Nyaralás

Ahogy tegnap megígértem ma elmesélem nektek az idei nyaralásunkat. Horvátországban voltunk 9 napot a Sanyi szüleivel és a barátaikkal (összesen 8-an). Július 21-én (hétfő) este indultunk Fényről 2 autóval. Izgalmas volt az indulás mert a mi autónk akkuja lemerült és nem volt hajlandó beindulni. De 1 óra töltés után csak útnak tudtunk indulni. Magyarországon és Horvátországon keresztül is végig autópályán mentünk, de így is elég fárasztó volt a két sofőrnek. Kedden reggel 9-re aztán szerencsésen megérkeztünk Duceba a szállásunkra. A gond csak az volt hogy esett az eső. Így elfoglaltuk az apartmanunk és aludtunk egy nagyot pihenés képen. Mire felébredtünk már sütött a nap, úgyhogy megejtettük az első fürdésünk az Adriában. A víz nagyon kellemes volt, úgyhogy úgy döntöttem átmegyek vízilóba és ki sem jövök többet. De sajnos az idő újra elromlott. Másnap pont fordítva történ a dolog. Délelőtt lehetett fürdeni, délután meg borús lett az idő, úgyhogy besétáltunk a közeli kisvárosba Omisba. Itt ömlik a Cetina folyó a tengerben. Nagyon érdekes a horvát tengerpartban hogy a hegyek és a tenger között csak egy keskeny sáv épület és egy út található. Nagyon szép, de ezért majdnem minden strandja köves, amit ők homokosnak neveznek az is inkább apró kövek. A mi strandunk is ilyen "homokos" volt. Omis nagyon szép kisváros, tele van turistával. Van egy óváros része, ahol a jellegzetes szűk sikátorok engem nagyon megfogtak. Ami érdekes hogy Horvátországban nagyon sok a kő ezért minden ház kőből van építve. Minden háznak egyforma a színe.

Omisi sikátor

Csütörtökön aztán hogy nem javult az idő elmentünk kirándulni Splitbe és a Krka nemzeti parkba. Split óvárosában található Diocletianus palota az Unesco világörökség része. Hát nem csodálkozom. Ilyen régi épületeket ilyen jó állapotba még nem láttam (Diocletianus a palotát 300 körül építette).

Diocletianus palotája és a Peristilium(előcsarnok)

Az első dolgunk persze az volt hogy felmásztunk a székesegyház harangtornyába. Egész a tetejébe fel lehet menni, kb 60 méterre. Hát nincs nekem bajom a magassággal de azért reszketett rendesen a lábam míg felértünk. De megérte. Gyönyörű a kilátás a toronyból egész Splitre és a tengerre. A székesegyház a 13. században épült, eredetileg Diocletianus mauzóleuma. Split a történelem során többször került a magyar királyok uralma alá. ennek bizonyítéka hogy IV Béla király ide menekült a tatárok elöl és ide a székesegyházba van eltemetve a két lánya.

A Szt Doimus székesegyház harangtornya előtte a Peristilium(előcsarnok) korinthoszi oszlopai

A torony tetején

A torony után lementünk a palota pincéjébe, ahol most bazár van tele ajándéktárgyakkal, amiknek nem lehet ellenállni. A palota bejárata mellett elhegyezett két 3500 éves egyiptomi szfinx közül ma már csak az egyik látható. Az óvárosból kikeveredve eljutottunk Split főterére ami szintén tele van gyönyörű épületekkel. Onnan kisétáltunk a kikötőbe. A pálma sor nagyon megigézett. Szerencsénk volt mert nem volt nagy meleg, borús volt az ég és így nyugodtan tudtunk sétálni a városban. Az autók fele sétálva még megnéztük Szt Gergely nini püspök szobrát is. A szobor 7 m magas, és a babona azt tartja hogy ha megérintjük a szobor nagy lábujját szerencsénk lesz. nem vagyok babonás de azért ezt nem lehet kihagyni. :-)

