A múlt hetem azzal telt hogy olvasgattam netten a háziállatkák tartásáról, szokásairól. Végül is sikerült kiválasztani a fajt. Úgy döntöttem veszek két tengerimalacot: Mazsolát és Tádét. De mire ezt kitaláltam, rájöttem, hogy mégis jobb ha nem veszek egyenlőre semmit, mert kicsi a lakás, és nekik sem lenne jó. Na meg Sanyi is csak azért ment bele az egészbe, mert én azt szerettem volna, és ha visszajön végleg akkor mi lesz szegény malackáimmal. Mikor ezt beláttam szerdán eléggé lógott az orrom, de Sanyi sikeresen megvigasztalt ... jön vissza Vásárhelyre tanulni a hétvégétől. Az eredeti terv az volt hogy hétvégén jön anyukám hozzám, de aztán végül is úgy döntött a család, hogy inkább én menjek haza, mert István névnapozást kellene tartani. Így alakult hogy én pénteken már megint utaztam. Szép lassan kezd minden bajom lenni ha csak az utazásra gondolok. A vonatozás érdekesen indult, mert mikor sorban álltam az állomáson jegyet venni odajött hozzám a kalauz és mondta, hogy üljek fel nyugodtan a vonatra, aztán elintézzük. Hát izé, köpni nyelni nem tudtam, inkább jegyet vettem volna, 5 év alatt soha nem utaztam jegy nélkül, de a kalauz hallani sem akart róla. Úgyhogy felültem a vonatra. Mikor jött ellenőrizni oda akartam adni neki a pénzt (a jegynek a felét), de végül még abból is visszaadott. 1/3 jegy árából hazamentem. A hétvége nagyon hamar eltelt. Felköszöntöttük nagymamámat is (neki ma van névnapja), vasárnap meg nagy családi ebéd közepette az Istvánjainkat. Jó volt kicsit otthon lenni, csak nagyon hamar eltelt az idő. Vasárnap Sankó kihozta a nagymamáit a Szentimrei büdösbe (Szeredától 20km) nyaralni. Így meg volt oldva a visszajövetelem is. Szerencsém volt mert még 5 óra vonatozástól megzakkantam volna. Úgyhogy most megint ketten vagyunk itthon. Egész jó érzés. :-)
Különben a hétköznapjaim teljesen nyugisan és monotonon telnek. Reggel 7-re jövök munkába, délután fél 4-ig dolgozgatom (vagy dolgozom attól függ mi és mennyi a munka), hazamegyek nézek egy kis olimpiát és már este is van.
Elbeszéltük Csillával és Zolival múlt vasárnap, hogy milyen sokan itt vagyunk a volt évfolyamból Vásárhelyen és nem is találkozunk egymással. Feltett szándékom, hogy szeptember elején (amikorra már lejárnak a szabadságok) megpróbálom egy estére összekürtölni a társaságot a Sólyomba. Remélem sikerülni fog. Ahogy halad a szervezés majd értesítek mindenkit.
Na puszi nektek, majd még írok, ha történik valami.
1 megjegyzés:
Sajnálom, hogy végül nem lesznek kisállataitok, de legalább már nem leszel egyedül, ennek meg örülök.
Remélem összejön a találka, jó lenne ott lenni Veletek, de hát majd gondolatban...
Megjegyzés küldése