiába és a Nebojsza-toronyba nem tudtunk bemenni. Ha befejezik a restaurálást a vár igazi régi pompájában fog tündökölni, és akkor újra meglátogatjuk. A lovagteremben régi (XIV.-XIX. század) fegyverek és pajzsok kiállítása van. Itt látható egy XV. századi teljes vértezet is. Hát az biztos, hogy én nem fértem volna bele. Magasságra talán, de szélességre biztos nem. Kicsi emberek éltek abban az időben. Az asszonyházban XVI. századi bútorok vannak kiállítva, amelyek gyönyörűen megmaradtak az utókor számara. Még egy szú sem volt egyikben sem. Megnéztem. :-))
Tele lelkesedéssel a maradandó élmény után elindultunk megnézni a Déva várát is, mivel még korán volt, hogy kimenjünk Algyógyra a termálstrandra. Déván a Magna Curia (Nagy udvarház, XVI. század) közelében sikerült leparkolni. Innen elkezdtünk felsétálni a Várhegyre, de félúton elfogyott az ösvény így vissza kellett forduljunk. Persze nekem frászom volt egész séta alatt mert több helyen olvastam, hogy viperák vannak a hegyen, de szerencsére nem lett gond. Az ösvénnyel áthaladtunk a telekabin pályája alatt, így úgy döntöttünk, hogy majd azzal felmegyünk, ám amikor sorba álltam a jegyekért, szemembe tűnt egy felírat miszerint a vár be van zárva. Természetesen csak románul van kiírva, így aki nem tud románul jópénzért felviszik a dombra és visszahozzák. Bár biztos nagyon szép a kilátás a hegyről. Mint utólag megtudtuk már tavaly elkezdték restaurálni a várat és még szerintem egy ideig eltart ez a folyamat. A várat, a Várhegy dombra építették a magyar fejedelmek,valószínűleg 1240-1250 között. Végvárként, a XIII-XVI században védelmi szerepet játszott. 1687-ig a vár lakói voltak a Hunyady János, Báthory István, Szapolyai János, Dobó István, Geszty Ferencz, Bethlen Gábor, I.Rákóczy György, Barcsay Ákos. A vár falait többször is megtámadták a jobbágyok. A legemlékezetesebb az 1784-es Horea, Closca és Crisan vezette parasztlázadás volt. Az 1848-as forradalom alatt az osztrák katonáktól a magyar honvédseregek kezébe kerül a vár és 1949 aug. 13-án a katonák figyelmetlensége folytán felrobbant egy puskaporraktár, amely annyira megrongálta a várat, hogy még a mai napig sem sikerült helyrehozni. Talán majd most.
Enyhe csalódottsunkat javítandó elindultunk Algyógyra hogy kihasználva a jó időt fürödjünk egyet a termálstrandon, majd megkeressük a római kori fürdőt. Algyógyra a Dévát Szászsebessel összekötő főútról Szászváros után kell letérni. Amikor megérkeztünk kiderült, hogy amit mi keresünk nem is Algyógyon, hanem Feredögyógyon van, így tovább mentünk fel a hegyekbe, gyönyörű szerpentineket. Amikor megérkeztünk Feredögyógyre szemerkélt az eső, de mi úgy döntöttünk, hogyha már ott nagyunk mi bemegyünk a strandra bármi is lesz. És jól döntöttünk, mert 5 perc szemerkélés után elállt az eső és szép napsütéses délután lett. A víz 30 fok körüli volt, volt 3 medence, egy gyermek, és két nagy úgyhogy a nagy népsűrűség ellenére egész jól lehetett úszkálni. Nagyon kellemes délutánunk volt, és még napozni is tudtunk. Elkacagtuk Sanyival, hogy kifejezetten jó szabadság ez a miénk, minden második délután strandolunk. :-)) Hát tényleg jó volt. Amikor aztán megelégeltük a sok lustálkodást felkerekedtünk megkeresni a római kori fürdőt, Germisarat. Ez közvetlen a strand mellett található. Jól látszanak a római kori csatornák és fürdőhelyek. Az embernek olyan érzése van mintha belépett volna a történelembe. Különleges élmény volt.
Este visszaérve a sátorhoz tanácskozásba kezdtünk, hogy hogyan tovább. Eredeti terv szerint pénteken indultunk volna fel a hegyekbe, de mivel csak ketten voltunk és csak a Rozsda-szakadékot tudtuk pontosan, hogy hol van nem mertünk elindulni (na meg plusz 210 km lett volna, ha csak azt meg akarjuk nézni), így úgy döntöttünk, hogy másnap Gyulafehérvár, Enyed és Torockó lesz az úticél.