Gergely püspök lábujja

A püspök után már csak egy gyorsbüfés cevapa (miccs szerü bárányhús lepény között, valami szósszal) volt még hátra Splitbe és már indultunk is a Krka nemzeti parkba. Mire odaértünk már csak egy kiránduláson vehettünk részt, a közeli vízeséseket tudtuk "csak" megnézni. A belépő elég borsos volt, de megérte. Nagyon jól meg van oldva a vízesések megközelítése, 2 km-es fa palló van egész körbe. Hát nem tudom hogy Isten milyennek teremthette az Édenkertet de szerintem nagyon hasonított erre a helyre. Autóval nem lehet lemenni a tavakhoz, busz viszi le a látogatókat úgyhogy nincs zaj. Csak a vízesések csobogása, madár csiripelés, a kabócák hangja és szél. Bemész az erdőbe és mást nem látsz csak hogy mindenhonnan víz folyik. A tavak kristálytiszták, tele vannak halakkal. A tavak meg gyors zúgókkal és vízesésekkel vannak összekötve. A legnagyobb vízesés (ami ha jól számoltuk legalább 10 szintes) minden oldalról lefotózható, ahogy az út kanyarog. A legszebb a vízesés alatti tón átvezető hídról természetesen.

Vízesés a Krka nemzeti parkban

A vízesés a hídról

A vízesés utáni tóban szabad a fürdés, de mi sajnos nem vittünk magunkkal fürdőruhát, mert mikor indultunk még felhős volt az ég. De így is jó volt. Mire kijöttünk a parkból már este volt úgyhogy irány haza.
Pénteki nap szabad program volt. Délelőtt sütött a nap úgyhogy lehetett fürödni, viszont a víz a 3 napi eső után nagyon lehűlt. Délután meg kimásztunk a házunk mögötti hegyre hogy csináljunk egy pár képet a tengerről és a szemben lévő Brac szigetről.

Kilátás a hegyoldalról

Szombati nap is hasonlóan telt, csak a délutáni program a szomszédos üdülő falu Dugi Rat volt. Az érdekesség itt egy 1960-1970 között gyártott VW Ghia sportkocsi volt, ami a fiúk figyelmét teljesen lekötötte. De igazuk volt, tényleg szép.

VW Ghia

Szombat este grilleztünk egyet a kertben aztán a szokásos séta be Omisba. Ez állandó program volt hogy a vacsorát ledolgozzuk.
A szombattól már megjött a várva várt szép idő. Egész nap hét ágra sütött a nap, úgyhogy megnyugodtunk, nem kell fehéren hazajöjjünk az Adriáról. Délután aztán elhatároztuk hogy felfedezzük jobban Omist. Már az első naptól szemeztem a Mirabella erőddel (a 12. században épült) és végre vasárnap fel is másztunk a tetejébe. Persze én papucsba meg hosszú szoknyába, de azért nem hátráltam meg. Nagyon szép a kilátás onnan. Lehet látni a tengert Brac szigettel, a Cetina torkolatát és kanyonját, na meg a várost is.

Mirabella erőd

A Cetina torkolata a Mirabella erődből

Az erőd után még bementünk Omis templomába amit Szt Mihály tiszteletére építettek a 13. századba. A templom mellett meg itt is megtalálható volt a harangtorony. A vacsorát ezúttal a városban költöttük el. Hal vacsora volt az egyik vendéglő tetején lévő teraszon ami közvetlen a harangláb alatt van. Hát egy akkora tál halat kaptunk ketten Sanyival, hogy alig tudtunk meg írkozni vele.

Hétfőn megint pihi volt. Egész nap fürödtünk és napoztunk. Még egyet vízibicikliztünk is. Nagyon szép volt a tenger, és ami furcsa volt nekünk a román tengerpart után, hogy nem volt benne medúza. lehetett nyugodtan úszkálni a bicikli körül.

Kedden korán keltünk mert a terv Dubrovnik meglátogatása volt, ami 200 km-re volt Omistól. Az út végig a part menten kanyarog úgyhogy nem untuk meg a 4 órás utazást. Dubrovnik magyar neve Raguza, és óvárosa szintén az Unesco világörökség része. Szintén volt a magyar királyok fennhatósága alatt a történelem folyamán.

