Évforduló

Nagy nap a mai. Ma pontosan 3 éve annak, hogy az én drága Sankóm rávette magát és lépett egy nagyot ... felém. Elég érdekesen alakult a mi kapcsolatunk. Amikor megismertem harmad éven én voltam az aki elkezdett "udvarolni" neki - még kosarat is kaptam tőle - de nem adtam fel. Aztán amikor már lemondtam arról, hogy közöttünk lehet valaha valami a Kicsike meggondolta magát és Ö lépett. Így alakult, hogy most már 3 éve boldogítjuk egymást, másfél éve együtt lakunk és ha eljön az ideje majd családot is alapítunk.
Sajnos egy picit szomorú is ez a nap, mert nem lehetünk együtt. Az eddigi évfordulóinkon sikerült megoldani ezt a problémát, de most van ennél egy sokkal fontosabb dolog. Emlékszem az első évfordulónkkor pont Debrecenben voltunk Timivel és az én kicsi Párom meglátogatott engem, hogy együtt lehessünk azon a napon. Nagyon meghatódtam akkor. Tavaly már egyszerűbb volt a helyzet, csak meg kellet fordulni reggel az ágyba és már ott is volt mellettem. Idén viszont mivel egy héttel elhalasztották a rezit nem lehetünk együtt, na de ami késik nem múlik, majd rezi után nyugodtan megünnepeljük magunk. :-)
Ez a mi kis történetünk röviden.