Jön a hajrá

Így két és fél héttel az esküvő előtt vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba. Ne ijedjen meg senki nem a férjhez menésben kételkedem, abban az egyben nagyon biztos vagyok, maga az esküvővel kapcsolatban vannak szélsőséges érzelmeim. Egy nap folyamán többször változnak az érzelmeim, egyik percben azt várom, hogy itt legyen és csináljuk, mert kíváncsi vagyok és szeretném megélni minden pillanatát, a másik percben meg a hátam borsózik az egésztől és azt várom, hogy legyünk túl rajta már egyszer. 

Most már tényleg az utolsó száz méteren belül vagyunk. A meghívókat kiosztottuk, bár az sem ment zökkenő mentesen. Úgy 200-220 meghívottra számítottunk ezért, biztos ami biztos alapon rendeltünk 160 meghívót, hogy az biztos elég lesz, sőt. Hát nem. Cakkra elég, még nekünk sem biztos, hogy marad egy példányunk. Nem tudom, hogy számoltuk így el, szóval sejtem, inkább csak, hogy hol hibáztunk. Amikor a meghívókat rendeltük csak egy kb vendéglistánk volt, inkább csak a személyekre figyeltünk, így azt hittük 100-120 meghívó biztos elég. Azt hiszem itt tévedtünk. Ajánlom mindenkinek, már az elején legyen egy pontos névsoruk, amin persze még lehet változtatni, de akkor is könnyebb az ilyen helyzeteket elkerülni. És természetesen mindig kell tartalékot rendelni. Minket az mentett meg.

Aztán megvettem a menyasszonyi cipőmet. Kompromisszumot kötöttem, de nem bántam meg. Én pántos cipőt szerettem volna, de nem találtam semmi szépet, ami meg szép volt nem volt a méretemben, így egy pánt nélküli mellett döntöttem. A sarka is kicsit magasabb, mint amilyent szerettem volna, ilyen magas sarkúm nincs is több, de minden nap gyakorolom a járást benne, és elég jól megy. Természetesen táncolni lesz egy alacsonyabb sarkúm is, de ezzel is menni fog azt hiszem.

Aztán, hogy ne unatkozzunk és nehogy már nyugodtan üljünk tegnap kiderült, hogy a vendéglő vezetője, akivel mi eddig mindent megbeszéltünk, május 15.-étöl már nem dolgozik ott, helyette egy másik hölgy lesz, aki Anyósomékkal nagyon kedves volt. Az egyedüli előnye a helyzetnek, hogy magyar ez a nő, viszont nekünk egy számlán kívül, hogy kifizettünk bizonyos összegű előleget semmi papírunk nincs, remélem amit megbeszéltünk a régi vezetővel, ez most nem fogja azt mondani, hogy nem lehet. Egy kis plusz stresszet ez is jelent így a finishben.
A hétvégén voltunk egy esküvőbe a Sanyi rokonságában, és érdekes módon akkor nem izgultam, inkább izgatottan vártam a miénket és ugyan ez az érzés kerített magába a hercegi esküvő nézése közben is. Természetesen azt is néztem, hisz engem most minden érdekel ami a témába vág.
A hétvégén megyünk haza Fényre, megyünk jegyes képzés szerűségre a  református paphoz, de előtte el kell menjünk még a katolikushoz is, hogy beszéljünk meg vele is amit a református üzent. Ma ha minden jól megy megrendeljük a tortát is. Ami még mindig nincs meg az a polgári esküvői ruhám, hisz az pár nappal előtte lesz, így nem mehetek oda is menyasszonyi ruhába. Ha a városba a héten nem kapok, akkor szombaton megyünk Mátészalkára ruhát venni és addig haza sem jövünk míg nem találunk valamit. :-) Jövő hét elején kell menjünk a polgármesteri hivatalba, leadni a papírokat a polgárira, aztán ideje órára pontos beosztást csinálni a nagy napra, hogy mindenkivel tudjunk újra beszélni, fotóssal, zenészekkel, dekorossal stb.
Azt hiszem nem fogunk unatkozni az elköventkezentö 17 napban, föleg ha még azt is beleszámítjuk, hogy jövő hétvégén némi nemű legény-, illetve lánybúcsú is kinéz.