A múlt hétvégén volt a születésnapom és úgy gondoltam pár sorban megemlékezem róla. Nem a magam ünnepeltetése a célom (ezért is vártam több mind egy hetet), hanem, hogy ezúton ( is megköszönjem a hozzám közelállóknak, hogy gondoltak rám.
Nálunk benn a gyárban az a szokás, hogy a felső 2 emelet mindenki szülinapjakor összepótolunk és közösen veszünk ajándékot az ünnepeltnek, az ünnepelt viszont egy egy tányér süteménnyel köszöni meg a megemlékezést. Az évek során olyan 25 személyre dagadt az ünneplő társaság, így nekem kezdő háziasszonynak külső segítségre volt szükségem, hogy hétfőre elkészüljek a sütikkel. Tavaly hazamentünk Csíkba és otthon sütöttünk Anyummal, de idén ez a lehetőség elszállt, hisz Sankóék épp azon a szombaton vágtak disznót Selyében. A "vészhelyzetet" megoldotta drága Édesanyám, aki péntek délután autóba ült és Nagymamámmal feljöttek Vásárhelyre, hogy segítsenek nekem és velem ünnepeljenek. Péntek este még megérkezett Sanyi Édesapja és Öccse is, de ők a párommal együtt már péntek este hazamentek Selyébe, mi meg maradtunk hármasban (négyesen, mert Kormi kutya is jött :-) ). A szombati program az volt, hogy sütünk és elmegyünk menyasszonyi ruhát próbálni, hogy valami ünnepi is legyen a szülinapomon, ne csak dolgozzunk. Hogy minden menjen mind a "karikacsapás" csütörtökön felhívtam Vásárhely egyik legnagyobb menyasszonyi ruha szalonját a Salonul Maria-t, hogy ruhát szeretnék próbálni szombatin, hány órától mehetek. Mondta a nő nagyon kedvesen, hogy este 6-ig nyitva vannak, menjek nyugodtan amikor akarok, így teljes nyugodtsággal vártam Anyukámékat pénteken. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert kezdett havazni amikor indultak, úgyhogy kicsit féltem, hogy hogy érnek fel, de minden rendben volt, hála a Jóistennek.
Szombat reggel korán ébredtünk, már fél 9-kor be volt gyújtva a sütő és sült az első rend sós sütink. Közös megegyezésre úgy döntöttünk, egyszer készüljünk el a munkával, aztán a szórakozás, úgyhogy egyszer megsütöttünk még 3 féle édes süteményt is. 4 órára sikeresen befejeztünk mindent, és bár elég fáradtak voltunk, azért az izgalom dolgozott bennünk, hogy akkor most jön a ruhapróba, így felkerekedtünk, de hamarosan nagy csalódás ért minket. A szalon szombaton csak 2-ig van nyitva, hétköznap van este 6-ig, így az ünnepi műsor elmaradt. Természetesen csalódottak voltunk mindketten, de hát ez van. majd januárba újra próbálkozunk.
Sanyi selyei nagymamája, amikor meghallotta, hogy Anyukám hozza az én nagymamámat is, mese nem volt ki kellett menni az egész társaságnak Selyébe, hogy találkozzanak a nagymamák (akik amúgy az eljegyzés óta telefonon tartják a kapcsolatot). A túl rövidre sikeredett ruhapróba után, gyorsan szedtük magunk és indultunk, hogy ne érjünk túl későn Selyébe, ahol közben Sankóék már teljesen feldolgozták a fél disznót, amit a mamája vett, így mi csak a finom disznótoros vacsorára futottunk be. Nagyon jó volt, így újra együtt a két család egy-egy része, ahogy barátian, családiasan beszélgettek egy asztalnál. Egyre inkább olyan érzésem van, hogy tényleg egy család leszünk, és ez nagyon jó érzés.
A vasárnap már nagyon rövidre sikerült. Délelőtt elmentünk templomba, abba, ahol nagy valószínűséggel az esküvőnk lesz, hogy Anyukám és Nagymamám is láthassák, véleményt mondjanak. Ebéd után aztán indultak is haza, mert havazott és nem akartak megsötétedni az úton. Megkönnyeztem amikor elmentek. Nagyon jó volt velük tölteni azt a pár napot, főleg a születésnapom.
