Karácsony

Napról napra közeleg az év legfontosabb ünnepe, de engem valahogy még nem ragadott magával a karácsonyi hangulat. Ma van az utolsó munkanapom az évben, következő alkalommal már csak egy év múlva jövünk munkába. Amióta dolgozom nem tudok  annyira az ünnep hatása alá kerülni, nincs idő és kedv este a kivilágított városba sétálni, órákat nézegetni a kirakatokat az ajándékok után, nem kerülök haza Karácsony előtt egy héttel legalább, hogy részt vegyek az ünnepi sütés főzésbe, és egyáltalán jobban odafigyelni a szeretteimre. Ez az időszak is csak  ugyanolyan, mind az én többi része, nagyon zsúfolt bevásárlóközpontok közötti rohangálással fűszerezve. Nagyon sajnálom, mert mindennél más ünnepnél  jobban szerettem és szeretem a Karácsonyt a szeretet, a család, a békesség ünnepét. Abban reménykedem, hogy ha majd nekünk is gyermekünk lesz visszakapja igazi varázsát az ünnep.

Idén különleges lesz a Karácsony. Az öt év alatt amióta együtt vagyunk Sanyival, még egyszer sem töltöttük együtt az ünnepeket,  mindenki a saját családjával ünnepelt, idén viszont, amikor már mi is félig egy család vagyunk, úgy döntöttünk, ideje együtt lenni. Nehéz volt eldönteni, hogy melyikünk szüleihez menjünk, viszont a gyergyói szilveszter segített. Sanyiéknál töltjük a Szentestét, és Karácsony napját, majd Karácsony másodnapján átmegyünk hozzánk, Csíkba, és otthon maradunk egész 29-30-áig, amikor indulunk szilveszterezni. Nehéz volt belenyugodni a gondolatban, hogy bár a Vőlegényemmel és a második családommal leszek az ünnepekkor, de nem lehetek a Szüleimmel és Öcsémmel. 28 év után ez lesz az első ilyen alkalom.  Nagyon sokszor megkönnyeztem már a gondolatát is, de elhatároztam, hogy Fényen nem fogok sírni, mert nem szeretném, hogy az ottani családom szomorúnak lásson az ünnepek alatt. Ennek is el kellett jöjjön az ideje. Jövőben fordítva lesz, mind a két nagy ünnepet, a Húsvétot és a Karácsonyt is Csíkban töltjük, aztán meglátjuk, hogyan tovább. 

Ide nem tudom, hogy mikor tudok újra írni, mert sok sok minden vár ránk az elkövetkezendő másfél hétben, ezért szeretnék minden kedves olvasómnak:

Kegyelmekben Gazdag, Istentől Megáldott Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Sikeres Boldog Új Évet kívánni!

(Ez az a vers és előadás amely az év bármely időszakában ünnepi hangulatot tud teremteni, remélem most is sikerül neki.)

Születésnap

A múlt hétvégén volt a születésnapom és úgy gondoltam pár sorban megemlékezem róla. Nem a magam ünnepeltetése a célom (ezért is vártam több mind egy hetet), hanem, hogy ezúton ( is megköszönjem a hozzám közelállóknak, hogy gondoltak rám.

