Múlt kedden voltunk Öcsém egyetemi ballagására Iasiban, de kezdem az elején :-)
Az eredeti terv az volt, hogy Sankóval megyünk Csíkig hétfőn munka után, aztán a szüleimmel együtt majd kedd hajnalban indulunk Iasiba. Sajnos ez csak terv maradt, mivel a Kedvesem nagymamáját befektették a kórházba, így ö nem tudott eljönni velünk. (Most hétfőn kiengedték már Mamát a kórházból, bár sajnos az állapota csak részben javult.) Szegény Apukám bánta a dolgot a legjobban, mert így több száz kilométerrel többet kellet vezessen, hisz feljöttek értem Vásárhelyre és innen mentünk tovább. Éjszaka fél 3-kor indultunk Vásárhelyről és reggel 7-kor már Iasiban is voltunk.
Nagyon büszke vagyok Öcsémre, aki civil építész szakot végzett a Iasi-i Építészmérnöki egyetemen. Számomra a legnagyobb dolog ebben az, hogy tiszta románul és román környezetben végezte az egyetemet, ami valljuk be nem egy egyszerű teljesítmény, tekintve, hogy a nyelvet addig, csak jóformán román órákon az iskolában tanulta. Persze megcsinálhatta volna, hogy elmegy Kolozsvárra, a többi volt osztálytársával együtt, ahol az egyetem továbbra is románul lett volna, de a barátai lehettek volna magyarok, régi jó barátok. Viszont ö azt mondta, hogyha Kolozsvárra megy a haverokkal csak ellógja az egyetemet és az nagyon a tanulás kárára fog menni, és románul sem fog rendesen megtanulni, így inkább Iasi mellett döntött. De ügyes volt, és nagyon jól megtanult románul is, jól beilleszkedett a csoport-, illetve évfolyamtársai közé, nem volt probléma soha, senkinek, hogy ö magyar. (Na jó első éven volt egy incidens, de azt elsősorban a "támadó" által elfogyasztott alkohol okozta, úgyhogy nem számolom ide :-P). Na de nem dicsérem tovább, mert tudom, hogy olvassa a blogot és még a végén túlságosan elbízza magát (bár önbizalom hiánya most sincs :-P).
Fél 10-kor kezdődött az ünnepség. amit ők szerveztek maguknak, mert ott nem szokás, hogy az egyetem szervezzen ballagást. A meglepő az volt, hogy összesen 7 tanár tisztelte meg jelenlétével a diákjait, ami elég szomorú, és az ember azt várná, hogyha már ök elvárják a tiszteletet irányukba, legalább ennyire ők is tisztelik a diákjaikat, most már kollégáikat. A műsor igazi fiatalos lendületes volt, könnyüzene zenekarral, rövid beszédekkel, műsorokkal. Nekem nagyon tetszett az a rész, amikor minden tanárt külön - külön felhívtak a színpadra, kérdést húzattak velük, amire válaszolniuk kellett. Ilyen jópofa kérdések voltak, mind: mikor ö diák volt puskázott-e, volt-e vágott vizsgája, vágott-e el már olyan diákot, akit megfogott puskázni, milyen modern puskázási módszerekkel találkozott már, hányszor hívott vissza legtöbbször egy diákot vizsgázni. A műsor egyik főpontja egy díszelőadás volt, az egyik tanáruk tartotta és a természet, emberi test felépítése és az épületek szerkezete közötti párhuzamokról beszélt. Nagyon érdekes volt, és még mi nem szakmai nézők is értettük és élveztük az előadást. Ez után már csak a fényképezkedések voltak hátra. A szervezök nagyon jó munkát végeztek, föleg a terem kiválasztásakor, hiszen egy légkondicionált teremben volt tartva a ballagás, kinn meg rekkenő, fülledt hőség volt. Az ünnepély után, felkerekedett a család, visszamentünk a bentlakásba Kormosért és Öcsém barátjáért, aztán közösen elmentünk egyet ebédelni. Teraszos helyiséget választottunk, hogy Kormit ne kelljen továbbra is egyedül hagyni. Az ebéd amúgy nagyon jó hangulatban telt, bár a kiszolgáló csaj elég süket volt, 2-3szor kellett neki megismételni valamit, és úgysem azt hozta amit kértünk, de ez szerencsére nem tudta elrontani a hangulatot. Ebéd közben kiderült, hogy Öcskös is hazajön velünk, így siettünk vissza a bentlakásba összeszedni a dolgait, hogy minél hamarább indulhassunk haza, mert még nagyon hosszú út állt előttünk. Amire összeszedtünk mindent és indultunk haza, nagyon heves eső érte el a várost, olyan szinten, hogy 20 perc alatt annyi eső esett, hogy a kanálisokból bár kifele bugyogott a víz, az útról meg a járdákról még az üzletekbe is bement. Hazafele aztán majdnem végig esős idő volt, láttunk sajnos árvizet is, de szerencsére jól megérkeztünk 10 óra körül Vásárhelyre, ahol Sankóm finom vacsorával vár minket. Vacsi után aztán Anyumék mentek tovább, hogy még éjszaka hazaérjenek.