Vasárnap este még befejeztük Sankóval a süteményeket, aztán hétfő reggel ö hozott be munkába. A kollégákkal egy pár perces jó kis beszélgetés alakult ki, amikor felköszöntöttek, a sütijeim ízlettek szerencsére, csak a wireless routert amit tőlük kaptam nem tudtam még beüzemelni, de az már az én hibám.
Hétfő este volt a nagy "buli" a barátokkal. Nagyon jól esett, hogy feljöttek, felköszöntöttek. Sokáig úgy éreztem magam ebben a társaságban, hogy nem az én barátaim, csak mind Sanyi barátnője vagyok jelen ... most már tudom, hogy ez nem így van, és ez nagyon jól esik nekem. Köszönöm!
És végül, de nem utolsó sorban, szeretném mindenkinek megköszönni a megemlékezést mindenkinek aki felhívott telefonon, akik smsben, iwiw-en, facebook-on vagy más eszközökkel felköszöntöttek.
Szombat reggel korán ébredtünk, már fél 9-kor be volt gyújtva a sütő és sült az első rend sós sütink. Közös megegyezésre úgy döntöttünk, egyszer készüljünk el a munkával, aztán a szórakozás, úgyhogy egyszer megsütöttünk még 3 féle édes süteményt is. 4 órára sikeresen befejeztünk mindent, és bár elég fáradtak voltunk, azért az izgalom dolgozott bennünk, hogy akkor most jön a ruhapróba, így felkerekedtünk, de hamarosan nagy csalódás ért minket. A szalon szombaton csak 2-ig van nyitva, hétköznap van este 6-ig, így az ünnepi műsor elmaradt. Természetesen csalódottak voltunk mindketten, de hát ez van. majd januárba újra próbálkozunk.
Sanyi selyei nagymamája, amikor meghallotta, hogy Anyukám hozza az én nagymamámat is, mese nem volt ki kellett menni az egész társaságnak Selyébe, hogy találkozzanak a nagymamák (akik amúgy az eljegyzés óta telefonon tartják a kapcsolatot). A túl rövidre sikeredett ruhapróba után, gyorsan szedtük magunk és indultunk, hogy ne érjünk túl későn Selyébe, ahol közben Sankóék már teljesen feldolgozták a fél disznót, amit a mamája vett, így mi csak a finom disznótoros vacsorára futottunk be. Nagyon jó volt, így újra együtt a két család egy-egy része, ahogy barátian, családiasan beszélgettek egy asztalnál. Egyre inkább olyan érzésem van, hogy tényleg egy család leszünk, és ez nagyon jó érzés.
A vasárnap már nagyon rövidre sikerült. Délelőtt elmentünk templomba, abba, ahol nagy valószínűséggel az esküvőnk lesz, hogy Anyukám és Nagymamám is láthassák, véleményt mondjanak. Ebéd után aztán indultak is haza, mert havazott és nem akartak megsötétedni az úton. Megkönnyeztem amikor elmentek. Nagyon jó volt velük tölteni azt a pár napot, főleg a születésnapom.
Vasárnap este még befejeztük Sankóval a süteményeket, aztán hétfő reggel ö hozott be munkába. A kollégákkal egy pár perces jó kis beszélgetés alakult ki, amikor felköszöntöttek, a sütijeim ízlettek szerencsére, csak a wireless routert amit tőlük kaptam nem tudtam még beüzemelni, de az már az én hibám.
Hétfő este volt a nagy "buli" a barátokkal. Nagyon jól esett, hogy feljöttek, felköszöntöttek. Sokáig úgy éreztem magam ebben a társaságban, hogy nem az én barátaim, csak mind Sanyi barátnője vagyok jelen ... most már tudom, hogy ez nem így van, és ez nagyon jól esik nekem. Köszönöm!
És végül, de nem utolsó sorban, szeretném mindenkinek megköszönni a megemlékezést mindenkinek aki felhívott telefonon, akik smsben, iwiw-en, facebook-on vagy más eszközökkel felköszöntöttek.
Köszönöm szépen, nagyon jól esett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése