Az új évben eddig minden időnk és energiánk a munka mellett az esküvőszervezés foglalta le. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen rohamosan közeleg a nagy nap és még nagyon sok elintéznivaló van hátra. Na de lássuk mire is jutottunk az elmúlt egy hónapban:
Először is megvan a polgári esküvő dátuma, pontos időpontja: 2011 május 19.-én 12:15 órai kezdettel lesz a polgárink, a templomi esküvő hetének csütörtökjén. Két okból is ezt a dátumot szerettük volna. A templomi esküvő napján úgy gondoltuk, hogy lesz elég intézkedni valónk, az egész nagy násznép úgysem fér be a hazásságkötő terembe, úgyhogy hamarább szerettük volna megtartani a polgárit. A május 19 meg amúgy is fontos nap a családban, hisz az én imádott Vőlegényem születésnapja is erre a napra esik, így idén kap egy Feleséget szülinapjára. :-))
A másik nagy fejlemény, hogy megvan a menyasszonyi ruhám. A rendszeres olvasóim tudják, hogy nagy dilemmába voltam a ruhával kapcsolatban. Édesanyám feljött az egyik hétvégén és elkezdtük körbejárni a szalonokat. Péntek délután kezdtük a körutunk a
Mária szalonnal. Itt volt egy ruha ami elég aranyos volt, de nem győzött meg igazán, és az ott dolgozók hozzáállása sem tetszett igazán, úgyhogy elég gyorsan továbbálltunk. A következö a
Happy End volt. Itt is voltak aranyos ruhák, de itt sem kacsintott velem szembe az igazi, és a ruhák minősége sem volt a legjobb, úgyhogy itt is nagyon gyorsan végeztünk. Még maradt időnk egy szalonra aznap, így a főtéri
Evi White House felé vettük az irányt. Itt már két ízig-vérig kereskedő eladóval találkoztunk. Én eredetileg egy egyszerűbb A vonalú ruhát szerettem volna, de itt egyből egy hercegnő típusút adtak rám, és rá kellett jöjjek, hogy jól áll nekem ez a fazon is. A második ruha amit itt felpróbáltam elrabolta a szívem. Gyönyörű volt, igazi hercegnőnek éreztem magam benne, tudtam, hogy az Igazi ruha, csak volt egy kis bökkenő ... mivel gondolom nagyon sok lány érzett így ez a ruha iránt, előttem, már eléggé látszott rajta a sok kölcsönzés. Néhol inkább szürke volt mind fehér. Itt meg felpróbáltam két ruhát, az egyik nagyon szép volt és jól is állt, de mivel az alja díszített volt, így nem tudtak felhajtani belőle, így az kiesett a "versenyböl". Hazafele menet próbáltam meggyőzni magam, hogy nem is olyan szép az a ruha, meg nem is ilyent akartam én, de elég nehezen ment. Otthon aztán megmutattam a képeket Apukámnak és Sanyinak is (nem hiszek a babonába, miszerint a vőlegény nem láthatja a menyasszony a ruhába csak az oltár előtt), elküldtük Sanyi szüleinek is, de mindenkinek az a ruha tetszett a legjobban. Este aztán azzal az elhatározással feküdtünk le, hogy másnap még megnézzük a többi szalonba is, és ha sehol nem találunk hasonlóan jól állót de szép fehéret, esetleg újat, akkor maradunk annál a ruhánál. Szombaton Anyukámmal elmentünk a tudori Nunta Perfecta szalonba. Itt is nagyon szép ruhák voltak, látszott rajtuk hogy újak és volt egy ami kifejezetten jól is állt, jó nem annyira mint "A ruha", de ez volt a második a sorban. Anyukámék ezután haza kellett menjenek, így Sanyival ketten folytattuk a nézelődést. A
Rubin Szalonban is nagyon szép ruhák voltak, aránylag tiszták is, bár némelyiken már látszott a sok próbálás. Itt is kiválasztottunk kettőt, amin még gondolkodtunk. Már csak egy szalonunk volt hátra, a
Szeléna. Itt is volt egy nagyon szép ruha, amelyik picit vetekedett "A ruhával", de ennek a mell része egy picit szűk volt, túlságosan kiadta a formáim, így erről is lemondtunk. A hétvége további része teljesen a ruhák képeinek a nézegetésével telt, próbáltam eldönteni, melyik is legyen a Kiválasztott. Hétfőn aztán vettem Sankóm és elmentünk még egyszer a Nunta Perfecta-be, és végül ott is hagytuk az előleget, a második legjobban álló ruhára. Az Evi White House-ba nem mertem visszamenni, hogy még egyszer felvegyem, illetve megnézzem egy kicsit jobban a ruhát, mert az a típusú eladók voltak, hogy azok biztos rábeszéltek volna a ruhára, még ha látom is hogy nincs a legjobb állapotba, így jobbnak láttam nem kockáztatni. A Nunta Perfecta másik előnye, hogy még folyamatosan hoznak új ruhákat és ha valamelyik megtetszik bármikor kicserélhetem, és még a 10% kedvezményt is megtartom. Őszintén szólva van bennem egy kis hiányérzet a ruhával kapcsolatba, bár tudom, hogy ha nem próbálom fel a másik ruhát, csak ezt én lennék a legboldogabb menyasszony és úgy érezném az enyém a legszebb ruha a világon. Most majdnem naponta megnézem a képet, hogy szokjam és barátkozzam a Kiválasztottal.