Reggel kicsit szomorúan összeszedtük a sátrat, mivel sejtettük már, hogy ez lesz az utolsó napunk a kirándulásból. Mindezt a szomorúságot feledtette viszont a gyulafehérvári vár képe. A mai vár helyén már a vaskorban földvár állt, de a ma látható csillag alakú erődítményt III. Károly építtette 1738-re készült el. A déli oldalon az Alsó-Károly kapun keresztül az út a Felső-Károly kapuhoz vezet, melyen III. Károly lovas szobra és Ausztria címere látható. A vár falain belül emelkedik Erdély leghatalmasabb román kori építészeti emléke, a püspöki székesegyház, melyet Szt. István idején, 1009-ben kezdtek építeni. A XI. századi háromhajós bazilikából (mely annak idején körapszissal, északkeleti toronnyal épült) és a különálló keresztelő kápolnából egy Krisztus-domborművön kívül nem maradt fent semmi. A mostani székesegyházat (a korábbi közelében) a XII. században kezdték építeni a késő román kor stílusában háromhajós, kereszthajóval, félköríves szentéllyel és a hajók találkozásánál emelkedő négyszög alaprajzú toronnyal ellátott bazilikának. A templomot Szt Mihály tiszteletére szentelték fel. A templom sokszöggel záródó kora gótikus szentélye 1270 körül épült. A templom monumentális jellegét jól mutatják méretei, hossza 83 m, szélessége 38 m, magassága 19 m. Alaprajza a középkori román stílusú bazilikák jegyeit mutatja. A főbejárattól balra a kórust tartó első oszlop előtt Martinuzzi Fráter György sírja látható. A templom szószéke és főoltára XVI. századi munka. A szentély alsó részében a barokk kanonoki stallumokat találjuk, a székék támláján bibliai jelenetek, felül pedig az apostolok, valamint Jézus és Mária mellszobrai. A szentély déli falában szépen kivitelezett szentségtartó fülke látható. A déli mellékhajóban található apszis az első templom keresztelőkápolnájának nyugati záródása lehetett. A déli mellékhajó nyugati részében a Hunyadiak sírjai, illetve azok maradványai láthatók. A legépebb a kormányzó testvérének sírja, középen a kormányzóénak tartott síremlék, míg a tőle keletre fekvő sírt Hunyadi Lászlóénak tartják. Az északi mellékhajóban a Szécsy-Várday kápolnába lépünk (1514-1524). Itt található Szécsy és Czudar Imre püspök padlóba süllyesztett síremléke, valamint Izabella királyné és fia, János Zsigmond gazdagon díszített márvány síremlékei. A kereszthajó apszisában XVI. századi freskótöredékek láthatók, melyeket még Várday püspök készíttetett. Visszafordulva a Lászay-kápolnába jutunk, gótikus csillagboltozatában három reneszánsz címerrel (XVI. század első évtizede - 1512). A székesegyház valóságos pantheonja volt az ide temetett jeles történelmi személyiségeknek: Hunyadi László, Hunyadi János, János Zsigmond, Izabella királyné, Bocskai István, Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor öccse, István, I Rákóczi György, Martinuzzi Fráter György, Báthory András és Boldizsár, Báthori Endre és több középkori püspök sírhelye található itt. Az újkori püspökök közül - Márton Áronig bezárólag - tízen a szentély alatti kriptában vannak eltemetve. A székesegyház nagyon megérintett engem, óriási méretei ellenére úgy éreztem, hogy nagyon közél van hozzám Isten. Jó volt kis időt ott tölteni. A székesegyház után elsétáltunk a híres Batthyaneumhoz. Az egyedülálló, egykor a katolikus egyház tulajdonát képező könyvtárat Batthyány Ignác püspök (1741-1798) alapította. A gyűjtemény -többek között- körülbelül 1700 kéziratot, több mint 600 ősnyomtatványt, megközelítőleg 19.000 történelmi dokumentumot és több tízezer XVI., XVII. és XVIII. századi nyomtatott könyvet tartalmaz. A számos könyvritkaság között szerepel egy XII. századi Dávid-zsoltár, egy XIII. századból származó biblia és több magyar nyelvű könyv is, mint például Heltai Bibliája, Agendája és Székely István Chronikája. A könyvtár legnagyobb értékű kincse a híres Codex Aureus, Arany Kódex, a 800-as években íródott, nagyon értékes karoling evangeliárum. Ma a könyvtárba állami engedély nélkül még maga az érsek sem léphet be. A Batthyáneumnak van ezen kívül régiségtára, természetrajzi tára, csillagvizsgálója, jelentős művészeti, érem-, valamint ásvány- és kagylógyűjteménye is. Nem tudom belül milyen állapotban lehet a könyvtár, de kívülről eléggé siralmas. Az autó fele sétálva aztán találkoztuk az osztrák katona ruhába öltözött hagyományőrzők felvonulásával. A gyulafehérvári vár egy üde szívfoltja, hogy bárhova megy az ember katonaruhába öltözött emberkékkel találkozik. Felbuzdulva ezen a látványon befizettünk a három erődítmény sétára. Ez annyit tett, hogy a várat körülvevő három, különböző korú várfalak között lehet sétálni. Nagyon szépen megcsinálták ez a helyet, sétányokkal, szép egyenletesen nyírt fűvel, beöltözött emberekkel, istállóval, ágyukkal, meg mindennel ami kell. Persze nekem legjobban a lovak tetszettek. Itt láttam előszór élőbe Fríz lovat, a kedvenc lófajtám. A hab a tortán már csak az volt, hogy meg is simogathattam őket. Csak azt sajnálom, hogy nem volt nálam kockacukor, hogy adjak nekik. :-)) Mondanom sem kell, hogy elég sok időbe telt amíg Sanyi el tudott rángatni a lovaktól. :-) Az ágyuknál megtudtuk, hogy ez a hagyományőrző csoport minden szombaton zászlófelvonáskor (12 óra, úgy emlékszem) lő is velük. Kár, hogy mi pénteken voltunk ott. :-) Persze a gyulafehérvári sétánknak adott egy kis keserű szájízt, hogy itt van az Egyesülés terme ahol 1918-ban Erdélyt Romániához csatolták, és a városban minden emlékeztet is erre, de azért alapjában véve jól éreztük ott magunk.
Gyulafehérvár, Ágyúk és Fríz paci
Gyulafehérvárról Nagyenyed felé vettük az irányt. Itt természetesen a kollégiumot akartuk megnézni. Az első viszont ami elénk tárult az a református vártemplom volt, melyet 1333 és 1335 között építették polgárai. Sajnos erre is ráférne már egy külső, belső felújítás. A templommal szemközt található a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium. A kollégiumot 1622-ben alapította Bethlen Gábor Gyulafehérváron, majd 1662-ben I. Apafi Mihály költöztette át Nagyenyedre. A Kollégium híres tanárai és diákjai közül megemlíteném a következőket: Bethlen Gábor, Apaffi Mihály, Apáczai Cs. János, Áprily J. Lajos, Bethlen János, Bethlen Miklós, Bod Péter, Bolyai Farkas, Deák Ferenc, Kemény Zsigmond, Körösi Cs. Sándor, Köteles Sámuel, Mikó Imre, Pápai Páriz Ferenc. A teljes névsor a kollégium udvarán emléktáblára van felírva. A számomra legfontosabb ember aki ebben az iskolában végzett az Édesanyám. (1979 -ben itt lett óvonéni belöle) :-) Természetesen megkerestem a tablóját is, és nagyon büszke voltam és vagyok rá.
Anyukám tablója
Enyed után elindultunk Torockó felé, mert már annyi szépet hallottam erről a vidékről, hogy mindenképpen meg akartam nézni. Torockóra az út a Kőközi-szoroson keresztül vezetett. Egy nagyon szép útszakasz, aminek nagyon rossz az útja. Kátyúból kátyúba. Most mintha javítani készülnének, meg szélesíteni ... hát ráfér. A Kőközi-szoros sziklái viszont kárpótoltak minket mindenért. Úgy döntöttünk, az ebédet is itt költjük el, így egy tisztásra kiterítettük a pokrócunk és piknikeztünk egyet. Torockószentgyörgyön nem találtuk meg a várromokat, az útról az autóból nem láttuk sehol, úgyhogy csak Torockón álltunk meg megnézni a jellegzetes házakat. Ez volt aztán a végsö látnivaló az utunkon, innen már jöttünk hazafele, Tordán keresztül egészen Marosvásárhelyig.