Nálunk benn a gyárban az a szokás, hogy a felső 2 emelet mindenki szülinapjakor összepótolunk és közösen veszünk ajándékot az ünnepeltnek, az ünnepelt viszont egy egy tányér süteménnyel köszöni meg a megemlékezést. Az évek során olyan 25 személyre dagadt az ünneplő társaság, így nekem kezdő háziasszonynak külső segítségre volt szükségem, hogy hétfőre elkészüljek a sütikkel. Tavaly hazamentünk Csíkba és otthon sütöttünk Anyummal, de idén ez a lehetőség elszállt, hisz Sankóék épp azon a szombaton vágtak disznót Selyében. A "vészhelyzetet" megoldotta drága Édesanyám, aki péntek délután autóba ült és Nagymamámmal feljöttek Vásárhelyre, hogy segítsenek nekem és velem ünnepeljenek. Péntek este még megérkezett Sanyi Édesapja és Öccse is, de ők a párommal együtt már péntek este hazamentek Selyébe, mi meg maradtunk hármasban (négyesen, mert Kormi kutya is jött :-) ). A szombati program az volt, hogy sütünk és elmegyünk menyasszonyi ruhát próbálni, hogy valami ünnepi is legyen a szülinapomon, ne csak dolgozzunk. Hogy minden menjen mind a "karikacsapás" csütörtökön felhívtam Vásárhely egyik legnagyobb menyasszonyi ruha szalonját a Salonul Maria-t, hogy ruhát szeretnék próbálni szombatin, hány órától mehetek. Mondta a nő nagyon kedvesen, hogy este 6-ig nyitva vannak, menjek nyugodtan amikor akarok, így teljes nyugodtsággal vártam Anyukámékat pénteken. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert kezdett havazni amikor indultak, úgyhogy kicsit féltem, hogy hogy érnek fel, de minden rendben volt, hála a Jóistennek.
Szombat reggel korán ébredtünk, már fél 9-kor be volt gyújtva a sütő és sült az első rend sós sütink. Közös megegyezésre úgy döntöttünk, egyszer készüljünk el a munkával, aztán a szórakozás, úgyhogy egyszer megsütöttünk még 3 féle édes süteményt is. 4 órára sikeresen befejeztünk mindent, és bár elég fáradtak voltunk, azért az izgalom dolgozott bennünk, hogy akkor most jön a ruhapróba, így felkerekedtünk, de hamarosan nagy csalódás ért minket. A szalon szombaton csak 2-ig van nyitva, hétköznap van este 6-ig, így az ünnepi műsor elmaradt. Természetesen csalódottak voltunk mindketten, de hát ez van. majd januárba újra próbálkozunk.
Sanyi selyei nagymamája, amikor meghallotta, hogy Anyukám hozza az én nagymamámat is, mese nem volt ki kellett menni az egész társaságnak Selyébe, hogy találkozzanak a nagymamák (akik amúgy az eljegyzés óta telefonon tartják a kapcsolatot). A túl rövidre sikeredett ruhapróba után, gyorsan szedtük magunk és indultunk, hogy ne érjünk túl későn Selyébe, ahol közben Sankóék már teljesen feldolgozták a fél disznót, amit a mamája vett, így mi csak a finom disznótoros vacsorára futottunk be. Nagyon jó volt, így újra együtt a két család egy-egy része, ahogy barátian, családiasan beszélgettek egy asztalnál. Egyre inkább olyan érzésem van, hogy tényleg egy család leszünk, és ez nagyon jó érzés.
A vasárnap már nagyon rövidre sikerült. Délelőtt elmentünk templomba, abba, ahol nagy valószínűséggel az esküvőnk lesz, hogy Anyukám és Nagymamám is láthassák, véleményt mondjanak. Ebéd után aztán indultak is haza, mert havazott és nem akartak megsötétedni az úton. Megkönnyeztem amikor elmentek. Nagyon jó volt velük tölteni azt a pár napot, főleg a születésnapom.
Vasárnap este még befejeztük Sankóval a süteményeket, aztán hétfő reggel ö hozott be munkába. A kollégákkal egy pár perces jó kis beszélgetés alakult ki, amikor felköszöntöttek, a sütijeim ízlettek szerencsére, csak a wireless routert amit tőlük kaptam nem tudtam még beüzemelni, de az már az én hibám.
Hétfő este volt a nagy "buli" a barátokkal. Nagyon jól esett, hogy feljöttek, felköszöntöttek. Sokáig úgy éreztem magam ebben a társaságban, hogy nem az én barátaim, csak mind Sanyi barátnője vagyok jelen ... most már tudom, hogy ez nem így van, és ez nagyon jól esik nekem. Köszönöm!
És végül, de nem utolsó sorban, szeretném mindenkinek megköszönni a megemlékezést mindenkinek aki felhívott telefonon, akik smsben, iwiw-en, facebook-on vagy más eszközökkel felköszöntöttek.

