Eljegyzés

 Az Ifjú pár

Múlt hétvégén volt az eljegyzésünk, ami nagyon jól sikeredett szerencsére. A nagy esemény keresztszüleim (Apukám nővéréék) nyaralójában volt Zsögödfürdőn, Csíkszeredától nem messze.Én már szerda este hazamentem segíteni anyukámnak, így igazi házigazdaként fogadhattam a vendégeket szombat délben. Természetesen megszépültem a nagy esemény előtt és még a hajam is elhullt (jó 30 cm-re rövidebb lett). Szombaton kettő körül érkeztek meg a vendégek, Sankóm szeme kikerekedett amikor meglátta a fejem, de szerencsére tetszett neki a változás. Nem akartunk nagy felhajtást csinálni ezzel az alkalommal, így csak a nagyon közeli család volt jelen: a szülök, testvérek, nagyszülők (nagymamák) és egy egy pár keresztszülő. Miután kicsit felfrissítették magukat a társaság tagjai a hosszú út után jött az esemény hivatalos rész. Sanyi keresztapja egy nagyon szép kis rímes verset olvasott fel (egyik barátjának - Sanyi másik keresztapjának - a tanácsára megtisztelte a társaságot azzal, hogy olvassa és nem nyökögi végig :-D), megtaláltam neten, úgyhogy bemásolom nektek is:

"Tisztelt ház lakói, reám hallgassatok,

Hadd mondjam el szépen, mi járatban vagyok.

Először, gazduram, szóm hozzád fordítom,

Ne haragudj reám, hogy itt zavarkodom.

Van nékem egy páva farkú, magányos galambom,

Annak párja kéne, néked ezt elmondom.

Arról is hallottam, hogy a házi néni,

Az ő kis galambját mennyire becézi.

Megtetszett nékünk e szép magyar begyes,

A páva farkúval had legyen most jegyes.

Hogy a házi néni később megismerje,

Arany gyűrűikkel lesznek megjegyezve.

Húzzunk mostan gyűrűt mindkettő ujjára,

Had éljenek most már ezek után párba.

E ház lakóinak szívemből kívánom,

Minél több kisgalamb padlásukra szálljon,

Mielőtt a kanál fordul az ételbe,

Lássuk a tányérba, mi van itt lefedve.

Ez a házas élet lesz örök emléke.

Szívemből kívánom, hordják egészségbe.

Mielőtt a gyűrűt ujjaikra húzzák,

Mutassák be itten, hogy szeretik egymást."

/Rudinszki István Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem című könyvéből/

A beszéd után aztán felhúztuk a gyűrűket és fogadtuk a sok gratulációt, virágot meg  ajándékot amit kaptunk. Persze a pezsgős koccintás sem maradhatott el, és így volt idö az ebéd elött, hogy a beszéd okozta könnyeket letörölje mindenki, kivéve minket, mert mi végig vigyorogtunk mind két tejbetök, mindenki más könnyekig meghatódott. Nem azért mert nem tetszett, sőt, de én megfogadtam, hogy nem fogok sírni, na meg hát madarat lehetett volna velünk fogatni akkor.

Figyelünk és pisolygunk (Hallgatjuk a beszédet)

Gyűrűhúzás, puszi és a Szónok

A nap többi része már nagyon lazán telt, ebédeltünk, aztán kinn a friss levegőn kávéztunk és tortáztunk. Nőkül egy nagyot sétáltunk az erdőben, amíg a férfiak közelebbi barátságba kerültek egymással és a boros kancsóval. :-)) Vacsora előtt már olyan hangulat volt, hogy megkezdték a nótázást és éjfélig abba sem maradt az énekszó. Még a nagymamák is énekeltek így 80 év környékén. :-))

Vasárnap aztán lejöttek a házigazdák (az eljegyzésen sajnos egy másik esküvő miatt nem tudtak ott lenni), unokatesómék és apukám unokatestvéréék, így kibővült társasággal készültünk a kerti partira, amit sajnos egy kicsit a vihar elmosott, de azért a hangulattal így sem volt gond. Vasárnap délután aztán elbúcsúztuk az otthoniaktól és velemmel kiegészülve jöttünk vissza Vásárhelyre.

Vasárnapi ünneplő társaság

Virágaink (a középső kis rózsacsokrot kaptam a Vőlegényemtől)

Összességében egy nagyon jó hétvége volt, örök emlék marad. A furcsa csak az, hogy én nagyon vártam ezt az eseményt és azt hittem, hogy valami nagy változást fog hozni, de nem hozott, mit is hozhatott volna, hisz ugyan úgy éljük tovább a mindennapjainkat mint eddig, csak már mind menyasszony és vőlegény.