Összefoglaló

Elég rég nem írtam ide, ahhoz hogy legyen egy pár mesélni valóm.

Kezdeném azzal, hogy a találkozó utáni pénteken elmentünk egyet az Excalibur-ba vacsizni, annak tiszteletére, hogy Sanyiék barátja hazajött Amerikából. Na meg mivel Lóri nem tudott ott lenni a kicsengetésen hát azt is ünnepeltük még egyszer. Nem tudom, hogy ti voltatok-e már ott, de én nagyon élvezem azt a helyet. 6-on kezdtünk neki a vacsinak de a létszám időközben megszaporodott 8-ra de így is maradt még meg a kajából, pedig csak egy 4 és egy 2 személyes tálat rendeltünk. A hely érdekessége az, hogy mivel lovag-étterem a felszolgálók korhű ruhába vannak öltözve, a kaját nagy fatálakon hozzák ki, mellé cserépbögrékkel és ami a legfontosabb hogy kézzel kell kajálni. Mi már 4. alkalommal vacsizunk ott de minden alkalommal meglep az, ahogyan az emberek nekiesnek a kajának kézzel-lábbal. Persze ebbe magam is beleértem. :-) Olyan jóízű kajálásokat még nem láttam sehol. Valahogy mindig úgy kapkodjuk el a jobbnál jobb falatokat mintha egész életünkbe akkor látnánk kaját először. Megéri elmenni arra a helyre.

Másnap hajnalba jött Apukám és mentem haza, mert Anyukámnak névnapja volt és fel kellett köszönteni. Nagyon jól jöttek ki a dolgok, mert Öcsém is haza tudott jönni és együtt volt kicsit a család. Persze volt nagy vendégeskedés de Anyummal elhatároztuk, hogy nem fogunk egész nap főzni miatta. Kb féléve megrendeltem egy recept-gyüjteményt, amit minden hónapba kapok. Abból választottunk ki egy pár könnyen elkészíthető és svédasztalra alkalmas kaját. Nagy sikere volt az újdonságoknak.
Vasárnap este maxival jöttem vissza és egy régi ismerősömmel utaztam. Tőle tudtam meg, hogy az egyetemen idén indult egy új szak a dietétika. 3 éves és van mesteri is utána. A gyógyszerészeti és az orvosi tanárai közösen adnak le, persze románul. Fejlődünk!
A múlt hét elég gyorsan eltelt, és a hétvégén megint vendégeim voltak. A szüleim elhozták a nagymamáimat, hogy nézzék meg hol is lakom. Szombaton dél körül értek hozzám. Nagyon örültem nekik, mert nagyon sok mindent kaptam tőlük és jó volt kicsit vendéglátni őket.Furcsa volt látni, hogy Anyukám Édesanyja bele van nyugodva, hogy én Vásárhelyt választottam és itt maradtam egyetem után, viszont Apukám Édesanyjának minden második kérdése az volt, hogy mi kellene otthon legyen, hogy én hazamenjek dolgozni. Ö nem igazán tudta megemészteni, hogy én nem szeretnék patikába dolgozni, és otthon csak arra van lehetőség. Persze a másik Mamám is szeretné ha otthon lennék, de ö tiszteletben tartja, hogy én mit szeretnék. Furcsa, hogy mennyire különböző természetűek. Készítettem ebédet, megebédeltünk és nekiláttunk családfát készíteni, még amíg van aki elmondja a felmenőket. Érdekes volt, ahogy a két nagymama 2 óra alatt bediktált nekem 365 embert. Én persze 1/4-ről sem hallottam még soha., de hát jó tudni , hogy kik voltak a dédszüleimnek a testvérei és azoknak kik a gyermekeik ... stb. Aztán ha halottak napjára hazamegyek megpróbálok a születési éveknek is kicsit utána nézni. Amikor már kifogytunk a személyekből elmentünk egyet sétálni a főtérre és megmutattam az egyetemet is, és ezzel el is telt a nap, indultak hazafelé.
Hétfőn reggel mikor jöttem munkába jó hideg volt, az autókra rá volt fagyva a harmat, úgyhogy megijedtem, hogy megfagynak a virágaim a teraszon. Így munka után elmentem, körbejártam a fél várost hogy keressek valami virágtartó szerűséget, hogy be tudjam a lakótársaimat költözteti a szobába. Végül találtam egy 4 emeletes sarokpolcot, ami megfelel a követelményeknek. :-) Most már nagyok sokan lakunk benn és egyre kisebb a szoba. Pedig még Sankóm itt sincs. :-)
Ö 2 hete hazament tanulni a rezire. Szegény picit el volt szomorodva, mert úgy nézett ki, hogy nem hoznak ki neurológia helyet Vásárhelyen és nem tudtunk, hogyan tovább. Országos szinten 300-al kevesebb helyet hoztak ki, mint tavaly és ebből 100-at Vásárhelytől vettek el. Volt is nagy felháborodás, petíciót írtunk alá a neten és meg lett az eredménye. Még kihoztak országos szinten 60 helyet és ebből 2 hely neuró Vásárhelyen és újabba még tárgyalnak 600 helyről. Látszik , hogy közelgünk a választásokhoz. :-) A diákok kérésére a rezi időpontját is eltolták 1 héttel, úgyhogy november 16.-án lesz a vizsga. Még 3 hét izgulás nekem és tanulás Sankónak. :-) Aztán megtudjuk, hogy mi lesz ha nagy lesz. :-)
Nem tudom mi az oka, de újabban krónikus álmosságban szenvedek. Este mikor le kellene feküdni nem vagyok álmos, reggel meg alig tudok kimászni az ágyból. Munkaidőben álmos vagyok, hogy csak nézek ki a fejemből, mikor meg hazamegyek és kicsit lefeküdhetnék nem tudok elaludni. És ez így megy már 2-3 hete. Rég nem aludtam egy jót, de remélem ezen a hétvégén végre ki tudom pihenni magam. Lehet, hogy front van? :-))
Jó hosszúra sikerült a beszámoló, de remélem többet nem maradok el ilyen sok mindennel. :-)
Puszi!

