Marosvásárhelyi Rali

Múlt hétvégén, június 4-5, rendezték meg az első Marosvásárhelyi Ralit, az országos rali bajnokság harmadik futamát. Rólam azt érdemes tudni, hogy nő létemre imádom az autókat és az autó sportot. A forma 1 minden futamát megnézem és naponta követem a híreket, és a tévében is ha lehetőség van minden autós műsort meg szoktam nézni, élőben viszont soha nem láttam még versenyt, így nagyon izgatottan vártam a hétvégi ralit.

A verseny péntek este a régi szerpentinen (az egyetemmel szemben) kezdődött egy 2 km-es szuperspeciális szakasszal, igazi csemege volt a rajongók számára. Nagyon élveztem ahogy felbőgtek a motrok és száguldoztak a szerpentinen, majd egy kialakított kis sikán után kézifékes fordulás az ifjúsági ház előtt, majd vissza a célhoz. Mi az elején a kanyaroknál álltunk, majd egyre fennebb kerültünk , és mire az igazán erős autók jöttek már a fordulónál álltunk. Hát így, hogy csak néztem az egekbe szökött bennem az adrenalin, el sem tudom képzelni mit érezhet a pilóta vagy a másodpilóta de egyszer beülnék egy edzés erejéig az anyós ülésbe. Már az első nap kedvencem is lett (pedig eddig soha nem követtem a rali országos bajnokságot) egy Jack Daniels-es kis Renault Clio R3 Maxi Evo , amit mind utólag megtudtam Keleti Edwin/Victor Ponta vezet, és az A csoportban indulnak. Ez a kis autó azzal lopta magát a szívembe, hogy mindig mikor a pilóta felfele kapcsolt egyet robbant a kipuffogójánál - pont a fülem mellett - így mindig tudtam hogy épp ök jönnek, a hangja és a kinézetele is nagyon tetszett, így ők lettek a kedvencek.

The Black Beast (Beauty)

A szakaszon volt egy kisebb baleset, de szerencsére senki nem sérült meg, aki megnyerte a szakaszt az olasz Tempesta a célba érkezés után és nekicsúszott a járdaszegélynek- kis-híján elütve az ott állókat - így kitörött az autója két kereke és a versenyt nem tudta folytatni.

Szuperspeciális a Régi szerpentinen

A szombati gyorsasági szakaszok a Vásárhely-Nárádszereda-Nyárádremete-Szováta-Parajd-Borzont útvonalon voltak, oda és vissza, a verseny fénypontja természetesen a Parajd-Borzont majdnem 30 km-es szakasz volt, át a Bucsin tetőn és vissza. Szombaton reggel korán keltünk, mert olvastuk az újságba, hogy a szakaszok helyszínét másfél órával hamarább lezárják mi meg ki akartunk menni a második szakaszra a Kebelei tetőre. Sokat gondolkodtunk, hogy kimegyünk a Bucsinra, de mivel nagyon felhős idő volt, nem mertük megkockáztatni, hogy egész nap állunk az esőbe (ami végül szerencsére nem jött el.). Mivel időben kiértünk Lakit leparkoltuk egy mellékúton és kiválasztottunk egy jó helyet, ahonnan aránylag sokat lehetett látni. Itt már az erős autókat engedték elöl, így a jók lejártak a baleset előtt amikor Nistor Duval a Citroën C2-vel felborult, így a szakaszt le is fújták. Sajnos a pilótát kórházba kellett szállítani, két bordája eltörött, de kiengedték, így azt mondhatni, hogy szerencsésen megúszta a bukást. Ahogy felszabadították az utat, aztán hazajöttünk és a neten követtük tovább az eredmény alakulását.

A kedvencem :-) (pukk az 1. és 10. másodpercnél)
2. Gyorsasági a Kebelei tetön: Keleti Edwin/Victor Ponta, Renault Clio R3 Maxi Evo

Szép lassan egy magyar házi-csata alakult ki a Szabó Gergő/Csegzy Levente (Mitsubishi Lancer EVO 9), Spitzmüller Csaba/Bahor Bea (Mitsubishi Lancer EVO 9) vezette egységek között, ami végül a Spitzmüller/Bahor páros győzelmével zárult, de ennyire ne szaladjunk előre. Szombaton délután aztán ismét a Kebelei tetön voltunk, megnéztük a visszafele futamot is, de most már egy másik helyről, ahonnan még jobb volt a kilátás, az autók a lábunk alatt 2-3 méterrel mentek el, lassítottak úgy 160-ról 70-re és vették be a kanyart. Nagyon izgi volt. :-))

11. Gyorsasági a Kebelei tetőn: Szabó Gergő/Csegzy Levente, Mitsubishi Lancer EVO 9

Mivel a Kebelei szakaszról későn értünk vissza a városba, a záró szuperspeciálist már nem láthattuk sajnos, viszont lementünk a díjkiosztóra, ahol aztán fotókat készíthettünk autókról pilótákról.