Köszönöm szépen, nagyon jól esett!

Előrelépések az esküvőszervezésben

A legutóbbi ilyen tárgyú bejegyzésem óta sikerült ezt azt elintézni és felmerültek újabb problémák, így elérkezettnek láttam az időt a téma felfrissítéséhez.

A terem lefoglalása óta két fontos dolgot intéztünk el, az egyik a zenész, a másik a fotós-videós. A zenészekkel nagy dilemmába voltunk, hisz nem sokat tudtunk azokról akiket a vendéglőből ajánlottak nekünk, de idővel kaptunk egy pár jó véleményt rólunk számunkra elég fontos és megbízható forrásokból, így október elejére beszéltünk meg egy találkozót a zenekarvezetővel, Szilágyi Sándor Úrral.  Az eredeti terv úgy volt, hogy bemegyünk egy  lagzira amin ők zenélnek, meghallgatjuk őket aztán döntünk, de ez sajnos nem jött össze, mert pont azon a hétvégén kellett hazamenjünk Fényre. A személyes találkozó alkalmával engem teljesen meggyőzött és Sankót is, így le is foglaltuk őket. A zenészeink az XYZ zenekar lesznek. Remélem nem okoznak csalódást.

A fényképésszel, illetve videóssal is ugyan így voltunk, Szilágyi Úr és a vendéglő manager-e adta meg Kerekes György Úr telefonszámát, hogy ők hárman már sokat dolgoztak együtt, összeszokott társaság, próbáljunk meg megegyezni mindenkivel. Kerekes Úr mutatott egy pár képet amelyeket készített eddigi fotózásai során, és mivel tetszettek és az árai is tűrhetőek, így vele is megegyeztünk. Ö fog videózni is, így még egy problémával kevesebb.

Amit még ebben az évben szerettünk volna elintézni az a templom lefoglalása. Itt alapból van egy kis bökkenő, méghozzá az, hogy én római katolikus vagyok, Sankóm meg a református vallást gazdagítja, az esküvőt viszont amennyiben lehetséges szeretnénk egy templomba tartani, természetesen mind a két vallású tiszteletes jelenlétében. A másik bökkenő, hogy egyikünk sem tartozik vásárhelyi egyházközséghez. Ezt a problémát olyan szinten megoldottuk már, hogy megtudtuk, hogy a hozzánk legközelebbi katolikus templom papja hajlandó a közös esketésre, tegnap beszéltem vele telefonon, elmondta, hogy milyen papírokra van szükségem, hogy itt esküdhessünk és a templom foglalást ráér majd februárban elintézni. Még egy dolog kipipálva a hosszú listánkon, már csak Sankó kell eljárja a saját részét. :-)

Így az év vége felé és amikor már kevesebb mind fél év van az esküvőig központi téma kezd lenni a menyasszonyi ruha és a tánctanulás kérdésköre. A tánccal az a helyzet, hogy nagyon hamar rájöttünk, hogy nem igazán tudunk klasszikus társastáncokat együtt táncolni, úgyhogy egyelőre netröl letöltött film segítségével fogjuk megpróbálni orvosolni a problémát, és ha ez nem megy akkor tánctanárhoz fordulunk. A nyitótáncnál még nem döntöttük el, hogy koreográfiát vagy spontán táncot fogunk lejteni, de ez is eldől amint meglátjuk, hogyan is haladunk a tanulással.