Kőközi-szoros
Egy nagyon élménydús kirándulás-nyaraláson voltunk túl péntek este mikor hazaértünk. 700 km volt a hátunk mögött amit 5 nap alatt tettünk meg és 18 települést és annak nevezetességeit néztük meg. Én nagyon élveztem a kétlábon járó GPS szerepét. :-) Mindig nálam voltak a térképek és a leírások, mindig felolvastam, hogy most ép mit fogunk megnézni, így elég sokat láttunk is. Bebizonyítottuk, hogy kettesben, sátorral is meg lehet nézni a környezetünk és lehet tartalmasan nyaralni. Erdély szász vidékét ezzel azt hiszem eléggé kimerítettük, főleg ha hozzákapcsoljuk a decemberi brassói kirándulásunk is. Még nem tudjuk melyik vidék következik, de ezzel nincs vége az erdélyi barangolásainknak.
Küküllővár, Bethlen kastély
Innen indultunk tovább Báznára onnan meg Medgyesre. Mondanom sem kell, hogy én az útvonalat térkép alapján terveztem meg, és a térképen sajnos nem mutatja az út állapotát. Hát az első izgalom is megvolt az első nap. A Küküllővár és Bázna út egy része igazi mezei fóldút volt, jó nagy gödrökkel meg kövekkel. Szerencsére "Laki" (az autónk neve, mivel a rendszáma LAK) jó bírta a gyűrődést és szerencsésen átértünk Báznára. Itt egy jellegzetes szász evangélikus erődtemplom van, amelyet a XV. században építettek, és Szt. Miklós tiszteletére szentelték fel. Ovális védőfalát vaskos kaputorony erősíti, amely egyben harangtorony is, három, az 1400-as évek elején öntött harangnak adott otthont. Mi is csak kívülről csodáltuk meg a templomot, mivel kulcsért el kellett volna menni valakihez, és úgy gondoltuk, hogy olyan sűrű az aznapi programunk, hogy ezt inkább kihagyjuk.
Báznai erődtemplom
Dél körül érkeztünk meg Medgyesre, gyorsan letettük az autót és bevetettük magunkat a városközpontba. Nagyon szép rendezett park van a központban, sétányokkal, padokkal, szökőkúttal és persze virágokkal. A környező házak egy részét felújították, de megmaradt az egésznek egy különleges középkori hangulata. Persze ez a város is körül volt véve fallal és tornyokkal régen (Mátyás király rendeletére 1490 és 1534 között három erős védőfalat építettek), de mára már csak a tornyok egy része maradt épen. A tornyok elnevezése általában úgy történt, hogy arról a céhről nevezték el akinek a feladata a torony rendbetartása volt. Így van ilyen, hogy kötélsodrók tornya, aranyművesek tornya stb ... . A város legvonzóbb látnivalója a külön várfallal és tornyokkal körülvett Szt. Margit evangélikus erődtemplom. A templom 1488-ben épült gótikus stílusban, az idők folyamán több alakításon ment át. A talaj szerkezete miatt kissé ferde tornya 1460-ban épült, 1550-ben három emelettel megemelték és 1551-ben négy sarok tornyocskát kapott annak jeléül, hogy a városban bíróság működik. Akkor nyerte el a mai 68,5 méteres magasságát. Mátyás király ebbe a toronyban záratta be 1476-ban a Drakula néven ismert Vlad Ţepeşt. A templom belső falain XIV-XV.századi freskók láthatók. A késő gótikus szárnyas oltár 1480-ban készült. A templom falát sok helyen a hívők által adományozott keleti szőnyegek díszítik, némelyik XVI századi. A templomban található az ország legrégebbi, a XIV század végén készült bronz keresztelőmedencéje. A templomhoz a kaputornyon, vagy harangok tornyán keresztül lehet bemenni, de a templomot körülvevő tornyok közül láttuk még a kötélsodrók tornyát, a szabók tornyát és a Mária tornyot. Innen indulva sétáltunk még egy kicsit a városba, megnéztük az aranyművesek tornyát (XVI. század) és a Forkesch tornyot (1494-1534), valamit a Shuller házat (1588 körül) ahol több erdélyi fejedelem is meg szállt amikor átutazóban volt Medgyesen. Hát nem csodálkozom tényleg nagyon szép (de egyszerű) az az épület, és ha tekintetbe vesszük, hogy még Medgyes polgármestere is volt a tulajdonosa, tökéletes szállás bármelyik fejedelemnek. :-)
Medgyes főtere, háttérben a templommal
Medgyestől aztán már nem volt messze a következő úticélunk: Nagybaromlak. Kicsit vicces a település magyar neve, de annál nagyobb kincset rejt ez a kis falu. Itt található egy nagyon szép XV. században épített szász erődtemplom, amely felkerült a Világörökség listájára. A templomnak nagyon érdekes de a szász evangélikus templomokra jellemző csillag formájú halóboltozatú mennyezete van. A szentségfülke 1504-böl való és a templomot körülvevő erődítmény keleti tornyán megjelenik az 1501-es évszám. A templomból egy kis ajtón át, csigalépcsőn fel lehetett menni a padlásra onnan meg újonnan épített létrákon át az egyik toronyba. Hát persze, hogy ezt sem hagyhattuk ki, úgyhogy megcsodálhattuk ezt a falut felőröl is. Szépen látszottak a jellegzetes szász házak is. Mindenképpen megérte elmenni oda.