A végeredmény:
Abszolút győztes:
1. Spitzmüller Csaba/Bahor Bea, Mitsubishi Lancer EVO 9
2. Szabó Gergő/Csegzy Levente, Mitsubishi Lancer EVO 9
3. Dan Gîrtofan/MihaiLăzărescu, Subaru Impreza N2010

Az abszolút győztesek egyben az N csoportos bajnokság éllovasai is, az A csoportos gépek versenyét a Keleti Edwin/Victor Ponta (Renault Clio Maxi R3), a H csoportosok versenyét a korábbi többszörös bajnok Gunther Graef/Cibu Cristian (Toyota Celica ST 205), míg a Dacia Logan Kupa versenyében az Ivan Viorel/Popa Răzvan kettős győzött.

A győztes autók

Összességében nagyon vagány hétvége volt, én nagyon élveztem, és újabb rajongót szerzett magának a román rali bajnokság, ezután öket is követni fogom neten és ha még jönnek Vásárhelyre biztos ott leszek a nézők között. És megszületett az elhatározás, egyszer biztos kimegyünk a Hungaroringre a F1 Magyar nagydíj ideje alatt, még akkor is ha kevesebbet látunk mind a tévében. Hallani akarom az autók hangját élőben. :-))

Elmaradások

Elmaradtam egy picit a Sanyi szülinapjáról, a Pünkösdi búcsúról és más fontos eseményekről szóló beszámolókkal, de most pótolom a hiányt!

Mint már írtam Sanyi pont a születésnapján ért haza a Csehországi továbbképzőjéről, így előtte való nap éjszaka 3-ig csináltam a tortáját és készültem a nagy eseményre.  (Sanyi szülinapjáról annyit kell még tudni, hogy 19.-én született, de az anyakönyvébe elírták a dátumot 18.-ára, így 2 nap ünnepeljük a születésnapját) .Jácinttal közösen megszerveztünk egy meglepetés bulit Sanyinak, így én egész nap meg sem említettem a születésnapot (rám egyáltalán nem jellemző módon). Szegénykém a vacsoránál már ö emlegette fel, nehogy elfelejtsem. Vacsora után még megbeszéltük, hogy akkor másnapra felhívjuk a többieket :-) én csak pisolyogtam magamban, aztán 9 óra körül megérkezett a társaság, Sanyi legnagyobb csodálkozására. Jácint szólt fel a kaputelefonon, románul, Sanyi, meg csak csodálkozott, hogy hogy engedek be én valakit fél román szó után, csak úgy :-P. Jó volt látni az arcát, ahogy meglepődött. Ezt már csak fokozta, amikor meglátta az én  meglepetésem, a zongora alakú tortáját. (Ehhez hozzá tartozik azt tudni, hogy az én kedvesem tanult zongorázni, nagyon ügyes és néha most is gyakorol.) 

 Zongoratorta

Szép kis este kerekedett belőle, örülök, hogy így alakultak a dolgok.

Alig múlt el Sanyi szülinapja, pénteken már érkeztek is Sanyi szülei és egy autóval mentünk haza Csíkba a Csíksomlyói búcsúra. Péntek este elég későn érkeztünk meg mivel már elég nagy volt a forgalom, Anyukám viszont nagyon várt már minket. Apukámra még egy picit kellett várni, hisz ö át kellett menjen Comanasti-re, hogy Öcsém hazahozza. Sanyi szülei még soha nem voltak nálunk, így nagy volt az izgalom, de mivel már találkoztak, így hamar feloldódott a hangulat. Szombaton délelőtt, reggelibe, már nagy volt az izgalom, szépen felvettük a székelyruhánk (a szüleim és én, mert Öcsémnek még nincs) és elindultunk ki a nyeregbe a búcsú helyszínére. Sanyinak a szülei és Sankóm is volt már egyszer 3 évvel ezelőtt így mindenki tudta, hogy nagyjából mire számítson. Megint  jó nagy tömeg (több százezer ember) gyűlt össze a rossz idő ellenére.  Az előrelátóbbak gumicsizmába jöttek, a fontos mindenkinek az volt hogy ott lehet. Az idei búcsú rendkívüli volt olyan szempontból, hogy két nagy külföldi egyházi elöljáró is jelen volt (a bukaresti apostoli nuncius, illetve a világ ferenceseinek legfőbb elöljárója) így a szentmise egy része latin nyelven volt. A szentbeszédet Böjte Csaba atya mondta aki az összefogásról és egymás bátorításáról beszélt. A szentbeszédet meg lehet nézni illetve hallgatni ITT, teljes szívemből ajánlom mindenkinek. A búcsú másik érdekessége az volt, hogy bár egész idő alatt lógott az eső lába, csak egy pár csepp esett a mise alatt egész addig, amíg el nem kezdtük a magyar himnuszt és be nem fejeztük a székelyt. Ez idő alatt ugyanis zuhogott az eső. (klikk) Az első akkordtól az utolsóig ... utána meg semmi, rendesen kirázott a hideg ettől, azt hiszem ezt az élményt soha el nem felejtem. Lelkiekben feltöltődve, aztán aztán elindultunk haza, de mivel az úton nagyon sokan voltak ígya mezőn, árkon-bokron át mentünk haza. 

