Bár a nagy jóslók újabban 2011 május 21.-ére jósolják a világ végét, mi azért folytatjuk az esküvőnk megszervezését, lehet mégsem jön be nekik.
Idén a Sándor napozásra feljöttek megint a szülők és elmentünk az étterembe megkóstolni a kajákat és kiválasztani a menüt. 4 féle menüt kóstoltunk meg, mindenki csipegetett mindenikből és végül közös nevezőre jutottunk. Most nem árulom el, hogy mit választottunk, hogy legyen meglepetés mindenkinek, de azt elárulom, hogy nagyon finom kaja lesz, bármit választottunk volna, nem tudtunk volna mellé nyúlni. Majd az esküvői beszámolókor ígérem pótolom ezt az infót is.
Közben megrendeltük a meghívókat és kész is lettek időben, így a szülőket egy egy adaggal "megajándékoztuk", hogy akinek tudják adják át ők. Erről is utólag fogok majd képeket feltenni.
Tegnap délután a 3. öltöny felpróbálása után megvettük a Vőlegény uram hacukáját is. Hát ha elfelejtettem volna, hogy többek közt miért is akarok hozzámenni feleségül tegnap újra eszembe juttatta, olyan jól áll rajta. Nagyon csini lesz, azt garantálom mindenkinek.
Most már nagy vonalakban megvagyunk a szervezkedéssel, még be kell szerezzünk pár "apróságot", mint menyasszony és vőlegény cipő, kiegészítők, torta és italok, polgári esküvőre ruha, és szét kell hordjuk a meghívókat. Április végén meg kezdünk mindent előröl, mindenkivel megbeszélni a részleteket, pontosításokat és jöhet is a nagy nap.
Már csak 52 nap van hátra, nagyon gyorsan el fog repülni.
... mert kirabolták Apukámat Olaszországban. Fényes nappal, egy nagy benzinkút kamionokkal és autókkal tele parkolójában. Egyelőre én még nem beszéltem vele, csak azt tudom, amit Anyukámnak elmondott, de eléggé el volt keseredve szegény. Apukám kamionsofőr, járja egész európát, most ép Franciaországba ment. Megállt kivenni a kötelező pihenőjét, bezárta az autót és elment kenyeret venni. Mikor visszaért az ajtó fel volt feszítve és a kabint teljesen felhányták, mindent elvittek, ami értékes volt, az autós tévéjét, fényképezőgépét, két GPS-t (az egyik kölcsön kapott volt), az útra vitt cigijét, a céges bankkártyáját (amit nem hordott magával, mert csak tankolni és autópályadíjat fizetni használta) és vagy 400 eurót, amit azért vitt, hogy italt vegyen az esküvőre. Mindent módszeresen átkutattak, még a felsö ágyat is lenyitották, a papírjait szerencsére nem vitték el, csak szétdobálták a kabinba. Kihívta a rendőrséget is, de azok azt mondták, hogy semmi esély, hogy elkapják a tettest, ha gondolja menjen be holnap az örsre és írjon egy nyilatkozatot, de azt meg minek, ha úgysem kap vissza semmit. A legbosszantóbb az, hogy senki nem látott semmit, mellette állt egy olasz kamion, az épp aludt, el volt húzva a függönye, és senki más egy forgalmas parkolóba. A másik dolog ami bosszant, hogy általában nincs nála ennyi pénz, csak annyi amit a pénztárcájába hord, mintha tudták volna, hogy pont akkor van nála nagyobb összeg. Tudom, hogy más sokkal többet is vesztett és vannak akik sokkal rosszabb helyzetbe vannak mind mi de akkor is Felháborító.
Ami viszont elkeserít, hogy ilyen emberek vannak a világon. Jó, persze eddig is tudtam, de nagy naivan azt hittem, minket nem érhetnek el, nem lehetünk mi célpontja egy rablásnak, hisz nem vagyunk gazdagok, de úgy néz ki, ebben is tévedtem. Felháborít, hogy hogy jön valaki ahhoz, hogy más, becsületes kétkezi munkával megkeresett javait elvegye, ott hagyja az út szélén pénz nélkül. Szerencsére, Apumnak van saját bankkártyája, amire tudtak pénzt tenni, így tud menni tovább, de mi lenne, ha azt is elviszik. Meg miért dolgozzak én becsületesen, ha jön egy ilyen genya és elviszi amiért én dolgoztam meg?
