Esküvő

Mivel a szombatra ígért világvége elmaradt, így ma nyugodtan be tudok számolni az elmúlt hét és hétvége nagy eseményeiről.

Először is csütörtökön volt a polgárink, amiről már tettem fel képeket. A polgári esküvőnk szűk családi körben zajlott a tanukon kívül más "idegen" nem volt, bár mivel nagyon közeli barátokról van szó ők sem idegenek. A tény mellett, hogy az imádott férfi felesége lehettem, teljesen felvillanyozott a gyönyörű napraforgó csokrom. Már a télen megrendeltem, amikor először a dekoros növel beszéltünk, de nem hittem igazán, hogy május végén napraforgót tudnak nekem szerezni, de mégis, így a polgárin a kedvenc virágomból készült csokrot szorongathattam.  A szertartás két nyelvű volt, mivel Vásárhelyen nem lehet csak magyar esketést kérni, de így is bő 15 perc alatt lezajlott az egész. Egy kis fotózás után otthon nálunk finom ebéd mellett, sok sok jókívánság közepette és igazi családi hangulatban telt a délután. Anyukám és Anyósom eljöttek velem az utolsó menyasszonyi ruha próbára és aznap haza is vittük a ruhám. Délután Apósom és a Férjecském társaságában beadtuk a papírokat az új személyimre, amit rá egy hétre ki is vettem. Este a szüleim és öcsém még hazamentek Csíkba, mert a sok sütemény dobozolása még a pénteki nap nagy kihívása volt számukra. Anyósomék, Sanyi nagymamái és öccse is hazamentek Selyébe, így kettecskén töltöttük az első házas estünk.

Pénteken még takarítottunk egy kicsit a lakásba és az utolsó simításokat végeztünk a szervezkedésben. Egy kicsit stresszesebb az este volt, amikor az asztalokat próbáltuk elrendezni és az ültetési rendet megcsinálni, de Sankó segítségével és nyugtató jelenlétével ezen is átestünk, Közben Apukám megérkezett a dobozolt sütikkel (az összes 20 féle süti házi sütésű volt, Anyukám és a rokonság hozzájárulásával és mondanom sem kell, isteni finom) azokat is behordtuk a hűtökbe, aztán megint hazament Csíkba, hogy reggel jöjjenek újra, az egész család együtt.