Nagybaromlaki erődtemplom
Szelindeki várrom
Nagyon feldobódva jöttünk el a várból, a hely hangulatának és annak köszönhetően, hogy a nagyon zsúfoltnak gondolt első napunkat délután 3.ig teljesítettük és már csak az volt hátra, hogy a netten kinézett Szeben melletti kempinget megtaláljuk. Ez nem is okozott olyan nagy problémát azt leszámítva, hogy Szebenben egy jókora méretű dugóba keveredtünk, na meg egy helyen egy picit el is tévedtünk, mivel a térképen kinézett útvonalon az egyik utca egyirányú volt, de végül az ösztöneinkre hallgatva percek alatt visszatértünk a jó útra. Útban Kisdisznód fele még megnéztük kívülről a nagydisznódi evangélikus erődtemplomot (XIII. század) aztán mentünk tovább mert már nagyon kíváncsiak voltunk az első szálláshelyünkre. Netten kerestem rá a szebeni kempingekre és a Google dobta ki nekem az Ananas kempinget. Mint kiderült német a tulajdonos és egy nagyon kellemes szép helyen volt a kemping, hétvégi házakkal, kis faházakkal, lakókocsi helyekkel és sátorhellyel. Mivel az idő eléggé esőre állt, és nem volt olyan nagy különbség a sátorhely és a faház között így az utóbbi mellett döntöttünk. Már délután 6kor teljesítettük így az aznapi tervet, gondoltuk ráhúzunk még egy kicsit és elmentünk megnézni a kisdisznódi templomot . Nagyon jót szórakoztunk mikor a domb aljában üldögélő néni miután kifizettük a látogatási díjat kezünkbe nyomott egy köteg kulcsot, hogy menjünk nézzük meg a templomot. Mondtuk is, hogy ilyen olcsón (10 lej) még senki nem vett egy erődtemplomot, és vissza sem adjuk a kulcsokat. :-)) A templomot II. András udvari káplánja, Gocelinus magister építtette 1220 körül, majd 1223-ban a kerci ciszterci apátságnak juttatta. Az erődtemplommal koronázott hegyet (Michelsberg) félkörben veszi körül a falu. A bazilikális elrendezésű templom nyugati homlokzatán bélletes, teljesen ép román stílusú kapu található. Festett karzata 1709-es évszámot visel. Az I. világháború idején a templom belsejében az 1916. szeptemberi harcokban elesett német, osztrák és magyar katonák emléktábláit helyezték el. A szentély diadalívén elmosódott freskótöredék figyelhető meg. A hegytető szélén a XV. században épült 3,20 m magas védőfal veszi körül a templomot.
Kisdisznódi templom
Kisdisznód, szálláshelyünk
A második napi program már sokkal lazább volt, Nagyszebent mentünk megnézni, a délutáni program meg Vízakna volt és lubickolás a sóstavakban. Az indulást úgy időzítettünk, hogy lehetőleg a reggeli dugót elkerüljük, így elég könnyen bejutottunk a központba és még ingyenes parkolóhelyet is találtunk a várfal közvetlen közelében. Az autóból kiszállva az első amit megláttunk a nagyon jellegzetes alakú és összetéveszthetetlen Kövér torony (1540) volt. Az épület érdekessége, hogy benne hozták létre 1778-ban a város első német ajkú színházát. Az elején csupán gyermek előadások de 1787-től igazi színház működött itt, megelőzve Prága, Grác és Budapest színházait. A torony mellett bementünk a két várfal közé, ahol egymáshoz közél sorakoztak a különböző céhek tornyai: a kádár torony (XV. század közepe), fazakasok tornya és a fegyverkovácsok tornya. Innen egy sétálóutcán kérészül jutottunk el a Nagypiac térre. Szebenen nagyon látszik, hogy 2007-ben Európa kulturális fővárosa volt. A központ gyönyörűen rendbe van téve, csak úgy árasztja magából a középkori hangulatot. Minden műemléken tábla van, amely tájékoztatja az érdeklődőt arról, hogy mit lát és mikor épült az az épület, a múzeumokban interaktív táblák vannak, ahol tájékozódni lehet több nyelven is. Az első amit megnéztünk a Brukenthal palota volt és benne a báró képgyűjteménye. A palota 1778-1788 között épült, majd a Louvre előtt 3 évvel (1790) Brukenthal felavatta hatalmas képtárát. A holland, flamand, német, osztrák és olasz mesterek 1090 alkotása Közép- és Kelet- Európa legnagyobb barokk festészeti gyűjteményeinek sorába emelte. Így hát délelőttünk nagy részét ezeknek a képeknek a megcsodálásával töltöttük, egészen bele voltunk szédülve mire kijöttünk a palotából. Egy kis séta után következett az evangélikus székesegyház. Belül épp restaurálás alatt állt, így elég sok mindent nem tudtunk megnézni, de azért az úti leírásokból tudtuk, hogy ott kellene legyen. :-) A gótikus székesegyház a XIV. században épült. Azt pontosan lehet tudni, hogy a templom 73 méteres tornyát 1371-ben kezdték el építeni. 1424-ben a főhajó falainak magasságát megemelték 2,60 m-rel. Az átalakítási munkálatokkal 1520-ben végeztek. Itt látható az ország talán legszebb bronzból készült keresztelővíz tartója. 1438-ban Leonhardus mester készítette, állítólag az 1437-es törökök ellen vívott csatában a szebeniek által megszerzett ágyúkból öntötték, falán cirilbetűs szöveg olvasható. Az orgona 1672-ben készült. A templom több oltára közül az egyik 1480 és 1545 között készült és valószínűleg a régi evangélikus templomból származik. A szószék a XV. században készült. A templom falában több híres föként szebeni személyiség sírköve van beépítve. Állítólag ott van Brukenthal sírköve is de azt nem találtuk meg. Innen elsétáltunk a katolikus templom (XVIII. század) és a Tanácstorony (1224-1241) mellett és a Kispiac téren kötöttünk ki. Itt található a Hazugok hídja. :-)) Ez Románia legrégibb öntöttvas hídja, amelyet 1859-ben szerelték fel egy fahíd helyére és Liegende Brücke, vagyis Fekvő hídnak nevezték el. A fahídat a környéken áruló kofák füllentéseinek, nagyotmondásainak köszönhető nevezték Hazugok hídjának. Hiába kapott új nevet a vashíd, a szájhagyomány erősebbnek bizonyult. A hazugok hídja elnevezés fennmaradt. Egyik oldalán az építés éve, a másik oldalán a szász címer látható. Két, keresztbe fektetett, kard fölött egy korona látható. Ennek, bizony annak idején történelmi jelentősége volt, azt jelezte, hogy a szászság elismerte a magyar király és az erdélyi fejedelem fennhatóságát. A Hazugok hídja után már eléggé el voltunk fáradva de még volt egy hely amit mindenképpen meg akartam nézni, éspedig a Gyógyszerészeti múzeum. :-)) Mondanom sem kell nagyon élveztem a kiállítást, bár őszintén szólva a kiállított tárgyak nagy részét még használni is tudtam volna az egyetemen szerzett tapasztalatok alapján. A múzeumnak három részlege van: az officina a bútorzat Bécsben készült (1902); a laboratórium (ezt élveztem a legjobban), ahol különböző korok gyógyászati tárgyait mutatják be, fa-, porcelán-, üvegedényeit, réz és öntvény mozsarait, mérlegeket, orvostechnikai eszközöket, sebész szettet, a XVII-XIX. században használt mikroszkópokat. A legrégebbi, egy 1597-ben készült rézmozsár. A természetgyógyász részlegen pedig műszertáskák, flakonok és természetgyógyász készítmények láthatóak. 1494-ben Szebenben nyílt meg az ország első gyógyszertára, és Szebenben élt Christian Friedrich Samuel Hahnemann (1755-1843), német orvos, a természetgyógyászat megteremtője. A múzeum egy XV. századi épületben található, amelyben 1568 óta gyógyszertár működött. Mikorra innen kikeveredtünk már igazán ebéd idö volt, és úgy döntöttünk beülünk egyet kajálni valahová. Azzal a meggondolással, hogy a főteren biztos drágább minden, elindultunk ki a várból. Így útba esett az Orsolya templom (1474) is de mivel már a szemünk kopogott hát nem mentünk be csak kívülről néztük meg. Végül az ebédet csak a főterén költöttük el, egy-egy nagyon finom bablevest és egy egy pizzát ettünk, ami nagyon jól esett, mert amióta elindultunk ez volt az első alkalom, hogy meleg kaját ettünk.