Hát igen, ez is lejárt, jövő decemberig szögre akasztottuk a bakancsokat. Bár egy kicsit nehezen indult a szezon, hisz csak szilveszterkor tudtunk először sízni és januárban sem sok hó hullott azért egy jó második szezont zártunk. Úgy érzem, mindketten elég sokat fejlődtünk, úgy technikában, mint gyorsaságban. Idén kipróbáltunk egy pár új pályát: a gyergyócsomafalvit, borszékit, hargitafürdöit és a maroshévízit.Persze, volt amelyik nem jött be és egyhamar nem hiszem, hogy visszamegyünk, de ahhoz képest, hogy tavaly csak a Havas bucsinon síztünk ez már nagy előrelépés. Idén is maradt továbbra is favorit a Havas bucsin és hozzá csatlakozott a maroshévízi pálya is. Ide jártunk a legtöbbet. Aki látott engem már sízni, az tudja, hogy én a "nagymama" stílust képviselem, azaz, sok kanyarral és lassan ereszkedek, mert mindig félek, hogy ha valaki elém kerül nem fogok tudni megállni és elütöm. A szezon végére viszont picit összeszedtem a bátorságom és a magabiztosságom és már egész gyorsan, Sanyit is utolérve ereszkedtem a legutolsó sízésünkön Maroshévízen. Söt, leereszkedtem vagy négyszer a piros, azaz közepes nehézségű, pályán is. Igaz itt továbbra is nagymama stílusba és mindkét lábam reszketett amikor először leereszkedtem a nagyon feszült koncentrálástól, de élveztem. Természetesen a második alkalommal már lazábbra vettem a figurát és nagy lazaságomba oda is csaptam magam, azt hittem fennebb tudom tolni a szemüvegem de a bot beakadt a lábam közé és estem egyet mint egy nagykabát. Különösebben nem ütöttem meg magam, csak a jobb térdem belső fele kékült meg egy sávban, ahogy a másik lécemmel nekimentem. Mellesleg ez volt ez első és utolsó nagy esésem a szezonban. (Kisebbek a borszéki pályán voltak, amikor végül a hátamon hoztam le a lécet. :-) ) De a kedvem nem vette el kis pihenés után még kétszer lecsúsztam a piros pályán. Hát igen ezelőtt két évvel még léc sem volt a lábamon, most meg már sajnálom, hogy vége a télnek és a síszezonnak.
Összességében jó kis szezonon vagyunk túl, remélem a következő is legalább ilyen jó lesz.
Mivel mostanában leginkább az esküvőszervezésről szólt a blog, ideje egy kicsit másról is írni. Az utóbbi pár hétvége nagyon mozgalmasra sikeredett és az elkövetkezendőkön sem fogunk unatkozni előreláthatóan. Voltunk otthon Csíkban egy hétvégén a következőn Hargitafürdőn sízni és szülinapozni, majd sízni a Bucsinon, végül múlt hétvégén táncversenyt nézni és sízni Maroshévízen. Tegnap meg a Nők napja alkalmából a kollégákkal beültünk egy pizzázóba és kicsit beszélgettünk szórakoztunk. Nagyon jó volt kicsit a munkahelyen kívül is együtt lenni, mert jó kis társaság lennénk, ha többet találkoznánk. Sajnos sokan nem jöttek el, mert kihasználva, hogy 2 órakor elengedtek mindenkit, inkább hazamentek, de én nem bántam meg, hogy így döntöttem.
Részletesebb beszámolt igazából a Hargitafürdői kiruccanásról és a táncversenyről szeretnék írni, mert tervezek az idei síszezonnak egy külön beszámolót, a sízésekről majd akkor.
Február 19-20 között voltunk Sanyi egyik volt évfolyamtársáékkal, barátainkkal és az ö baráti társaságukkal Hargitafürdőn egy kis pihenős, sportolós, szórakozós hétvégén. Mind utólag kiderült, szülinapi meglepetés is volt ez a "buli" de mivel minket az ünnepelt hívott meg, így ezt csak a helyszínen tudtuk meg, amikor mindenki sustorogni kezdett, hogy akkor jöhetnek az ajándékok, mi meg csak néztünk, mind borjú az új kapura, de végül ebből is egy jó poén és hatalmas kacagás lett. Szombaton reggel indultunk Vásárhelyről, ahol hónak már nyoma sem volt, Hargitafürdőre pedig délben amikor megérkeztünk amíg tudtunk kimenni a főútról a fürdőre, akkora hó volt. Volt is nagy öröm, hisz az alapötlet a sízés, korcsolyázás, hópánkózás (snow tubing) volt. A ház egy csendes helyen volt, 100 m-re a sípálya aljától. Nagyon jól felszerelt nyaraló volt, minden szobában sok-sok ággyal, úgyhogy kényelmesen elfértünk, és a fűtés is központilag volt megoldva, így csak egy kazánban kellett tüzelni.