Találkozó

Sziasztok!

Na végre nekem is jut időm egy kis írásra, úgyhogy késve de annál nagyobb szeretettel számolok be az egy héttel ezelőtt tartott "évfolyam-találkozóról". A találkozó ötlete még a Zsuzsi esküvőjén született, mert nem szép dolog, hogy itt vagyunk Vásárhelyen és nem tudunk semmit egymásról. Gondoltam megvárom míg mindenki visszakerül a szabadságolásokról aztán meghirdetem, lássuk mi sül ki belőle. Az érdeklődés nagyon nagy volt, az első email-re mindenki válaszolt és így múlt kedden megtartottuk a találkozót. Este 8ra mentünk le a Sólyomba a weekendre. A résztvevők: Szende, Iza, Ceci, Zoli és Csilla, Zsuzsi és a férje, Blanka meg jómagam voltunk. Mind ott kiderült Iszlay Enikő is Vásárhelyen van, de sajnos őt mikor felhívtam már nem tudott eljönni. De következő alkalommal nem fogom kifelejteni őt sem. A hangulat nagyon jól alakult, mindenki elmesélte, hogy mivel tölti az idejét mostanság, na meg előkerültek az "Emlékeztek mikor ...." kezdetű történetek is a "régi szép időkből". Röviden vázolva a mostani helyzetet: Szende az egyetemen dolgozik mind fiz-kém gyaktanár, úgyhogy tőle ezt azt megtudtunk arról is mi van most az egyetemen. Elég gyökeres változásokon ment át a vezetőség mióta mi eljöttünk onnan. Na de hát mi ezt már sajnos lekéstük. Iza, Ceci és Csilla itt Vásárhelyen dolgoznak különböző patikákban, Blanka meg Nyárádszeredában, szintén patikába. Zoli az egyik gyógyszer lerakatál főgyógyszerész. Zsuzsi meg az én kis kolléganőm, csak ö nem törzskönyvez, hanem a termelésben műszakot vezet. Ha valaki még kíváncsi valamire valakivel kapcsolatba az írjon nekem vagy az illetőnek e-mailt. :-P
Összességében nagyon jól sikerült a találkozó, nagyon örült mindenki a viszontlátásnak, és persze megígértem, hogy a következőt is megszervezem majd. Végül is nem nagy dolog írni 2 e-mailt és felhívni 2 embert. Ezúttal szeretnék szólni a nem Vásárhelyen maradt évfolyamtársaimnak, hogy ha erre járnak és szeretnének egy hasonló találkozón részt venni, írjanak nekem előtte és szívesen összehozom azt is.
Na most már nem szaporítom a szót, itt vannak a képek amiket készítettem:

Hétvége

Az ezelőtti bejegyzésem azzal ért véget, hogy most egy ideig egyedül leszek. És ez így is lett volna ha az én Kedvesem meg nem lep másnap és vissza nem jön Vásárhelyre, mert hallotta a hangomon a csalódást, mikor mondta nekem, hogy egyelőre nem jön vissza. Az egész úgy történt, hogy kedd este volt ez a telefonbeszélgetés, és tudván, hogy úgyis egyedül vagyok, szerdán munkából nem mentem egyből haza hanem elmentem a városba kicsit szétnézni virágtartó állvány keresés céljából. Természetesen ez alatt megérkezett az én Párom is, meglepni engem, én meg nem voltam sehol, és mivel a telefonom a zsebembe volt azt sem hallottam meg. Közbe meg Sankó is elment meglátogatni a mamáját. Én meg hazaérve találtam egy bőröndöt az ágyon. Hát meglepődtem az biztos. Úgyhogy péntekig megint együtt voltunk, pénteken meg hazavitte a mamáját az egyik kórházból, holnap meg hozza a másikba. A hétvégém különben nagyon jól telt, nagyon fontos vendégeim voltak! Szombaton éjszaka érkeztek ugyanis Anyukámék. Szombaton költöztették fel Öcsém az egyetemre, Iasiba, és úgy gondolták, hogy Vásárhely fele mennek haza Csíkba. Nagyon örültem nekik, mert Anyukám már majdnem egy éve nem volt nálam Vásárhelyen, Apukám picit gyakrabban jön, mikor erre van útja, de akkor csak benéz hozzám. Na meg Kormosról se feledkezzünk meg, természetesen Ö is jött. Volt is nagy készülődés egész szombaton. Még tortát is raktam össze a tiszteletükre. Nagyon jól esett kicsit vendéglátni őket, és elkényeztetni minden jóval, mert otthon mindig csinálnak valamit, itt meg nyugodtan pihenhettek. Azt mondták hogyha ilyen jó dolguk lesz nálam, akkor gyakrabban jönnek. Megbeszéltük Anyummal, hogy a tél folyamán egy vasárnap elhozza a Nagymamáimat is, hadd nézzék meg hogy hol lakom, még úgysem voltak nálam. Már alig várom.

Az egyedüli rossz dolog az volt mikor elmentek. Ha úgy vesszük már 7 éve el vagyok költözve otthonról, de azért az egyetemi idő alatt nyáron mindig otthon voltam. Amióta dolgozom már más a helyzet csak hétvégenként megyek haza 1-2 napra, de olyankor is úgy érzem hogy még ott lakom. De a múltkor mikor jöttünk vissza a keresztelőről csak 3 órára ugrottunk be Csíkba. Akkor már kicsit olyan érzésem volt, hogy csal vendég vagyok, és ez nagyon furcsa volt. Most meg megint olyan érzésem volt, mikor anyumék hazamentek, hogy én már azért külön tartozok tőlük, és ez kicsit furcsa és rossz érzés volt. Meg kell még szokjam ezt a helyzetet azt hiszem.

Vidámabb téma: Holnap évfolyamtalálkozó!!! Jövök majd a részletekkel!!!

Hétköznapok

Már elég rég nem írtam semmit ide, úgyhogy épp ideje kicsi napirendre hozni a dolgokat. :-) Nem sok minden történt velem az elmúlt héten, de azért 1 fontos dolgok csak volt. Pénteken nem kellett jönni dolgozni! Hurrá!!! Az ok nemes egyszerűséggel az volt, hogy nem volt villany. Akár gyakrabban is megtörténhetne az ilyen incidens. Bár azt lehet hallani itt ott a gyárban hogy talán valamelyik szombaton be kell pótoljuk ezt a napot. Na de reménykedjünk az ellenkezőjében. A hétvégén megint Selyén voltunk, Sankóm nagymamája kórházba van (lábszárfekély kisebesedve) és mi voltunk a házpásztorok. Jó volt megint ott lenni, főleg hogy be tudtunk gyújtani a kályhába. Itt sajnos elég hideg ősz van, már pár hete elő kellett venni a meleg kabátot. Reggelente 2-3 fok van csak. Persze nálam a garzonba még azt sem láttam kiírva hogy feltöltötték volna a fütötesteket, nem hogy fűtés lenne. Előkerült a vastag tréning, vastag pizsama és a papucsot is hordani kell már. Ehhez képest a csempekályha kellemes melege maga volt a földi mennyország. Vasárnap aztán Sankó visszahozott, de vissza is kellett menjen már. Így most megint egyedül vagyok, és nem tudom hogy meddig. Úgy néz ki a hétvégén hazaengedik a mamáját a kórházból, és akkor megy haza Fényre a lelkem. Na de nem panaszkodom, így is sokkal többet voltunk együtt mint ahogy én azt reméltem.
A hétvégere megpróbálok egy Vásárhelyen maradt volt évfolyamtársak találkozót összehozni. Ha sikerül majd beszámolok róla.
Sziasztok!!