Nagyszeben, Kövér torony és a Brukenthal palota
Nagyszeben, Hazugok hídja és az Evangélikus székesegyház
Ebéd után aztán búcsút mondtunk Nagyszebennek, és elindultunk Vízaknára. Vízakna egy fürdőhelyiség Szebentől 15 km-re, ahol több sós tó található. Ezek régen sóbányák voltak, amelyek aknái idővel felteltek vízzel. A tavak mélysége nagyon változó, olyan is van amelyik 132 m mély, a sótartalom meg 350 g/l-t is elérheti. Nagyon élveztem a fürdést, annyira sós volt a víz, hogy hozta fel a lábam a víz felszínére, effektív a vállam csak akkor ment bele a vízbe ha felfeküdtem a tetejébe. Persze mikor kijöttünk a vízből a só teljesen ránkrakódott, olyanok voltunk mintha már őszülnénk. Nagyon jó időt kaptunk, tudtunk kicsit napozni is, igazi szabadságos nap volt. Estére aztán visszamentünk Kisdisznódra a kempingbe, másnap reggel meg indultunk tovább.
Vízakna (mivel nem vittem be a fényképezőgépet ezek netröl leszedett képek)
Másnap reggel aztán leadtuk a kulcsokat és megint útnak indultunk. A cél az volt, hogy estére találjuk meg Piskin a kempinget, közben meg még volt elég sok minden amit megakartunk nézni. Az első látnivaló az aznapi listánkon a Kelneki parasztvár volt. Kelnek Szászsebestől 15 km-re van, az Szászsebest Nagyszebbennel összekötő főútról letérve, könnyen megtalálhatjuk a várat, mert jól ki van táblázva. Eredetileg benne sem volt a programunkban, mert egyik útikönyvünkben sem volt benne, de mivel a térképen láttuk, hogy a világörökség része gondoltuk, hogy nem hagyjuk ki ezt sem. A probléma csak az volt, hogy a vár előtti téren, ahol az autót kellett volna hagyjuk annyi volt a konstitucionálisan hiperpigmentált (roma) hogy nem mertük az autót a sok csomaggal otthagyni. Így aztán csak kívülről csodálhattuk meg sajnos ezt a XIII. században épült parasztvárat. Hajdan egy nagy szász nemesi család tulajdona volt (Kelneki szász család). Először csak egy hatalmas lakótornyot, ún. öregtornyot építettek, amit egyszerű fallal vettek körül. Az erőd a falu közepén állt. Tipikus nagyúri gót építmény. 1430-ban a Kelneki család elköltözik, és a várat a falu közössége veszi meg. Újabb körfalat, bástyát és kaputornyot építenek. A falakon belül kis lakrészeket emelnek, ahova szükség esetén a lakosok javaikat menekíthetik. Az udvar egyik oldalán egy 12x7 m-es kápolna van. Sajnálom, hogy nem tudtunk bemenni, de majd következőbe.
Kelneki parasztvár
A kelneki villámlátogatás után a következő megállónk Szászsebesen volt. Sebes nevezetességei közül kettőt szerettünk volna megnézni, az evangélikus templomot és a Vörös-szakadékot. A szakadékot sajnos, csak a városból tudtuk megnézni mert nem találtuk meg azt a mezei utat ami odavezet. Az levegő elég párás volt (a délelőtt még esett) de így is egyedülálló látvány volt. A vörös színű szakadékot a talajerózió formálta, anyaga vörösagyag, szürke, vörös és porhanyós fehér homokkő, vörös és téglaszín márga és fehér márgás mészkő. Szélessége 800 m, magassága 80–100 méter. Beletörődve a ténybe, hogy a szakadékot nem tudjuk közelebbről megnézni, nagy nehezen találtunk parkolóhelyet az evangélikus templom közelében. A templom egy korábbi templom helyén a XII.–XIII. század fordulóján épült, háromhajós bazilikaként. Ebből a periódusból valók középhajójának árkádjai. A XIV. században többször is bővítettek gótikus stílusban, ebből az időből valók a külső pilléreken álló sajátos tetővel ellátott szobrok is, amelyek egyedülállóak a Kárpátmedencében. A templomban középkori freskókat tártak föl. Reneszánsz szárnyas oltára 1518 és 1523 között készült. Anatóliai szőnyegei a XV.–XVII. századból valók. A mellette álló Szent Jakab-temetőkápolna 1383-ban épült, gótikus stílusban, ma is eredeti állapotában látható. A templomot egykor 4,5 m magas fal vette körül, három toronnyal. A fal a déli oldalon ma is áll. Ez már a harmadik nagy szász evangélikus templom volt amit 3 nap alatt látunk, nagyon sok hasonlóság volt közöttük, de mégis mindegyikben volt valami egyedi, valami ami miatt emlékezetes marad számomra.
Szászsebes, Vörös-szakadék
Szászsebes, Evangélikus templom
Sebes után aztán már a legfontosabb feladatunk azt volt, hogy megtaláljuk a kempinget, és felverjük a sátrunk. Déli órákban meg is érkeztünk a Piski mellett található sátorozóhelyre. (Ópiskire). Ezen a helyen látszik, hogy még a Ceaușescu időben épült, és azóta csak a szálloda részét újították fel, de hát nekünk így is jó volt. A fura az volt, hogy amikor megérkeztünk az alkalmazottakon kívül egyetlen vendég üldögélt a vendéglőben ebédre várva. Mondta is Sanyi édesapja amikor telefonált, hogy enni azért ne ott együnk. :-)) A kemping amúgy egy nagyon kellemes helyen feküdhetett régen, a Sztrigy patak partján. Mára a probléma csak az, hogy a patak túlsó partján egy forgalmas föút van és így eléggé áthallatszik a forgalom zaja. De végül is minket az sem zavart, már estére mindig annyira fáradtak voltunk, hogy ha mellettünk dübörgött volna el a kamion akkor is tudtunk volna aludni. A sátrat hamar felhúztuk két nagy fa közé megebédeltünk és már mentünk is tovább, Piskire az Arborétumba.
Ópiski, A sátrunk és Laki
Az arborétuma 67 hektár alapterületen fekszik, bár külső része inkább a Maros ártéri erdejének tekinthető. A XVIII. század második harmadában kezdte kialakítani Gyulay Ferenc. Erdélyben itt ültettek először akácot. A jellegzetes angolparkról rajongással írt Kazinczy Ferenc, aki 1816-ban a család vendége volt. 250 európai, ázsiai és észak-amerikai fa- és cserjefaj található meg benne. Ma 2200 nemesített növényfaj is gazdagítja az arborétumot. Rengeteg Magnólia-félét láttunk, érdemes lesz egyszer tavasszal a virágzásukkor meglátogatni a parkot. A park két részre osztható, a kisebbik felében a növények szépen fel vannak táblázva a latin illetve a román nevükkel, így egy párat én is meg tudtam állapítani, hogy mi. A nagyobbik része a parknak egy igazi erdő sok sok sétánnyal. Itt már nincsenek megjelölve a fajok, de így igazán olyan érzése van az embernek, mintha erdőben járna. Kisétáltunk egész a Maros partjáig. Jó kis fárasztó séta volt, de sajnos nem tudtunk az Arborétumban egy padra leülve megpihenni mert ettek meg a szúnyogok (és bár az autóban ott volt a szúnyogspray későn vettük észre hogy szükségünk lehet rá). A város felőli fronton áll az eredetileg 1700 körül épített, mai formájában klasszicista stílusú Gyulay-kastély, amelyet sajnos benőttek a kúszónövények és eléggé lerobbant állapotban van. Nagyon feldobódva értünk vissza a sátrunkhoz, meglepetésünkre még szomszédok is lettek. Este aztán tüzet gyújtottunk és sütöttünk egy kis szalonnát, kolbászt, hogy meleg kaja is kerüljön a hasunkba. Amikor besötétedett aztán meggyújtottuk a fáklyáinkat és üldögéltünk csendesen a sátor előtt. Nagyon jó volt kicsit kettesben lenni.
Piski, séta az Arborétumban (összeöltöztünk akaratunk ellenére :-) )
Másnap már a kirándulásunk negyedik napja volt. Reggeli után gyorsan útra keltünk Vajdahunyad felé, hogy megnézzük a Hunyadiak híres várát. Amikor megérkeztünk a vár bejáratához olyan érzésem volt mintha most léptem volna be egy teljesen más világba, egy mesébe. Nem csoda, hogy a várát Mikszáth Kálmán „a várak királyá”-nak nevezte. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János építette ki kormányzói rangjához méltó lovagvárrá. Később két jelentős építési periódus formálta: Bethlen Gábor XVII. század eleji és Zólyomi Dávidné század közepi átalakításai. Négy hatalmas pillérre támaszkodó fahíd vezet át a Zalasd által kivájt mély és széles árkon. A Kaputorony az 1440-es években épült, korábban a bejárás pont az ellenkező oldalon, a várudvar déli sarkában található Ókaputornyon át esett a várba. A Kaputoronyból nyílik a lejárás a kazamatákba. Nyugati oldalán húzódik a vár palotaszárnya, amely Hunyadi János alatt épült. Ennek alsó szintjét a lovagterem foglalja el, falán XVII. századi freskóval, amely a Bethlen családot és Erdély akkor híres személyiségeit ábrázolja. A felső szinten található az ún. Országház, nevével utalva rá, hogy Hunyadi kormányzósága idején itt zajlottak le a fontosabb tárgyalások. Bethlen a Kaputorony és a palotaszárny közötti, korábbi védelmi teret „asszonyház”-zá építette át. A palotaszárny külső, erkélyes-fiatornyos szerkezetét a korábbi, védelmi célú építmények felhasználásával alakították ki. A Kaputorony keleti oldalán kívülről a Buzogány-torony és a Corvin János-bástya zárja le az ún. Aranyházat, amelynek belső falához 1458 után Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát: ez az első fennmaradt reneszánsz építmény Erdélyben. Rajta korabeli, későgótikus freskó látható. Az Aranyházhoz délnyugatról csatlakozik a várkápolna. Ez eredetileg 1442 és 1446 között épült, de Bethlen jelentősen átépítette. Arrébb tolta a boltozatot, belső összeköttetést létesítve az Aranyházzal. Az Aranyház és a várkápolna alá Bethlen kívülről ágyúteraszt építtetett. A várkápolna délnyugati oldalánál egy kisebb udvaron áll a vár kútja, melynek kávájára egy török rab a XVI. század közepén, arab betűkkel a következő török nyelvű feliratot véste: „ezt Hasszán írta, a gyaurok foglya a templom melletti várban”. A vár keleti oldalának további szakaszát a Bethlen-szárny foglalja el. Belső felén látható a Steindl-féle beavatkozások ma is látható legjelentősebbike: a neogótikus loggia.A szárny külső, északkeleti sarkán áll a Hímes-torony. Az egész várat a déli oldalon kívülről a Fehér-rondella zárja le. A délnyugati rész az ún. Királyház, melyet Zólyomi Dávidné építtetett. Belső oldalán a csigalépcsőt rejtő Királylépcső-toronnyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronnyal kapcsolódik a palotaszárnyhoz. A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül közelíthették meg a védők ostrom esetén a vártól 35 méterre lévő Nebojsza-tornyot. A név jelentése szerbül: „Ne félj!” A Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt utolsó menedéknek szánták arra az esetre, ha az ostromlók behatoltak volna a várba. Gyilokjáró vezet hozzá. Mivel a vár ép restaurálás alatt áll, így a kápolnába, a neogótikus loggiába és a Nebojsza-toronyba nem tudtunk bemenni. Ha befejezik a restaurálást a vár igazi régi pompájában fog tündökölni, és akkor újra meglátogatjuk. A lovagteremben régi (XIV.-XIX. század) fegyverek és pajzsok kiállítása van. Itt látható egy XV. századi teljes vértezet is. Hát az biztos, hogy én nem fértem volna bele. Magasságra talán, de szélességre biztos nem. Kicsi emberek éltek abban az időben. Az asszonyházban XVI. századi bútorok vannak kiállítva, amelyek gyönyörűen megmaradtak az utókor számara. Még egy szú sem volt egyikben sem. Megnéztem. :-))