A ház előtt
A szombati nap nagy része sízéssel, illetve snowboardozással telt, a legjobb viszont az volt, hogy együtt maradt a társaság nagy része, így a pályán is jól szórakoztunk.
Irány a sípálya - A pálya ördögei
Mind utólag kiderült az egyik volt 9-12ös osztálytársam is ott kellett volna legyen, mivel a férje vásárhelyi és jó barát a mi társaságunkkal, de végül csak a férje jött el a legnagyobb sajnálatomra. (Ismét bebizonyosodott, hogy kicsi a világ.) Este aztán jött a meglepetés torta felvágása, illetve az ajándékos "eset", amin jót derült a társaság. Az elfogyasztott alkohol mennyiség növekedésével egyre filozofikusabb témák kerültek elő, megbeszéltük az élet és a család értelmét, végül különböző társasjátékokkal ütöttük el az időt. Vasárnap reggel kellemes sétával kezdtük a napot, elmentünk hópánkózni, korcsolyázni. A hópánkót nagyon élveztem, én csúsztam a legtöbbet a társaságból. :-) Kicsit visszatért a gyermekkorom.
Hópánkózás
Délután aztán készült mindenki már haza. Amíg ott voltunk majdnem végig havazott, így jó araszos havat kellett az autókról letakarítani, viszont egyáltalán nem volt hideg, tökéletes időjárás volt a szabadban töltéshez.
A Hargita télen - csodálatos
Mi még miután bepakoltunk az autóba, síztünk még pár kört, aztán mi is hazaindultunk, egy nagyok kellemes, aktív, de ugyanakkor pihentető hétvége után.
A másik esemény amiről írni szerettem volna, most hétvégén volt, két napos táncversenyt szerveztek Vásárhelyen, a Muresul kupát, a román bajnokságot, és Románia történelmében először a Standard táncok Európa kupáját. Két napos rendezvényről volt szó, szombaton volt a Muresul kupa első napja, a román bajnokság különböző korosztályokra osztva, egyik korosztálynak standard a másiknak latin táncok, illetve a Standard táncok Európa kupája, vasárnap meg a Muresul kupa második napja és a román bajnokság folyatása. Mivel nekem a szombati program jobban tetszett, így vasárnapra terveztük be a sízést, szombat délután meg lementünk a sportcsarnokba táncversenyt nézni. Nagyon sok jelentkező volt, így egy kicsit korán is mentünk, nagyon sok selejtezőt végignéztünk, aztán az elődöntőket és a döntőket, így éjszaka 2-kor lett vége a programnak, de megérte ott maradni. Egy élmény volt az Európa kupában szereplő 22 országot képviselő párosok táncát nézni, a román bajnokság felnőtt korosztályának latin táncai is ámulatba ejtettek, így mindkét táncnemben a legjobbakat láthattuk. Én arra a következtetésre jutottam, hogy ha a 13-14 évesek szintjén tudnánk táncolni, én nagyon meg lennék elégedve vele. Fényképezőgépet sajnos nem vittem, de a Román Sporttánc szövetség honlapján találtam képeket, elsősorban az Európa kupáról, aki kíváncsi rájuk megnézheti itt. Találtam pár videót a youtube-on azokat is megosztom veletek .
Európa kupa - Angol keringő a döntőben
Európa kupa - Tangó a döntőben
Európa kupa - Quick step a döntőben
Remélem még rendeznek hasonló eseményeket Vásárhelyen, rám mint nézőre akkor is számíthatnak.
Az elkövetkezendő hétvégéink sem lesznek unalmasok, ezen a hétvégén megyünk Fényre, aztán következő hétvégén újabb szülőtalálkozót tartunk, Sándor napozással és esküvői menü kóstolással egybekötve.
Nemsokára jövök a sízős, és újabb esküvőszervezős bejegyzéssel.
