Elmaradások

A nyaralós bejegyzés igen csak hosszúra sikeredett így amíg írtam történt ez az, most azt próbálom bepótolni, rövid beszámolókkal és pár képpel, remélem most már napirendre kerülök a blogírással és újra a jelenről szólnak majd a bejegyzéseim.

Először is augusztus végén miután hazaértünk a nyaralásról következő hétvégén hazamentünk Csíkba Apukám és Öcsém névnapját, Istvánt köszönteni. A buli megint Zsögödbe volt, szokás szerint, és nem is volt semmi blogbejegyzést érdemlő, de azért ejtenék róla pár szót, mert már rég akarok írni arról, ahogy a családom befogadta a párom. Amióta bemutattam a nagyobb családomnak, értem ez alatt a nagyszüleim, a szüleim testvéreit, illetve unokatestvéreim, mindenki nagyon közvetlen és barátságos volt vele. Nagyon örültem neki, és az eljegyzéssel ez még inkább pozitív irányba változott. Ez jól észrevehető volt a névnapozáson, amikor keresztszüleim (olyanok akiket én nem tegezek) kérték Sankómat, hogy ezután tegezze őket és a pertut is megitta velük. Mondanom sem kell, hogy melengeti a lelkem, hogy a választottamat az egész nagy családom már igazi családtagnak tekinti.

A szeptemberünk legnagyobb eseménye a központi fűtésünk beszerelése volt. A twitter bejegyzéseknél már említettem, de itt még nem írtam róla, hogy hogy jártunk a "kedves" városvezetésnek köszönhetően. Május végén jelentették be, hogy a városban több kazánház, köztünk a miénk, október elsejétől megszűnik és az a több ezer lakás akik tőlük kapják a meleg vizet és fűtést a nyár folyamán oldják meg a problémát. Mi is nekifogtunk a szervezkedésnek július folyamán, de sajnos nagyon sokáig elhúzódott a gáz beszerelésének engedélyeztetése, így szeptember vége felé jöttek szerelni a gázt, aztán a lakásba a központi fűtést. A munkálatokkal teljesen felfordult a lakás, miután elmentek a szerelők jó nagy lyukak tátongtak minden falon, ahol a csöveket elvezették, és nagy igyekezetükbe a konyhába átfúrták a lefolyócsövet, így azt is ki kellett cserélni teljesen (ami egy még sokkal nagyobb lyukat eredményezett) de örültünk, hogy jönnek és csinálják. Közben szeptember 23-án teljesen elvették a meleg vizet, hogy teljes legyen az örömünk. A lakást szép lassan helyrepofoztuk, kitakarítottunk a problémánk csak az volt még egészen november második hetéig, hogy mivel a gázszolgáltatónál nagyon nagy volt a tolongás és sok a kérés nagyon lassan tudták feldolgozni a kéréseket és november második hetéig nem kaptunk gázórát, így hiába volt beszerelve minden, nekünk nem volt meleg vizünk meg fűtésünk. Hát átéreztem szüleink nehéz helyzetét, amikor Cseu időben napi 2 órát volt csak meleg víz. Senkinek nem kívánok azt a kínlódást amit végigcsináltunk, amikor nagy fazekakkal melegítettük a vizet a kályhán és hordtuk a fürdőbe, hogy mosakodni tudjuk. Szerencsére nem volt nagy hideg kinn, így a fűtés nem hiányzott annyira, de azért ki kellett költözzünk a hálószobából a nappaliba, mert 15 fok körüli hőmérsékletek uralkodtak, és amikor már a nappaliba is 20 fok alá csökkent vettünk egy villanyradiátort. Persze nagyon örültünk amikor végre meghozták a gázórát és most már újra örülhetünk a civilizáció eme vívmányainak.
Szeptember második felében Anyukámmékkal együtt mentünk Fényre, Sanyi szüleihez szüretre. Ez volt az első alkalom, amikor a szüleim Fényen jártak, de nagyon jól sikerült ez a hétvége is. Leszedtük azt a kevés szőlőt ami a nem megfelelő időjárás miatt lett, de azért jól szórakozott mindenki.