A másik izgalom ami érte a családot, a ballagás előtti hétvégén történt. Anyukám és Kormi el voltak menve Apukámmal az egyik útjára, hogy lássanak ők is világot, viszont a hazafele úton vették észre, hogy a kutyával valami nincs rendbe. Ahogy hazaértek Apum vitte is állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy azonnal meg kell műteni, ki kell vegyék a méhét mert teljesen elgennyesedett és szerencse, hogy hazaértek időben, mert már majdnem megtámadta a genny a veséit is. Mondanom sem kell, volt nagy izgalom a családba, hisz Kormos nálunk már igazi családtagnak számít, de szerencsére minden rendben ment és most már a lábadozáson is túl van, csak egy nagy vágás a hasán és a leborotvált hasa és első lába árulkodik a kellemetlen tapasztalatról.
Az eredeti terv az volt, hogy Sankóval megyünk Csíkig hétfőn munka után, aztán a szüleimmel együtt majd kedd hajnalban indulunk Iasiba. Sajnos ez csak terv maradt, mivel a Kedvesem nagymamáját befektették a kórházba, így ö nem tudott eljönni velünk. (Most hétfőn kiengedték már Mamát a kórházból, bár sajnos az állapota csak részben javult.) Szegény Apukám bánta a dolgot a legjobban, mert így több száz kilométerrel többet kellet vezessen, hisz feljöttek értem Vásárhelyre és innen mentünk tovább. Éjszaka fél 3-kor indultunk Vásárhelyről és reggel 7-kor már Iasiban is voltunk.
Nagyon büszke vagyok Öcsémre, aki civil építész szakot végzett a Iasi-i Építészmérnöki egyetemen. Számomra a legnagyobb dolog ebben az, hogy tiszta románul és román környezetben végezte az egyetemet, ami valljuk be nem egy egyszerű teljesítmény, tekintve, hogy a nyelvet addig, csak jóformán román órákon az iskolában tanulta. Persze megcsinálhatta volna, hogy elmegy Kolozsvárra, a többi volt osztálytársával együtt, ahol az egyetem továbbra is románul lett volna, de a barátai lehettek volna magyarok, régi jó barátok. Viszont ö azt mondta, hogyha Kolozsvárra megy a haverokkal csak ellógja az egyetemet és az nagyon a tanulás kárára fog menni, és románul sem fog rendesen megtanulni, így inkább Iasi mellett döntött. De ügyes volt, és nagyon jól megtanult románul is, jól beilleszkedett a csoport-, illetve évfolyamtársai közé, nem volt probléma soha, senkinek, hogy ö magyar. (Na jó első éven volt egy incidens, de azt elsősorban a "támadó" által elfogyasztott alkohol okozta, úgyhogy nem számolom ide :-P). Na de nem dicsérem tovább, mert tudom, hogy olvassa a blogot és még a végén túlságosan elbízza magát (bár önbizalom hiánya most sincs :-P).
Az Ünnepelt
Együtt a Család
A másik izgalom ami érte a családot, a ballagás előtti hétvégén történt. Anyukám és Kormi el voltak menve Apukámmal az egyik útjára, hogy lássanak ők is világot, viszont a hazafele úton vették észre, hogy a kutyával valami nincs rendbe. Ahogy hazaértek Apum vitte is állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy azonnal meg kell műteni, ki kell vegyék a méhét mert teljesen elgennyesedett és szerencse, hogy hazaértek időben, mert már majdnem megtámadta a genny a veséit is. Mondanom sem kell, volt nagy izgalom a családba, hisz Kormos nálunk már igazi családtagnak számít, de szerencsére minden rendben ment és most már a lábadozáson is túl van, csak egy nagy vágás a hasán és a leborotvált hasa és első lába árulkodik a kellemetlen tapasztalatról.
Bartos Signorita alias Kormoska
2 megjegyzés:
Ocsednek gratulalok!:) Tenyleg nagyon ugyes! En is romanul vegeztem egyetemet, de itt nalunk!
Kormosnak gyors felepulest!
Gratulálok az öcsédnek!
Megjegyzés küldése