Dubrovnik látkép

Az első problémánk megérkezéskor parkoló hely találása volt. Tudni kell a városról hogy mivel dombos helyre épült az embereknek nincsenek garázsaik és így az ott lakók is az út széllén és parkolókban tartják az autóikat. Ehhez jön még hozzá a rengeteg turista. Végül az óvárostól 1 km-re találtunk két parkoló helyet az út széllén és sikerült megszabadulni az autóinktól. Az óvárost 2 km hosszú várfal övezi amelyen 5 bástya és 15 torony található, magassága néhol eléri a 25m-et szélessége meg a 6m-et. Mi nem mentünk fel a várfalra, amit teljesen körbe lehet járni, a nagy hőség miatt. A városba belépve az első dolog amit az ember megpillant a nagy Onoforio kút. Mellette látható a ferencesek temploma és kolostora aminek a kerengőjében található a patika múzeum. Itt Raguzában volt Európa első gyógyszertára. :-) Ugyan itt tekinthető meg Szt. László magyar király jobbja.

Nagy Onoforio kút

Tovább sétáltunk a város főutcáján ami 500 éves és elértünk a főtérre a Stradun, avagy Placa. Ennek a végében található az óratorony, ami egy 15. századi 2000 kilós harangot őriz. A tér egyik oldalán található a Szt. Balázs templom. Szt Balázs a város védőszentje majdnem minden épületet díszít egy Szt Balázs szobor.

Szt Balázs templom

A tér másik oldalán található a Sponza palota amely az 1500-as évek elején épült gótikus reneszánsz stílusban.

Sponza palota

A téren található az Orlando (Roland) szobor, amelynek a karja hossza volt régen a dubrovniki rőf hosszmérték (51.02 mm). Az oszlopot Luxemburgi Zsigmond (többek közt) magyar király ajándékozta Dubrovniknak. Ennek a szobor tetején lévő zászlórúdon lobogott 1419 és 1808 között a Raguzai Köztársaság zászlaja.

Orlando szobor.

A téren látható még a kis Onoforio kút is. A város itt nagyon hasonlít Velencéhez. Rengeteg a galamb, mindenki galambokat etet.

Kis Onoforio kút

Innen kisétáltunk a város régi kikötőjébe. Nagyon érdekes az ellentét a város régi hangulata és a kikötőben veszteglő rengeteg jacht között. Hát igen van aki így látogatja meg ezt a csodálatos várost. A kikötő után megnéztük a dominikánus kolostort. Nagyon érdekes volt hogy a kolostor lépcsőjénél az oszlopok között kb 30 centivel be vannak tömbe a lyukak. Aztán olvastuk az egyik útikönyvben hogy ez azért van mert abban az időben a nőknek még a bokáját sem láthatták a férfiak. Viszont a hosszú ruhákat meg fel kellet a hölgyek emeljék hogy orra ne essenek a lépcsőn és akkor kivillanhatott a bokájuk. Így viszont meg volt oldva ez a probléma is. Hát igen, miket ki nem találtak régen. Innen már nem volt sok hátra visszatértünk a főtérre és jöhetett a Rektori palota, Raguza rektorának mindenkori lakhelye. A palota a 15. században épült. Az árkádsor alatt található kőpadra mi is leültünk aztán olvastuk hogy ezen ülve nézték végig régen a szenátorok a felvonulásokat és ünnepségeket. :-) A palotának van egy mellékajtaja is, ezen osztották a gabonát a rászorulóknak. Az egyik oszlop tetején Aesculapius dombormű látható a nagy járvány megfékezésének emlékére.

Rektori palota

A rektori palota mellett található a Katedrális (Dóm). A Dóm a 18. században épül egy 12. századi katedrális helyére. Az oltár képeit Tiziano és tanítványai festették. A dóm kincstárában látható (elméletileg) Szt István király állkapcsa és fogai. A Szt Jobbot is Raguzától kapta vissza Magyarország. Mi is bementünk a kincstárba de ott csak egy pár Szt Balázs ereklye volt felíratozva. Nagyon sok minden volt úgyhogy végül sem tudtuk meg hogy melyik a magyar ereklye.