A péntek esti talpalás jól kifárasztott minket, így az esküvő előtti éjszaka nagyon nyugodtan telt, kifejezetten jól aludtunk, viszont reggel 6kor mindkettőnk szeméből kiugrott az álom, és már kora reggel talpon voltunk. Összedugtuk a fejünk és megírtuk friss fejjel a köszönő beszédünk, én elmentem gyónni és még egyeztetni a pappal Sankó meg megtanulta a szöveget és várta, hogy hazaérjek. Nem igazán izgultam addig amíg be nem léptem a reggeli misére, akkor esett le nekem igazán, hogy mire is készülünk mi abban a templomban 10 óra múlva, de olyan simán ment minden, a káplán olyan laza és megnyugtató volt, hogy mire hazaértem már megint fülig ért a szám és egyáltalán nem izgultam. Izgatott és kíváncsi voltam, természetesen, de stresszes vagy izgulós az nem. Fél 10re mentünk a fodrászatba Anyósommal, ahol az én borzos hajamból egy nagyon jó kis frizurát csinált a fodrásznő, két nagy fehér orchideával a hajamban és a fátylam is feltűzte már ott, úgyhogy egész nap fátyollal a fejemen járkáltam. :-) Mire hazaértünk megjöttek az én szüleim is, akik hozták Nagymamámat, úgyhogy nagyon gyorsan ment a lépcsőház és a templom díszítés, a barátok segítségét igénybe sem kellett vegyük. A szülök elmentek a szállodába átöltözni mi meg nyugodtan kettecskén megebédeltünk. Három körül aztán megjöttek újra a szülök és Anyukám és helyenként Apukám segítségével magamra öltöttem álmaim menyasszonyi ruháját. A bérelt ruhára tetettem egy széles pántot, amitől teljesen megváltozott a ruha karaktere, elegánsabb, különlegesebb és nemes egyszerűséggel szebb lett. Akkor abban a pillanatban éreztem én is azt, amit gondolom minden menyasszony érez, szépnek, csinosnak igazi menyasszonynak éreztem magam. Örültem, hogy végül is ez a ruha mellett döntöttem, hogy megvettem azt az ékszerszettet amibe beleszerettem, de elég borsos ára volt, egyszerűen tökéletes volt minden (a menyasszonyi csokromat nem egészen ilyennek képzeltem el, én azt hittem, hogy tulipán csokor lesz néhány fréziával és orchideával, ehelyett apró rózsa csokor volt néhány tulipánnal, fréziával és orchideával, de ez legyen további közös életünk legnagyobb problémája és én leszek a legboldogabb nő a világon). Otthonra nem hívtunk sok vendéget, csak a násznagyok és egy pár barát jött fel hozzánk a rövid köszöntöt meghallgatni. Én a hálószobába kellett várjak, amíg mindenki meg nem jött és a vőfély (gazda) ki nem engedett a nagyközönség elé, pedig már nagyon kíváncsi voltam az Uram arcára amikor meglát teljes díszbe. Szerencsére kerültek szórakoztató személyek Rita, Tünde, Zsófi és a Násznagyasszonyom kellemessé tették számomra a várakozást. A furcsa az volt nekem, hogy még akkor sem izgultam, csak türelmetlen voltam. Én szórakoztattam a társaságot. :-) Aztán eljött fél 5 és kiengedtek a szobából. Jó volt látni Sankó arcát amikor először pillantott meg teljes menyasszonyi díszben. Láttam azt az arckifejezést rajta, ami akkor jelenik meg az arcán, ha tetszik amit lát, a szája is a füléig ért és biztos ami biztos alapom még meg is súgta nekem, hogy nagyon szép vagyok. Akkor éreztem, hogy elolvadok. A vőfély egy rövid beszéddel megköszönte a szülőknek mindent amit eddig nekünk nyújtottak, de szándékosan nem kértünk búcsúzásos szöveget mert nem megyünk mi sehová, hogy el kellene búcsúzzunk tőlük, minden marad a jól megszokott kerékvágásba, csak épp összeházasodunk. Persze pár könny így is elcseppent a szülőknél, de ez érthető is. Rövid koccintások és puszik után elindult a menet a templomhoz, ahová már megérkeztek a csíki és a környékbeli vendégek.

Én az autóban várakoztam amíg mindenki be nem ment, majd Apukám kíséretében utolsónak mentem be a templomba. Nagyon felemelő érzés volt, jó volt látni, ahogy Sankó vár rám a násznagyai gyűrűjében. A Szentmise ökumenikus mise volt, Keresztmamám, Násznagyasszonyom olvasta fel a Szentleckében a Szeretet himnuszát, majd a református tiszteletes prédikált, aki Nagykárolyból érkezett, Apósom jó barátja  ezért helyenként meg is hatódott egy kicsit. Nagyon szépen beszélt, és a nagy öblös hangja visszhangzott a templomban. Maga az esketési szertartás első fele a katolikus liturgia, az ómagyar eskü meg a református szerint ment, úgyhogy teljes volt az egyetértés. Fura volt, mert ekkor sem igazán izgultam. Végig Sankó szemébe néztem, ahogy ö is az enyémbe, úgyhogy ránk senki nem mondhatja, hogy a pappal házasodtunk össze :-). A Picim néha elérzékenyült, az esküm alatt apró könnycseppek bújtak meg a szeme sarkában, nagyon megható volt az egész ceremónia.

A templomból, ahogy kijöttünk jött az első pusziözön, mindenki gratulált nekünk és sok sok jó tanácsot kaptunk. Egy apró szervezési hiba csúszott itt be, mert elfelejtettünk szólni Apósoméknak a programváltozásról, miszerint, nem a várnál, hanem az egyetem előtti parkban fogunk fényképezni, így a vendég sereg egy része oda ment, de rövid telefonos egyeztetés után (majdnem) mindenkivel készült fénykép. A fotós nagyon jól tette a dolgát, abszolút felszabadultan pózoltunk, pedig egyikünk sem igazán szereti, ha fényképezik. Már nagyon várom a képeket és a videót, nagyon kíváncsi vagyok rájuk.