Járunk táncórákra. :-) Pontosabban társasági tánc tanfolyamra a
Dance Art-hoz. Minden kedden és csütörtökön este másfél óra tánctanulás 11 héten keresztül. Eddig a bécsi keringőt és a merenguet tanultuk, de nagyon élvezzük a tanulást. Amikor lejár ez a kezdő csoport lehet menni tovább középhaladó tanfolyamra, és már azon is gondolkozunk, hogy folytatjuk. Bár arra rájöttünk már, hogy nagy valószínűséggel ennyi nem lesz elég a lagzi kezdőtáncának betanulására, de ha a kezdő tanfolyamon túl leszünk majd veszünk pár magánórát és az alatt összeállítunk egy szép kis koreográfiát az esküvőre.
Most a dekoráció a fő téma. Sanyi és az Édesapja voltak a vendéglőnél, lefényképeztek egy pár dekorációt amit a vendéglő csinál. Van kettő ami színben esetleg tetszene is, a bordó-fehér vagy a narancssárga-fehér (bár csak magában ez a dekoráció elég szegényes legalább virággal fel kellene dobni), viszont virágokkal nem foglalkoznak, és nem tudom, hogy hogy rendeljem meg a virágokat, hogy utólag találjanak színben a szövet-díszítéssel. Azt is csinálhatnánk, hogy a virágostól vesszük az egész dekorációt szék-, asztal és teremdíszítéssel együtt, viszont azt nem nagyon nézi jó-szemmel a vendéglő, bár így könnyebb lenne virágokat választani a dekorhoz. Elég nagy a tanácstalanság a fejembe, nem igazán tudom, hogy lenne jobb, szebb és olcsóbb ...
A másik nagy fejtörést okozó téma a nászút. Az esküvő utáni napokban szeretnénk elmenni nászútra kettecskén. A pontos helyszínt még nem tudjuk, csak azt, hogy tengerpartot és meleget szeretnénk, ami elég nagy kihívás így május végén. Sajnos egy Maldív-szigeteki, vagy Tájföldi kiruccanást nem engedhetünk meg magunknak, így marad Dél-Európa vagy Észak-Afrika. Az első lehetséges célpont Andalúzia volt, de egy kis keresgélés után rájöttünk, ott még nem elég meleg a tenger abban az időszakban. A következő lehetőség Egyiptom volt, a Vörös-tenger partja, de hát az utóbbi egy hét eseményei meggyőztek arról, hogy idén Egyiptomot is hanyagoljuk. Most Ciprust és Krétát nézegetjük, de már az a lehetőség is felmerült, hogy esküvő után vagy előtt pár nappal választunk majd egy jó last minute utat, így olcsón megkaphatunk valami jó kis all inclusive nyaralást. A másik megoldás, hogy június 11 után megyünk csak el nászútra (akkor lesz a barátaink esküvője, amin ott kell legyünk), amikor már bárhová lehet menni, mert elég meleg van mindenhol, de én nem szeretném, hogy esküvő után vissza kelljen menjek dolgozni, bár lehet, hogy ez lesz a vége.
Most hétvégén megyünk haza, hogy otthonról is szedjem össze az egyházi esküvőhöz szükséges papírokat, hogy menjünk el itt a paphoz, szögezzük le a templomi szertartás pontos időpontját, hogy tudjuk megrendelni a meghívókat is.
És már csak egy megjegyzés ehhez a bejegyzéshez: kezdünk izgulni :-)