Vajdahunyad vára
Vajdahunyad vára, Lovagterem és Kapisztrán Szt János szobája
Tele lelkesedéssel a maradandó élmény után elindultunk megnézni a Déva várát is, mivel még korán volt, hogy kimenjünk Algyógyra a termálstrandra. Déván a Magna Curia (Nagy udvarház, XVI. század) közelében sikerült leparkolni. Innen elkezdtünk felsétálni a Várhegyre, de félúton elfogyott az ösvény így vissza kellett forduljunk. Persze nekem frászom volt egész séta alatt mert több helyen olvastam, hogy viperák vannak a hegyen, de szerencsére nem lett gond. Az ösvénnyel áthaladtunk a telekabin pályája alatt, így úgy döntöttünk, hogy majd azzal felmegyünk, ám amikor sorba álltam a jegyekért, szemembe tűnt egy felírat miszerint a vár be van zárva. Természetesen csak románul van kiírva, így aki nem tud románul jópénzért felviszik a dombra és visszahozzák. Bár biztos nagyon szép a kilátás a hegyről. Mint utólag megtudtuk már tavaly elkezdték restaurálni a várat és még szerintem egy ideig eltart ez a folyamat. A várat, a Várhegy dombra építették a magyar fejedelmek,valószínűleg 1240-1250 között. Végvárként, a XIII-XVI században védelmi szerepet játszott. 1687-ig a vár lakói voltak a Hunyady János, Báthory István, Szapolyai János, Dobó István, Geszty Ferencz, Bethlen Gábor, I.Rákóczy György, Barcsay Ákos. A vár falait többször is megtámadták a jobbágyok. A legemlékezetesebb az 1784-es Horea, Closca és Crisan vezette parasztlázadás volt. Az 1848-as forradalom alatt az osztrák katonáktól a magyar honvédseregek kezébe kerül a vár és 1949 aug. 13-án a katonák figyelmetlensége folytán felrobbant egy puskaporraktár, amely annyira megrongálta a várat, hogy még a mai napig sem sikerült helyrehozni. Talán majd most.
Déva vára
Enyhe csalódottsunkat javítandó elindultunk Algyógyra hogy kihasználva a jó időt fürödjünk egyet a termálstrandon, majd megkeressük a római kori fürdőt. Algyógyra a Dévát Szászsebessel összekötő főútról Szászváros után kell letérni. Amikor megérkeztünk kiderült, hogy amit mi keresünk nem is Algyógyon, hanem Feredögyógyon van, így tovább mentünk fel a hegyekbe, gyönyörű szerpentineket. Amikor megérkeztünk Feredögyógyre szemerkélt az eső, de mi úgy döntöttünk, hogyha már ott nagyunk mi bemegyünk a strandra bármi is lesz. És jól döntöttünk, mert 5 perc szemerkélés után elállt az eső és szép napsütéses délután lett. A víz 30 fok körüli volt, volt 3 medence, egy gyermek, és két nagy úgyhogy a nagy népsűrűség ellenére egész jól lehetett úszkálni. Nagyon kellemes délutánunk volt, és még napozni is tudtunk. Elkacagtuk Sanyival, hogy kifejezetten jó szabadság ez a miénk, minden második délután strandolunk. :-)) Hát tényleg jó volt. Amikor aztán megelégeltük a sok lustálkodást felkerekedtünk megkeresni a római kori fürdőt, Germisarat. Ez közvetlen a strand mellett található. Jól látszanak a római kori csatornák és fürdőhelyek. Az embernek olyan érzése van mintha belépett volna a történelembe. Különleges élmény volt.
Feredögyógy, Termálstrand és Germisara
Este visszaérve a sátorhoz tanácskozásba kezdtünk, hogy hogyan tovább. Eredeti terv szerint pénteken indultunk volna fel a hegyekbe, de mivel csak ketten voltunk és csak a Rozsda-szakadékot tudtuk pontosan, hogy hol van nem mertünk elindulni (na meg plusz 210 km lett volna, ha csak azt meg akarjuk nézni), így úgy döntöttünk, hogy másnap Gyulafehérvár, Enyed és Torockó lesz az úticél.
Reggel kicsit szomorúan összeszedtük a sátrat, mivel sejtettük már, hogy ez lesz az utolsó napunk a kirándulásból. Mindezt a szomorúságot feledtette viszont a gyulafehérvári vár képe. A mai vár helyén már a vaskorban földvár állt, de a ma látható csillag alakú erődítményt III. Károly építtette 1738-re készült el. A déli oldalon az Alsó-Károly kapun keresztül az út a Felső-Károly kapuhoz vezet, melyen III. Károly lovas szobra és Ausztria címere látható. A vár falain belül emelkedik Erdély leghatalmasabb román kori építészeti emléke, a püspöki székesegyház, melyet Szt. István idején, 1009-ben kezdtek építeni. A XI. századi háromhajós bazilikából (mely annak idején körapszissal, északkeleti toronnyal épült) és a különálló keresztelő kápolnából egy Krisztus-domborművön kívül nem maradt fent semmi. A mostani székesegyházat (a korábbi közelében) a XII. században kezdték építeni a késő román kor stílusában háromhajós, kereszthajóval, félköríves szentéllyel és a hajók találkozásánál emelkedő négyszög alaprajzú toronnyal ellátott bazilikának. A templomot Szt Mihály tiszteletére szentelték fel. A templom sokszöggel záródó kora gótikus szentélye 1270 körül épült. A templom monumentális jellegét jól mutatják méretei, hossza 83 m, szélessége 38 m, magassága 19 m. Alaprajza a középkori román stílusú bazilikák jegyeit mutatja. A főbejárattól balra a kórust tartó első oszlop előtt Martinuzzi Fráter György sírja látható. A templom szószéke és főoltára XVI. századi munka. A szentély alsó részében a barokk kanonoki stallumokat találjuk, a székék támláján bibliai jelenetek, felül pedig az apostolok, valamint Jézus és Mária mellszobrai. A szentély déli falában szépen kivitelezett szentségtartó fülke látható. A déli mellékhajóban található apszis az első templom keresztelőkápolnájának nyugati záródása lehetett. A déli mellékhajó nyugati részében a Hunyadiak sírjai, illetve azok maradványai láthatók. A legépebb a kormányzó testvérének sírja, középen a kormányzóénak tartott síremlék, míg a tőle keletre fekvő sírt Hunyadi Lászlóénak tartják. Az északi mellékhajóban a Szécsy-Várday kápolnába lépünk (1514-1524). Itt található Szécsy és Czudar Imre püspök padlóba süllyesztett síremléke, valamint Izabella királyné és fia, János Zsigmond gazdagon díszített márvány síremlékei. A kereszthajó apszisában XVI. századi freskótöredékek láthatók, melyeket még Várday püspök készíttetett. Visszafordulva a Lászay-kápolnába jutunk, gótikus csillagboltozatában három reneszánsz címerrel (XVI. század első évtizede - 1512). A székesegyház valóságos pantheonja volt az ide temetett jeles történelmi személyiségeknek: Hunyadi László, Hunyadi János, János Zsigmond, Izabella királyné, Bocskai István, Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor öccse, István, I Rákóczi György, Martinuzzi Fráter György, Báthory András és Boldizsár, Báthori Endre és több középkori püspök sírhelye található itt. Az újkori püspökök közül - Márton Áronig bezárólag - tízen a szentély alatti kriptában vannak eltemetve. A székesegyház nagyon megérintett engem, óriási méretei ellenére úgy éreztem, hogy nagyon közél van hozzám Isten. Jó volt kis időt ott tölteni. A székesegyház után elsétáltunk a híres Batthyaneumhoz. Az egyedülálló, egykor a katolikus egyház tulajdonát képező könyvtárat Batthyány Ignác püspök (1741-1798) alapította. A gyűjtemény -többek között- körülbelül 1700 kéziratot, több mint 600 ősnyomtatványt, megközelítőleg 19.000 történelmi dokumentumot és több tízezer XVI., XVII. és XVIII. századi nyomtatott könyvet tartalmaz. A számos könyvritkaság között szerepel egy XII. századi Dávid-zsoltár, egy XIII. századból származó biblia és több magyar nyelvű könyv is, mint például Heltai Bibliája, Agendája és Székely István Chronikája. A könyvtár legnagyobb értékű kincse a híres Codex Aureus, Arany Kódex, a 800-as években íródott, nagyon értékes karoling evangeliárum. Ma a könyvtárba állami engedély nélkül még maga az érsek sem léphet be. A Batthyáneumnak van ezen kívül régiségtára, természetrajzi tára, csillagvizsgálója, jelentős művészeti, érem-, valamint ásvány- és kagylógyűjteménye is. Nem tudom belül milyen állapotban lehet a könyvtár, de kívülről eléggé siralmas. Az autó fele sétálva aztán találkoztuk az osztrák katona ruhába öltözött hagyományőrzők felvonulásával. A gyulafehérvári vár egy üde szívfoltja, hogy bárhova megy az ember katonaruhába öltözött emberkékkel találkozik. Felbuzdulva ezen a látványon befizettünk a három erődítmény sétára. Ez annyit tett, hogy a várat körülvevő három, különböző korú várfalak között lehet sétálni. Nagyon szépen megcsinálták ez a helyet, sétányokkal, szép egyenletesen nyírt fűvel, beöltözött emberekkel, istállóval, ágyukkal, meg mindennel ami kell. Persze nekem legjobban a lovak tetszettek. Itt láttam előszór élőbe Fríz lovat, a kedvenc lófajtám. A hab a tortán már csak az volt, hogy meg is simogathattam őket. Csak azt sajnálom, hogy nem volt nálam kockacukor, hogy adjak nekik. :-)) Mondanom sem kell, hogy elég sok időbe telt amíg Sanyi el tudott rángatni a lovaktól. :-) Az ágyuknál megtudtuk, hogy ez a hagyományőrző csoport minden szombaton zászlófelvonáskor (12 óra, úgy emlékszem) lő is velük. Kár, hogy mi pénteken voltunk ott. :-) Persze a gyulafehérvári sétánknak adott egy kis keserű szájízt, hogy itt van az Egyesülés terme ahol 1918-ban Erdélyt Romániához csatolták, és a városban minden emlékeztet is erre, de azért alapjában véve jól éreztük ott magunk.
Gyulafehérvár, Az érseki székesegyház, Díszfelvonulás
Gyulafehérvár, Ágyúk és Fríz paci
Gyulafehérvárról Nagyenyed felé vettük az irányt. Itt természetesen a kollégiumot akartuk megnézni. Az első viszont ami elénk tárult az a református vártemplom volt, melyet 1333 és 1335 között építették polgárai. Sajnos erre is ráférne már egy külső, belső felújítás. A templommal szemközt található a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium. A kollégiumot 1622-ben alapította Bethlen Gábor Gyulafehérváron, majd 1662-ben I. Apafi Mihály költöztette át Nagyenyedre. A Kollégium híres tanárai és diákjai közül megemlíteném a következőket: Bethlen Gábor, Apaffi Mihály, Apáczai Cs. János, Áprily J. Lajos, Bethlen János, Bethlen Miklós, Bod Péter, Bolyai Farkas, Deák Ferenc, Kemény Zsigmond, Körösi Cs. Sándor, Köteles Sámuel, Mikó Imre, Pápai Páriz Ferenc. A teljes névsor a kollégium udvarán emléktáblára van felírva. A számomra legfontosabb ember aki ebben az iskolában végzett az Édesanyám. (1979 -ben itt lett óvonéni belöle) :-) Természetesen megkerestem a tablóját is, és nagyon büszke voltam és vagyok rá.
Nagyenyed, Református templom és a Bethlen Gábor Kollégium
Anyukám tablója
Kőközi-szoros
Torockó
Egy nagyon élménydús kirándulás-nyaraláson voltunk túl péntek este mikor hazaértünk. 700 km volt a hátunk mögött amit 5 nap alatt tettünk meg és 18 települést és annak nevezetességeit néztük meg. Én nagyon élveztem a kétlábon járó GPS szerepét. :-) Mindig nálam voltak a térképek és a leírások, mindig felolvastam, hogy most ép mit fogunk megnézni, így elég sokat láttunk is. Bebizonyítottuk, hogy kettesben, sátorral is meg lehet nézni a környezetünk és lehet tartalmasan nyaralni. Erdély szász vidékét ezzel azt hiszem eléggé kimerítettük, főleg ha hozzákapcsoljuk a decemberi brassói kirándulásunk is. Még nem tudjuk melyik vidék következik, de ezzel nincs vége az erdélyi barangolásainknak.