Október elején egy hétvégére kiruccantunk a Maros-völgyén található Gödemesterháza melletti faluba, ahol Lóri barátnője szerezett egy jó kis hétvégi házat. Nagyon jól esett egy kicsit a friss levegőn sétálni, pingpongozni, finom grillezett husit enni, este meg vízipipa mellett beszélgetni. Nem voltunk sokan, csak ötön Lóriék, Jácint és mi, és nem is maradtunk sokat, mert szombat délben értünk ki és vasárnap este jöttünk haza, de nagyon jól telt, igazi pihentető hétvége volt, úgy éreztem magam hétfőn reggel, mintha akkor jöttem volta vissza szabiról.

 Dolgoznak a fiúk :-)

Házikó 

A táj

 Október közepén volt az országos gyógyszerész kongresszus itt Vásárhelyen, és bár én nem vettem részt rajta, egyik legjobb barátnőm és komámasszonyom., Rita jött és nálunk aludt. Jó volt az egyetem után újra együtt tölteni 4-5 napot. A látogatásának a csúcspontja persze az volt, hogy péntek este feljött hozzánk a férje is és persze hozták az imádott keresztfiunk is, akit már április óra nem láttunk. Nagyon nagyot nőtt a Kislegény, már nagyon jól beszél, és igazi kis huncut örökmozgó. Szombaton délelőtt elvittünk az állatkertbe, amit ez alkalommal sokkal jobban élvezett mind egy évvel ezelőtt. Akkor még minden négylábú állat miam, azaz macska, és minden madár kakas volt neki, most már nagyon gyorsan megtanulta, hogy mi micsoda és minden meg szeretett volna simogatni, még az oroszlánt is. :-) Sajnos, mivel Ritának vasárnap éjjelre munkába kellett menjen, már szombat este hazaindultak, de azért így is nagyon örültünk, hogy legalább ennyi időt együtt tölthettünk.

Kis vigyori Angyalka

Jó volt újra együtt lenni

A távirányítós autóval kicsit nehezen boldogultunk, egyik gombját előre a másikat oldalra kellet mozgatni, és sehogy nem esett kézügybe, de azért kitartóan próbálkoztunk

Próbáltuk rávenni az alvásra, de nem nagyon volt kedve hozzá

Október másik nagy eseménye első unokatestvérem -Gabika (Gábor) - esküvője volt. Mivel ö a legnagyobb közöttünk, így nem meglepő, hogy ö kezdte a sort de azért mi sem maradunk nagyon le, sőt a mi esküvőnk után másfél hónappal lesz  Gabikának az öccsének a lagzija is, úgyhogy az Anyum felőli unokatestvérek nagyon egyszerre aktiváltuk magunk. Szombat délután volt a templomi esküvő Csíkszeredában a Millenniumi templomban. A miséző pap egy nagyon fiatal pap volt, aki egy rövid ám frappáns és humoros prédikációt mondott. Egy dolgot jegyeztem meg majdnem szó szerint, a zárógondolatát, miszerint a jó házassághoz két alapdolog és három vitamin kell. A két alapdolog a kapcsolat az Istennel és a kapcsolat a házastársak között a három vitamin meg a három H, azaz a hit, hűség és humor. A templomi szertartás után rövid fénykérezkedés következett, majd útnak indultunk a Gyimesek felé, hisz ott, pontosabban Hidegségen a Fatányéros panzióban volt a mulatság. Ez egy nagyon hangulatos hely, igazi rusztikus környezet rönklábú asztalokkal és padokkal, kézzel hímzett falvédőkkel, korondi csuprokkal a falon, és még a plazmatévének is fakerete volt, hogy ne üssön el a terem díszítésétől. ha valaki arra jár, meleg szívvel merem ajánlani bárkinek a helyet egy vacsora, vagy akár hosszabb idő eltöltésére is, hisz az étterem felett szobák is vannak. A teremben jól elfértünk és táncolni is volt helyünk. A szüleim voltak a násznagyok, így ők a főasztalhoz ültek. A hangulat és a zene nagyon jó volt, látszott, hogy a zenészek nem először húzzák a láb alá valót ennek a társaságnak, pontosan tudták, milyen zenével lehet itt jó bulit csinálni. A kaja is nagyon finom volt, és nagyon jól volt beosztva, nem hozták a fogásokat túl sűrűn, így volt idő az egyiket megemészteni, letáncolni, amire hozták a másikat, nem éreztem úgy magam mind egy tömött lúd a végére. Nálunk felé szokás, hogy a fiatal pár ismerősei akik nem kaptak meghívót az esküvőre cigány ruhába öltöznek és ajándékot hoznak a fiatal párnak (plüss állatot a leendő gyerekeknek, és még valami humoros kis dolgot) majd jól megtáncoltatják a vendégsereget, végül meg egy kis útravaló társaságában távoznak. Ezen a lagzin két rendben is jöttek "cigányok". Az elsők senkit nem kértek fel közöttünk, a második rend azonban sorra vettek minket, először Öcsémet, aztán Sankót aztán végül engem is. Amikor elmentek kiderült, hogy az egyik Apum felőli unokatesóm volt az egyik "cigány". A buli összességében nagyon jó volt, reggel 7kor indultunk haza. Az egész esküvő alatt ott motoszkált a fejünkbe Sankóval, hogy a következő esküvő a családban a miénk lesz, mit hogy csinálunk majd mi :-). A Gabikáék esküvőjének a pikantériája az volt, hogy ez egészet szeptember közepén döntötték el, és egy hónap alatt tető aláhozták az egészet, amikor mi már mindjárt fél éve szervezkedünk. Azt hiszem ők csinálták jól. :-))