Ami a menyasszonyi ruhát illeti rengeteg dilemma van. Először is, megvegyem vagy béreljem? Én is, mint megannyi kis- illetve kamaszlány amióta az esküvőmről ábrándozok mindig is saját menyasszonyi ruhát szerettem volna. És nem csak azért, hogy én abba legyek menyasszony, hanem, hogy legyen amit a lányomra hagyjak majd, hogy ha szeretne ö is abba a ruhába legyen menyasszony mind én. (Az Anyukám ruhája megvan még, de olyan kis vékony csaj volt, hogy semmi esély, hogy rám jön valaha, úgyhogy szertefoszlottak ezen elképzeléseim.) Ez szép és jó is lenne, de először is nagyon drágák az új ruhák, másodszor meg mit csinálok vele az esküvő után? Az előnye viszont az, hogy rajtam van először az a ruha és az esküvőn nem kell folyamatosan attól féljek, hogyha elszakad a ruha, vagy lepecsételődik akkor lesz hadd-el-hadd a visszaadáskor. A kölcsönzés előnye, hogy jóval olcsóbb és a tárolás is megoldva. Köztes megoldás is kettő van, először is ha idejében foglal az ember kölcsönzőbe, akkor felár ellenében addig nem adják ki másnak a ruhát, így rajtam lehet először, másodsorban meg megvehetnék egy új ruhát, amit majd az esküvő után megpróbálok eladni, vagy beadni egy kölcsönzőbe, így visszakapom az árának egy részét és helygazdaságos megoldás is. Amióta szó van az esküvőről én minden gép előtt töltött szabad időmben ruhákat nézegettem a neten, olvastam cinkeket is a témában, úgyhogy most már elég határozott elképzelésem van, hogy milyen ruhát szeretnék, illetve milyen állna nekem nagy valószínűséggel jól. Ezekből a ruhákból találtok egy kisebb ízelítőt itt. Eddig még egy ruhát sem próbáltam fel, de ha minden jól megy jövő szombaton a születésnapomat azzal fogjuk megünnepelni,, hogy Édesanyámmal elmegyünk ruhát próbálni. Öt viszem magammal, mert benne feltétel nélkül megbízom, és tudom, hogy ha valamire azt mondja, hogy "Fiam ez neked nem áll jól, mert akkora hátsó feled van benne mind egy prázsmári kemence" akkor az úgy is van, és azt is tudom, hogy ö őszintén megmondja a véleményét, még akkor is ha látja, hogy én teljesen beleszerettem a ruhába. Merthogy ez a probléma már felmerült. Keresgélések közben találtam rá Maggie Sottero Monica névre keresztelt ruhájára és első látásra beleszerettem. 

Utána néztem a dolgoknak, de egész Romániában csak Bukarestben van olyan szalon, ahol fel lehet próbálni és 1000 euró alatt esély sincs az eredeti ruha megvásárlásának, így alternatívák után néztem. A neten rengeteg kínai ruhamásolatokat árusító honlapot találtam, amelyek az eredeti ár tízedéért megcsinálják és leszállítják a világ bármely részére a ruhát (250 euró körül), de félek, hogy nagyon rossz minőségű anyagból készítik majd el, és izzadni fogok egész nap benne. Több fórumot

olvastam a témában, de a vélemények nagyon eltérőek. Találtam egy román honlapot is, akik szintén ilyesmivel foglalkoznak és ök 1750 Ron-ért azaz 410 euró-ért csinálnák meg a ruhát nekem, ami jóval több mind a kínai, viszont az előnye, hogy Kolozsváron január végén lesz egy esküvői vásár, ahol jelen lesznek és meg lehet nézni az anyagot amiből dolgoznak, így mégsem annyira zsákba macska a ruhavásár tőlük és még kedvezmény is van ha a vásár alatt rendeli meg a menyasszony tőlük a ruhát. Így a lehetőségek száma végtelen, van amin gondolkodni ezerrel. Ami biztos az az, hogy ha minden jól megy jövő szombaton felpróbálok egy hasonló ruhát, hogy lássam, hogy áll nekem ez a fazon, aztán gondolkodunk tovább. :-) 

Ha van valami jó tanácsotok a ruhával, vagy bármi mással kapcsolatban szívesen veszem.