Amire végeztünk mi is a fotózással a vendégek már be voltak ülve a vendéglőbe, így rövid bevezetés után mi is csatlakoztunk hozzájuk egy egy pohár pezsgő kíséretében. Az előétel már ki volt téve az asztalra, aminek én már nagyon örültem, mert igen csak éhes voltam és féltem, hogy a pezsgő rögtön a fejembe száll. Az est első nagy eseményére nem kellett sokat várni, hisz az előétel és a kávé után rögtön megkezdtük a táncot. A nyitótáncra külön koreográfiával készültünk, amit a tánctanárnőnk állított össze nekünk Elvis Presley - Unchained Melody című számának angolkeringősített verziójára. A táncunknak mondhatom hivalkodás nélkül, hogy elsöprő sikere lett, bár mi tudjuk, hogy sokkal szebben is tudunk mi táncolni, csak menyasszonyi ruhában nem próbáltunk egyáltalán és Sanyi 2x én meg egyszer léptem rá a ruhára, úgy hogy majdnem elestem. Picit izgultunk a tánc miatt, mert a szüleink tudták, hogy járunk órákra és külön tánccal készülünk, és volt bennünk egy megfelelési kényszer, de szerencsére mindenkinek nagyon tetszett amit mutattunk. Ha lesz videó majd megosztom veletek is. A stressz levezetésére aztán jártunk teljesen spontánul egy jó kis jive-ot, de azt sajnos azt hiszem senki nem vette fel, pedig igen csak jól sikerült.

A leves után ellopták a menyasszonyi csokrom, majd egyszerre engem és Sanyit is, úgyhogy pár percre menyasszony és vőlegény nélkül maradt a vendégsereg. A menyasszonyi csokor kiváltásával kezdődött a szórakozás, a násznagyok cipőt cseréltek és kacsatáncot kellett járjanak. Csak a kedves csokortolvaj azt felejtette el megmondani, hogy ki kivel cseréljen cipőt, így a násznagyasszonyok egymás közt és a násznagyurak egymás közt cseréltek cipőt. A csokrom így aránylag könnyen visszaszereztük, már csak mi voltunk ellopva. Minket az én barátaim tulajdonítottak el, szerencsére egyszerre, így egész lagzi alatt egy percig sem kellett a kis Férjecském nélkülözzem. A mi feladatunk volt visszaváltani egymást, megadott szavakkal kellett szerelmes verset írjunk egymásnak. A szavaink a következők voltak: elektromos, fúrópisztoly, egérlyuk, prosztata, C-vitamin, tintahal, lepedő, hárpia, úthenger, neuron. Igaz ketten a terem két végében írtuk a verseket, de mind a kettőnknek akadt komoly segítőtábora. Na és akkor a remekművek:

Az enyém:

Egy lepedőnyi C-vitamin hárpiának való,
Az elektromos fúrópisztoly egérlyukat fúró.
Az úthengernyi szerelem neuron pusztító,
A sült tintahal prosztata javító.
Szeretlek Sankó!

A Sanyié:

Megcsapott az elektromos áram,
Mikor megláttalak Drágám nálam.
Mint a fúrópisztoly áthalad a falon,
Úgy tüzel a neuron az agyon.
Úthenger az egérlyukon
Szeretlek Drágám nagyon, nagyon.
Akkor sem vagy hárpia,
Mikor sok bennem a pia.
Elfogyott a tinta, hallod?
C-vitamin jó, ha prosztata a bajod.
A tiszta lepedőt nem garantálom
És ezt a verset most bezárom.

A tolvajok meg voltak elégedve a teljesítményünkkel, így folyatódhatott tovább a buli.

Már csak Sanyi barátai nem loptak el semmit, ami gyanús is volt, és láttuk is, hogy nagyon készülnek valamire. Az én cipőmet próbálták ellopni, de, hogy nem sikerült Sanyit vették ölbe a fiúk és így az ö cipőjét vitték el. A cipőt megint csak mi kellet kiváltsuk egy mindenki számara igen csak vicces feladattal. Egy lepedőre rávarrtak egy csecsemő rugdalózót Sanyi kidugta a fejét a fej helyén én a kezem a kezeinél, Sanyi a kezét a lábánál és így életre kelt Picurka. Én a lepedő mögött nem sokat láttam, de mivel én voltam Picurka keze nekem kellett neki a mindennapi feladatokban segíteni, mind a reggeli ásításban, mosakodásban, fogmosásban, borotválkozásban, na meg egy kis sör elfogyasztásában. Nagyon jó kis feladat volt, mindenki nagyon élvezte, kíváncsian várjuk erről is a videót.

A cipő visszaszerzés után aztán megvágtuk a menyasszonyi tortát, ami nagyon szép volt, bár csak mi tudtuk, hogy csak a legfelső szintje ehető, a többi makett. :-) Nagyon finom torta volt kakaós piskóta erdei gyümölcs krémmel és fehér csoki bevonattal. Amit megvágtunk a díszítés miatt marcipánnak nevezett mandula aromás cukormassza volt, így nem azt szolgálták fel, de amit megettünk az nagyon fincsi volt. Ami nagyon tetszett még, és úgy volt, ahogy én szerettem volna, hogy amikor hozták a tortát gyertyák égtek körülötte, nem ez a fényes tűzijáték volt. Sokkal meghittebb volt ezáltal a pillanat.

Az ajándékgyűjtés után már csak egy "kötelező" momentuma volt a lagzinak, méghozzá a menyasszonytánc, ami egy kicsit a mi egy kicsit a vőfély hibájából igencsak rövidre sikeredett. A probléma az volt, hogy a vőfély mind azt kiabálta, hogy eladó a menyasszony 100-ért vagy 500-ért, így mindenki azt hitte, hogy 100 lej alatt nem is lehet velem táncolni, ami azért igen csak sok pénz, így kevesen álltak fel. Utólag hallottuk, hogy sokan készítették a pénz otthon már a menyasszonytáncra, na de ennyi baki kellett. Az elején kellett volna szóljunk a vőfélynek, de hát így is jó volt. A menyasszonytánc után aztán már csak a felhőtlen bulizás maradt. A zenekar nagyon jól tette a dolgát, nagyon meg voltunk elégedve a zenészekkel, énekesekkel és a vőféllyel is. Meglepetés is volt számunkra, mert mi úgy tudtuk, hogy 5 tagú a zenekar, de mint utólag kiderült elhozták az énekesnőjüket is, aki az étkezések és a nem táncolós időszakokban nótákkal szórakoztatta a vendégsereget, ami igazán jó ötlet volt, tekintve, hogy mindkettőnk családja szeret nótázni. Ajándék-képpen meg  kaptunk egy iránytűt a hölgytől, ami mutatja majd nekünk az utat a közös jövőnkön át. Az utolsó vendégek hajnali fél 6 körül mentek el nótaszó közepette, és mire kifizettünk mindenkit és mindent fél 7 körül kerültünk ágyba a hotelszobánkban. Reggel 9kor már felébredtünk és indult a nap. Elköszöntünk az ott elszállásolt vendégektől, összeszedtük a cuccaink, a sok maradékot és 4 autót teljesen megpakolva kora délután értünk haza. Az anyukák ügyesen elosztották az étel- és süteménymaradékot, az apukák az italokat és még vasárnap délután hazaindultak az én szüleim Csíkba, a Sanyi szülei Selyébe.

Hétfőn még volt egy pár intézni valónk. Fájó szívvel megváltam a menyasszonyi ruhámtól, kifizettük a tortát és a dekort, délbe meg hazamentünk mi is Selyébe, hisz a rengeteg virágból vittünk (vagy küldöttünk) a nagytaták sírjára is, akik sajnos már egy sem lehetett velünk ezen a nagy napon. Keddtől viszont már minden visszaállt a megszokott kerékvágásba, dolgozunk és tervezgetjük a nászutunk.

Nem hiszem, hogy igazából le tudom írni azt amit éreztem aznap. Olyan volt minden mintha álmodnék és néha még most sem hiszem el, hogy ez megtörtént. Nagyon várom már a videót, hogy újra átélhessem azokat az érzéseket. Egy biztos, ez volt eddigi életem legszebb és legemlékezetesebb napja.

Hivatalos fotóink még nincsenek, de egy párat kaptam a rokonoktól ezekből teszek most közzé, aztán jön majd a képözön is.

Meghívónk

Napraforgó csokrom a polgárin

Kiegészítőink

Anyukám öltöztet

Apukámmal a templomba bemenet

Várt rám

Itt már friss házasokként

Beértünk a vendéglőbe

Puszi

Nyitótánc

Megcsináltuk :-)

Cipőcsere a csokorért

Ihletre várok

Picurka

Tortavágás

Menyasszonytánc után

Foly köv. :-)