Öcsém és Nagymamám

Az ifjú pár és a nagy család

Nyitótánc

Buliznak a szüleim

Mi is

Apukám jól megforgatott

Az elmaradhatatlan nótázás

Csónakozás a menyasszonyi csokorért

Öcsém és a "Cigány" unokatestvérem

A novemberi jó időt kihasználva 7-én még az erdő szélén sütögettünk a finomabbnál finomabb falatok. Hihetetlen volt, hogy amikor sütött a nap még nyugodtan lehetett nyári blúzokba lenni, csak árnyékban volt kicsit hűvös. Ahogy az ebédet próbáltuk lesétálni hat őzikét láttunk legelészni, nagyon vagány volt. Követtük őket elég sokáig, egyszer úgy 20 méterre sikerült megközelíteni.

A múlt szombaton egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elmentünk a tordai sóbányához. A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg. A sót legelőször -statikai okok miatt- a harang formájú nagytermekben termelték ki (József, Mária Terézia és Antal termek), majd 1850 után a trapéz alakú aknákban folytatták. Ezzel az ásási móddal nagyobb mennyiség kitermelése vált lehetővé ugyanabban a mélységben. 1853-ban elkezdték a Ferenc József galéria ásását, melynek teljes hossza 917 méter. Ezzel egy időben felújították a Mária Terézia aknát, és mellette megnyitották a Gizella és Rudolf aknákat is. Egy-egy ilyen akna méreteire jellemző, hogy több százezer tonna sót biztosított, több évtizeden keresztül. A sót mindvégig szakképzett bányászok termelték ki (kivéve a József aknát, ahol rabok dolgoztak, mert a tizenháromszoros vízhang miatt nagyon hamar megsüketültek), a függőleges kiemelés pedig lovak által húzott csigaszerkezettel történt.  A só kitermeléséhez soha nem használtak robbanóanyagot, csak kizárólag emberi erőt. A sóbányában 1932-ben állt le a munka, ma már csak turisztikai látnivaló és gyógyhely. A benti hőmérséklet állandóan 10-12 fok között van,  a relatív nedvességtartalom 70-80%. A bányának két bejárata van, mi a Sóvölgy felőlit találtuk meg. A Ferenc József galérián át egy rövid sétával gyalog lehet lemenni a bányába, onnan először a József akna erkélyére mentünk, ahol egy egy kiáltáskor tényleg meg lehet számolni a sok sok vízhangot. Ezután megnéztük a kiemelő szerkezetet, amely körül még jól látható a sánc amit a körbe körbe járó lovak patái koptattak. A következő látnivalónk a Rudolf akna volt. Pár lépcsőfok után lejutottunk az akna galériájára. Ez egy keskeny, fakorláttal védett, függőfolyosó, ahonnan megdöbbentő, és egyben lélegzetelállító látvány tárul elénk, a Rudolf akna hatalmas terme a benne található szórakozóhelyekkel és a Mária Terézia akna tavával.. A Rudolf akna hosszúsága 80 m, szélessége 50 m, magassága 40 m, felső harmada trapéz alakú, oldalfalai teljesen függőlegesek. A tárnába egy 13 szinten át keringő fenyőfából ácsolt lépcsőházban vagy egy panorámalifttel lehet lejutni. Mi a lépcsőket választottuk, mivel elég nagy sor volt a liftnél. Minden emelet magasságában egy-egy évszámot látunk a sófalba vésve.  