Túl vagyunk a várva várt és iszonyúan rettegett hétvégén! Elköltöztünk! Szerencsére elég jól ment a dolog, de íme a részletesebb beszámoló.
A festők kedden délben elmentek, az a fele befejeződött a felújításnak. Kedden délután már jöttek a szerelők, hogy internetet és kábeltévét kössenek be, úgyhogy az is le volt tudva. Kedden délután aztán nekiálltunk Sanyival, felszedtük a festők által letett óriási nejlonokat és felkaparásztuk a lecsöppent festékmaradékokat a padlóról. Szépen feltöröltük a földet a végén és kedd este fáradtan bár elégedetten mentünk haza. ezen is túl vagyunk.
Szerdán délután megjött a felmentősereg, megérkeztek a szüleim. Felmentünk a lakásba, összeírtuk mit akarunk még kicserélni, megcsinálni és elindultunk nagy bevásárlókörútra. Ahhoz képest, hogy egész délután az építkezési és lakberendezős üzleteket róttuk a két "pasas" egész jól bírta, csak az utolsó élelmiszerüzletre nem volt már türelmük. Ezzel el is telt a szerdai nap, de beszereztünk néhány nagyon fontos és elmaradhatatlan dolgot, így apukám csütörtök reggel foghatott is neki a szerelésnek. Kicserélte a csapokat ahol kellett, a kagylót a konyhában, ajtót javított, szóval minden apró cseprő barkács-munkát felvállalt. Anyukám meg szegény egész nap megállás nélkül kaparta a festéket az ablakokról, szekrényekről. Sanyi és én csütörtökön még dolgoztunk, így csak a fütéscsövek lefestésében tudtunk segitkezni.
Péntekre én szabadnapot vettem ki, így egész nap ott tudtam lenni a lakásban. A konyhaszekrény amit "örököltünk" nagyon praktikus, sok sok fiók meg rekesz van benne, de én a kitörlésével és kimosásával fél napot eltöltöttem. Közben péntek délután megjött a villanyszerelö is, kicserélni a biztosítéktáblát, a kapcsolókat meg a csatlakozókat, na meg felszerelni a frissen beszerzett csillárunkat a hálószobába. persze kiderült, hogy rossz csatlakozókat mondott Sanyinak, hogy vegyen így nem találtak és ma (hétfőn) jön megint, hogy befejezze a munkát. péntek délután aztán nekiálltunk áthordani a cuccokat egyik lakásból a másikba, mivel Jácint csak pénteken tudott jönni segíteni cipekedni. Természetesen az ágy, a hütö és a mosógép megint jól megizzasztotta a srácokat. Én közben szempillantás alatt megpakoltam a 4 nagy dobozt amit Zsuzsi a gyárból szerzett nekem, na meg sok más szatyrot, nem is tudtunk mindent pénteken áthordani. Amit átvittünk meg mindent betettünk a kicsi szobába, estére úgy nézett ki az a szoba mint egy bazár. De péntek este először már az új lakásunkban aludhattunk. Persze én nem aludtam valami jól, mert hát nem ismertem még a helyet, de ez másnapra már el is múlt. :-)
Szombat délelőtt áthordtuk a maradék holmit, és sajnos a szüleim dél körül haza kellett menjenek, mert nagytatámért volt évfordulós mise, és nekem is ott lett volna a helyem, de sajnos nem tehettem meg. Rég voltam így vele, de megkönnyeztem amikor elmentek tőlünk. Én a fáradtságra fogom az elérzékenyülést, na meg arra, hogy rég nem voltam már otthon. Na de nem volt sok idő érzelgösködni, kellett menni kitakarítani a régi lakást, mert vasárnap délelött le kellett adjam a kulcsokat. Jól megdolgoztunk azzal is, Sanyival ketten 4 órán át takarítottunk egy garzonlakást, hogy szép tisztán adjuk vissza a tulajdonosnak. Szombat este aztán Sankóm hazament a mamájához, mert a mamája nem érezte jól magát én meg először aludtam egyedül az új lakásban ... mint a bunda. Alig tudtam felkelni, hogy elérjek leadni a kulcsokat. Elbúcsúztam a tulajéktól, nagyon rendesen voltak velünk két és fél éven keresztül.
Vasárnap elkezdtem megüríteni a sok dobozt amit áthordtunk. A konyha berendezése elég gyorsan ment, a ruhákkal már egy kicsit gondba voltam, hogy mi hová kerüljön. Annyira jutottam, hogy már csak egy pár szatyrot kell kipakoljak. Persze a nagyszoba közepébe még egymáson vannak a bútrok, de az is meglesz szép lassan, ahogy a füdröszoba kivikszolása is. De legalább már lehet járni a lakásban. Majd, ha valahonnan előkerül a fényképezögépem csinálok képeket is.
Közben az első probléma is felmerült. Nem igazán megy az internet és a telefon, amit múlt kedden szereltek be, úgyhogy a megyünk reklamálni. Remélem megoldódik a probléma a napokban.
Na és akkor itt vannak a megígért képek:
Pénteken már várjuk az első vendégeinket. Jönnek Timiék hozzánk. Már nagyon várom, hogy újra láthassam Timit na meg a kis Gergőt is. És utána jöhet a jól megérdemelt szabadság. Szombaton úgy elmegyünk valahová, hogy egy hétig vissza sem jövünk. Azt hogy hová még csak körülbelülre tudjuk. Sátras körtúrára készünlünk Déva, Vajdahunyad és az Erdélyi Érchegység érintésével, de ennél pontosabb útitervünk még nincs, és szerintem nem is lesz. Csak vesszünk a két Erdély száz csodája könyvünk (I és II kötet), az Erdély térképet és elindulunk. Aztán valahol biztos kikötünk. :-) Ez lesz az első ilyen túránk és már nagyon izgatott vagyok miatta.