Katedrális homlokzata

Mire kijöttünk a katedrálisból már mindenki szédelgett a sok információtól, a sok szép épülettől, az éhségtől na meg a hőségtől. Irány vissza az autóhoz, kajáltunk egyet és kerestünk egy strandot. Nagyon jól esett belebújni a hideg vízbe, ami egy idő után már nem is volt olyan hideg. A hazaút már egy kicsit hosszabbnak tűnt, de úgyis megérte. Most már értem miért nevezik Dubrovnikot földi paradicsomnak.

Szerda már az utolsó nap volt. Kihasználtuk a ragyogó időt és egész nap a strandon voltunk. Este még besétáltunk Omisba az utolsó ajándékokat is megvenni, aztán mindenki hozzáfogott a csomagoláshoz. Búcsúvacsorának grilleztünk még egy utolsót.

Csütörtökön reggel még bepakoltunk a csomagokat az autókba aztán irány hazafele. ügy terveztük eredetileg hogy hazafele bemegyünk a Plitvice-i tavakhoz, de mivel az egyik útikönyvünk azt írta hogy 5 óta a tavak meglátogatása, hat elvetettük az ötletet. Aztán jött egy másik. Menjünk Trogir fele, úgyis útba esik és még kevesebbet is kell menjünk autópályán. Trogir (Trau) óvárosa egy mesterséges kis szigeten helyezkedik el és szintén az Unesco világörökség része. Az óváros a 13-15. században épült városfalakon belől helyezkedik el. A város főtere nagyon szép. Itt található a Szt. Lőrinc székesegyház ami a 13.-15. század között épült fel. Gyönyörű főkapuja a 1240-ben készült. A főkapu Ádám és Évát ábrázolja, lábuk alatt egy egy kígyót eltaposó oroszlánnal. A székesegyházban található Szt Jeromos kápolnája, ahol állítólag a szent el van temetve. Külön bejáraton közelíthető meg a keresztelő kápolna ami szintén nagyon gazdagon díszített.

Szt Lőrinc székesegyház

A székesegyház főkapuja

A főtér másik oldalán található a városháza vagy Poderta palota amely a 15. században épült. Az óratorony aljában a 1991-95-ös háborúban elhunytak emlékhelye található. A főtéren látható még a Cipiko-palota, amely egy 15. században épült Trogir akkori egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő családjának a palotája, Trogir legszebb középkori háza. A főtérről kisétáltunk a kikötőbe, ahol itt is pálmafa sor van. Innen jól látszott a Kamerlengo-erőd, amelyet a 13. században kezdtek építeni, de mostani formáját a 15. században nyerte el. Innen aztán visszasétáltunk az autókhoz és elindultunk Sibenik fele a tengerparton. Sibeniknél aztán elbúcsúztunk a tengertől felmentünk az autópályára és irány haza.
Az utazás végül is jó volt, mert most tudtunk nézelődni is. Menet éjszaka utaztunk át egész Horvát- és Magyarországon. Horvátországban az az érdekes hogy majdnem Zágrábig el fel kell jönni, hogy a táj olyanná vájjon mind itthon. Addig nagyon hegyes és köves. Érdekes, hogy a köves oldalak fel vannak parcellázva és természetesen kőkerítések választják el a parcellákat. Gondolom azért hogy így a szél nem tudja kifújni a kevés termőföldet.
Végül éjszaka 1 órára érkeztünk meg Fényre. Mindenki fáradt volt úgyhogy gyorsan takarodót fújtunk. De másnap már nekiálltunk Sanyival a fényképeket rendezgetni és kiírni DVD-re, hogy nehogy egy kevés emlék is elvesszen ebből a csodálatos nyaralásból. A két fényképezőgéppel csináltunk van 1050 képet, na meg még azok amiket a másik család csinált. A képekből 300 körül választottam ki amiket majd feltöltök ide, úgyhogy lehet majd csemegézni.
Timi nagyon részletes élménybeszámolót kért, remélem meg lesz elégedve. :-)
Végül meg csak annyit hogy ha Horvátországba keveredtek nehogy elfelejtsetek fagyizni. Nagyon finom és egy gombóc akkora mint nálunk 2 vagy 3. Nem sajnálják a vásárlótól. :-)
Most már zárom a beszámolót, majd jövök a képekkel.