Ezek jelölik, hogy abban az esztendőben hol volt a bánya alsó szintje. A Rudolf aknából 1867 és 1932 között bányászták a sót. A tárnában egy kisebb vidámpark található, játszótérrel, minigolf- és bowling pályákkal, biliárd asztallal, kosár-, illetve teremfocipályával, amfiteátrummal, illetve egy óriáskerékkel. Minden gyönyörüen ki van világítva, fenyőfa padokon lehet megpihenni és le lehet nézni a Mária Terézia akna csónakázó tavára, űrbázisra  hasonító pihenőhelyeire is. Miután jól szemügyre vettük a Rudolf aknát egy lifttel leereszkedtünk a Mária Terézia aknába. Itt egy kis hídon telet átmenni a tavacska közepén kialakult kis  sószigetre, ahol jól kivilágított padok, szeparék voltak, amelyek fentről űrbázisnak néztek ki. Lehet csónakot is bérelni, és csónakázni a tavon. Mi megpihentünk az egyik padok, közben meg megcsodáltuk az akna falán kialakult sózuhatagot. Ez egy érdekes képződmény, a kintről beszivárgott víz kioldja a sót és a felszínen meg "leteszi" így só-cseppkövek jöttek létre. A kis pihenő után visszamentünk, ezúttal lépcsőn a Rudolf aknába, onnan meg a panorámalifttel vissza a galériákhoz. A Rudolf akna galériájáról át lehet menni a Mária Terézia akna erkélyére, ahonnan 100 m magasból lehet lenézni az akna mélyébe. Innen már csak pár lépcső választott el a Névsorolvasás termétől, ahol egy só-oltár és a gazdagok lépcsője is helyet kapott. Innen már nem nagyon volt amit nézni, szép lassan vége lett a sétánknak. A Ferenc József galérián visszasétáltunk a kijárathoz. A bányaséta után már eléggé megéheztünk de Torda központjában nem igazán találtunk pizzázót, vagy éttermet, így egy bevásárlóközpontba vettünk valami kifliket, azzal húztuk ki a hazautat. Torda központjában még megnéztük az a templomot ahol 1568-ban először a világon kimondták a vallásszabadságot. Rövid autóban evés után aztán hazaindultunk, és örültünk, hogy elmentünk erre a rövid de nagyon érdekes kis kirándulásra, sok szép  helyet láttunk.

A bejárat

Lépcsők le a bányába

Ferenc József galéria (érdemes megfigyelni a felől sima, alól kristályos falat)

A Rudolf akna galériája

Lelátás a galeriáról

Óriáskerék a Rudolf aknában

Sózuhatag

A kedvencem

A Mária Terézia aknában, fent a Rudolf akna

Beülő

Az Űrbázis

Felvétel a panorámaliftből

Lelátás a Mária Terézia tárna erkélyéről a 98 méter mélyben levő tóra és  szigetre

 Múlt vasárnap aztán hazamentünk Selyébe, és ebéd után Lakit (az autónk) kicsit megkínozva kimentünk a Bekecsre, idén talán utoljára. Habár minden szürke és szürkésbarna volt, azért így is megvolt a hely varázsa.

Ösz a Bekecsen

Nagy vonalakban azt hiszem most már napirenden vagyok a bloggal. Ezen a hétvégén nyugis hétvégénk lesz, nem nagyon tervezünk semmit, főleg, hogy Sankóm holnap ügyeletes is.
Nemsokára jövök egy bejegyzéssel az esküvői előkészületekkel is.