Szerdán délután megjött a felmentősereg, megérkeztek a szüleim. Felmentünk a lakásba, összeírtuk mit akarunk még kicserélni, megcsinálni és elindultunk nagy bevásárlókörútra. Ahhoz képest, hogy egész délután az építkezési és lakberendezős üzleteket róttuk a két "pasas" egész jól bírta, csak az utolsó élelmiszerüzletre nem volt már türelmük. Ezzel el is telt a szerdai nap, de beszereztünk néhány nagyon fontos és elmaradhatatlan dolgot, így apukám csütörtök reggel foghatott is neki a szerelésnek. Kicserélte a csapokat ahol kellett, a kagylót a konyhában, ajtót javított, szóval minden apró cseprő barkács-munkát felvállalt. Anyukám meg szegény egész nap megállás nélkül kaparta a festéket az ablakokról, szekrényekről. Sanyi és én csütörtökön még dolgoztunk, így csak a fütéscsövek lefestésében tudtunk segitkezni.
Péntekre én szabadnapot vettem ki, így egész nap ott tudtam lenni a lakásban. A konyhaszekrény amit "örököltünk" nagyon praktikus, sok sok fiók meg rekesz van benne, de én a kitörlésével és kimosásával fél napot eltöltöttem. Közben péntek délután megjött a villanyszerelö is, kicserélni a biztosítéktáblát, a kapcsolókat meg a csatlakozókat, na meg felszerelni a frissen beszerzett csillárunkat a hálószobába. persze kiderült, hogy rossz csatlakozókat mondott Sanyinak, hogy vegyen így nem találtak és ma (hétfőn) jön megint, hogy befejezze a munkát. péntek délután aztán nekiálltunk áthordani a cuccokat egyik lakásból a másikba, mivel Jácint csak pénteken tudott jönni segíteni cipekedni. Természetesen az ágy, a hütö és a mosógép megint jól megizzasztotta a srácokat. Én közben szempillantás alatt megpakoltam a 4 nagy dobozt amit Zsuzsi a gyárból szerzett nekem, na meg sok más szatyrot, nem is tudtunk mindent pénteken áthordani. Amit átvittünk meg mindent betettünk a kicsi szobába, estére úgy nézett ki az a szoba mint egy bazár. De péntek este először már az új lakásunkban aludhattunk. Persze én nem aludtam valami jól, mert hát nem ismertem még a helyet, de ez másnapra már el is múlt. :-)
Szombat délelőtt áthordtuk a maradék holmit, és sajnos a szüleim dél körül haza kellett menjenek, mert nagytatámért volt évfordulós mise, és nekem is ott lett volna a helyem, de sajnos nem tehettem meg. Rég voltam így vele, de megkönnyeztem amikor elmentek tőlünk. Én a fáradtságra fogom az elérzékenyülést, na meg arra, hogy rég nem voltam már otthon. Na de nem volt sok idő érzelgösködni, kellett menni kitakarítani a régi lakást, mert vasárnap délelött le kellett adjam a kulcsokat. Jól megdolgoztunk azzal is, Sanyival ketten 4 órán át takarítottunk egy garzonlakást, hogy szép tisztán adjuk vissza a tulajdonosnak. Szombat este aztán Sankóm hazament a mamájához, mert a mamája nem érezte jól magát én meg először aludtam egyedül az új lakásban ... mint a bunda. Alig tudtam felkelni, hogy elérjek leadni a kulcsokat. Elbúcsúztam a tulajéktól, nagyon rendesen voltak velünk két és fél éven keresztül.
Vasárnap elkezdtem megüríteni a sok dobozt amit áthordtunk. A konyha berendezése elég gyorsan ment, a ruhákkal már egy kicsit gondba voltam, hogy mi hová kerüljön. Annyira jutottam, hogy már csak egy pár szatyrot kell kipakoljak. Persze a nagyszoba közepébe még egymáson vannak a bútrok, de az is meglesz szép lassan, ahogy a füdröszoba kivikszolása is. De legalább már lehet járni a lakásban. Majd, ha valahonnan előkerül a fényképezögépem csinálok képeket is.
Közben az első probléma is felmerült. Nem igazán megy az internet és a telefon, amit múlt kedden szereltek be, úgyhogy a megyünk reklamálni. Remélem megoldódik a probléma a napokban.
Na és akkor itt vannak a megígért képek:
Kicsi szoba
Konyha
Nagyszoba vagy nappali
Hálószoba
Pénteken már várjuk az első vendégeinket. Jönnek Timiék hozzánk. Már nagyon várom, hogy újra láthassam Timit na meg a kis Gergőt is. És utána jöhet a jól megérdemelt szabadság. Szombaton úgy elmegyünk valahová, hogy egy hétig vissza sem jövünk. Azt hogy hová még csak körülbelülre tudjuk. Sátras körtúrára készünlünk Déva, Vajdahunyad és az Erdélyi Érchegység érintésével, de ennél pontosabb útitervünk még nincs, és szerintem nem is lesz. Csak vesszünk a két Erdély száz csodája könyvünk (I és II kötet), az Erdély térképet és elindulunk. Aztán valahol biztos kikötünk. :-) Ez lesz az első ilyen túránk és már nagyon izgatott vagyok miatta.
1 megjegyzés:
gratulalok a lakashoz, nagyon ugyesek vagytok! a szabit hasznaljatok ki, megerdemlitek! Jo szorakozast!
Megjegyzés küldése