Mind már utolsó bejegyzésemben is említettem július 12 és 15 között Sankóm, Jácint és még egy kolléganőjük a Fekete tengeren volt nyári egyetemen.A fiúk nagyon szerették volna, ha mi (én és Jácint barátnője) is velük tartunk, de mivel szabadságilag elég gyengén vagyok eleresztve, nem igazán volt kivitelezhető egy egész hetes szabadságolás, nyaralás. Volt egy kósza ötlet, miszerint csütörtökön (amikor a fiúk végeznek a tanulással) menjünk le a két lány autóval (Jácint barátnője szerencsére vezet és még autója is van :-) ) és maradunk mind sátrakkal a hétvégére, de a fiúk elmentek és én meg voltam győződve, hogy ebből a kiruccanásból sem lesz semmi. Aztán keddre mégis úgy alakult, hogy megyünk és szerdán munka után már indultunk is a 600 km-es útra, két lány, térképek alapján. Ploiesti-ig nem is volt probléma, még beléptünk Sepsiszentgyörgyre egy sátorért, mind a ketten többször jártunk már arra, de Ploiesti-töl Eforie Nordig teljesen új volt a terep mindkettőnk számára, és még be is sötétedett mire odáig értünk, hogy izgalmasabb legyen az út. Én persze, szokás szerint, kinyomtattam több térképet is netröl és a jól kitáblázott utaknak köszönhetően egy kisebb kitérőt eltekintve zökkenőmentesen éjjeli fél 3-ra megérkeztünk Eforie Nord-ra a fiúk szállására. Egy 4 csillagos szállodába voltak elszállásolva a Drágámék, így egy éjszaka erejéig mi is kipróbálhattuk, milyen is egy majdnem luxus szállodában aludni. Csütörtök délelőtt még kimentünk a partra, aztán kora délután a fiúk is kijelentkeztek a szállodából, és tovább már együtt élvezhettük a tengert és a gyönyörű napsütést. Miután már kezdett a nap lemenni elindultunk autókkal dél felé sátorhelyet keresni, de addig válogattunk, hogy végül 2 Mai-on kötöttünk ki egy kempingbe, ahol már azért is maradtunk egy éjszakát, hogy ne kelljen teljes sötétségben felhúzni a sátrakat. Hát ez nem volt egy nagy kemping, a mellékhelyiségek is hagytak némi kívánni valót maguk után, és egy fa sem volt a környéken, de volt egy nagyon nagy előnye: a tengertől kb 30 méterre volt a sátrunk felhúzva a homokban. Egész éjjel hallatszott a tenger morajlása (amikor nem zavarta meg némi kamion duda, vagy daru csattogás, hisz az út túl oldalán már a Mangalia-i kereskedelmi kikötő volt). Péntek délelőtt egy rövid fürdés után aztán szedtük a sátorfánk és vissza mentünk egy - csütörtökön zsúfoltság miatt elvetett - kempingbe, ahol mind utólag kiderült még nem is volt olyan zsúfoltság, mert még jó sokan befértek utánunk is. Ez a kemping a Popas Zodiac volt, Jupiteren, bárkinek szívből ajánlom, aki sátorral vagy lakókocsival akar menni a román tengerpartra. Az árai elérhetőek (16 Ron/személy/éjszaka + 7 Ron/autó/éjszaka), a mellékhelyiségek tiszták, 2-3 takarítónő folyamatosan takarít, grillező van, ami szabadon használható és egy minijátszótér homokozóval, hintával meg csúszdával a gyermekeknek. Itt vertünk aztán véglegesen sátrat a hétvége hátralevő részére. A part kb 15 perc sétára volt, bár egy picit köves volt a tenger ahogy mentünk be, de elég hamar ismét homokosra váltott, és itt már voltak hullámok is, legnagyobb élvezetünkre. A part tisztának mondható, elég gyakran voltak szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas (!!!) kukák, így egy pár homokban elnyomott cigicsikktől eltekintve nem volt szemetes, a tenger meg meglepően tiszta és átlátszó, a Fekete tengerre nem jellemző módon. Persze, soha nem lesz olyan tiszta, mind az Adria, de a maga zöldes árnyalatával szép volt. A víz olyan jó meleg volt (26-28 fokos) hogy felhevült testtel is simán bele lehetett menni, így az időnk nagy részét a vízben töltöttük. Persze azért napoztunk is, de vigyáztunk hogy a veszélyes időszakban (11-töl 4-ig) ne legyünk a napon. Szombaton volt a legmelegebb, ebéd után a sátrak körüli fák árnyékában próbáltunk volna egy kicsit hűsölni de nem sok sikerrel, így inkább a kellemesen hűvös tengervizet és a parton fújdogáló szelet választottuk. A kajálásokat önkiszolgálós kajáldákban oldottuk meg, ahol ha nem közvetlen a parton akart az ember enni, 10 Ron-ért leves másodikkal jól lehet lakni. Az esték sétákkal teltek a nyaralótelepeken, ahol sok sok turista próbálta kiélvezni a szabadságának minden percét. Szombaton reggel még felkeltünk napfelkeltét is nézni, ami különlegesre sikerült, legnagyobb szerencsénkre, hisz a nap egy vékony pára rétegen át egyszer egy felhőréteg mögé bújt, majd pár perc múlva ismét "felkelt", ezúttal a felhőkből, a ráadás meg az volt, hogy a párarétegben érdekes vöröses lila színe volt és nagyon éles kontürje. Minden alkalommal amikor a tengeren vagyunk felkelünk egy reggel napfelkeltét nézni, de ilyent még soha nem láttunk. Vasárnap reggel összeszedtük aztán a sátrakat, még egy utolsót fürödtünk és dél körül indultunk haza, hogy a csúcsforgalmat amennyire lehet elkerüljük, így már este fél 9-kor Vásárhelyen voltunk.
1 megjegyzés:
Orvendek, hogy jol ereztetek magatokat! Itt van mellettem a tengerpart, de most megis oda kivankoztam.
Megjegyzés küldése