Búcsús hangulat

Délután még sétáltunk egyet a városba, találkoztunk Sankó egyik barátjával, és voltunk egy jótékonysági koncerten is, ahol egy csíkszeredai kisLegény Ákos szemműtétére gyűjtöttek. Szegény mikroftalmiával (kisszeműség) született, egyik szemével egyáltalán nem lát, a másik szemével meg csak akkor fog, ha Bostonban megcsinálják a retinaátültetést neki, ami viszont nagyon sokba kerül, Akit érdekel a története megnézheti a blogjukon. Sokat nem tudtunk adni, de amit adtunk tiszta szívünkből tettük. Vasárnap délelőtt még megnéztük a Csíki Székely Múzeumban a 19. századi magyar festők kiállítását, aztán ebéd után jöttünk vissza, hogy Sanyi szülei Selyében a nagymamájánál is töltsenek egy kis időt. Mi is kimentünk velük Selyébe, pünkösd hétfőt ott töltöttük aztán jöttük haza, mert kedden munkába kellett menni.

A múlt héten kiderült, hogy a Marosvásárhelyen megszűnő kazánházak között van a miénk is így minél hamarabb saját központi fűtést kell szereljünk, mert lehet hogy július 1-töl, de legkésőbb október 1-töl meleg víz nélkül maradunk. Természetesen ezt mi idén ősszel szerettük volna csak megcsinálni, de mese nincs egy hónapon belül meg kellene valósuljon a dolog. A hátamon a szőr égnek áll, ha arra gondolok, hogy hogy felfordul a lakás és a konyhát majdnem teljesen szét kell bombázni, mert különben sehová nem fér be a kazán. Na de legalább ez is meglesz, és ezután nem tud megviccelni a távhőszolgáltató, hogy elzárja egy hétre a meleg vizet, mind ahogy volt rá a példa április folyamán.
Múlt szerdán Mikházára mentünk Zsuzsiékkal, hogy találkozzunk Annával, aki hazajött egy pár hétre Amerikából. A Reneszánsz panziónál találkoztunk velük, ami egy csodálatos hely. Gyönyörű kertje van, apartmanszerű lakrészei és az egészet a megfizethetetlen csend veszi körül, ami igazi felüdülés volt számunkra a húzós munkanap után. Annáék finom kemencébe sült füstölt csülökkel vártak, ami után mindenki mind a 10 ujját megnyalta. Jó volt találkozni újra, vacsora után a kertbe kiülve picit beszélgetni és átadtuk a blogos ajándékjáték ajándékit is egymásnak. Majd ha mindenki megkapta a saját ajándékát megírom én is, hogy miket kaptam, addig nem, nehogy valakinek elrontsam a meglepetését.
A hétvégén szintén Zsuzsiékkal és egyik barátjukkal elmentünk a Rapsonné várához, Parajd mellé. Huni ötlete volt a kirándulás, így vasárnap reggel indultunk autókkal. Menet Szovátáról mentünk ki a helyre, elég rossz mezei úton, de azért megérte, mert nagyon szép helyeken jártunk. Beszéltük is Sankóval, hogyha közelebb lenne és jobb lenne az út, mi oda járnánk piknikezni. :-)) A vár állítólag az Árpád korban állt, így most már egy sziklán kívül nem nagyon lehet látni semmit, viszont ahhoz a sziklához egy jó meredek erdőn kellett felmászni, még szerencsére nem túl hosszan mert én így is enyhén szólva kidobtam a taccsot fél úton, kifehéredtem, zsibbadt a talpam, hányingerem volt. De megérte kimászni, mert gyönyörű kilátás volt a szikláról a környező hegyekre, völgyekre, falvakra, erdőkre és a Bekecsre is. Mikor kiértünk picit kezdett cseperegni, de szerencsére eső nem lett belőle, sőt, kis idő után már a nap is kisütött. Ha tudtam volta, hogy hova kell kimenni, biztos el sem indulok, de így nem bántam meg egyáltalán. Miután nagy nehezen leereszkedtünk a hegyről, ahonnan az egyik táskánk a gravitációnak köszönhetően olyan sebességgel gurult le, hogy csak a hegy legaljába  találtunk rá, picit megmosdottunk a közeli hegyi patakban, aztán indultunk vissza. Sankóm kellett menjen a mamájához, én így Makkfalvától Zsuzsiékkal jöttem haza. Még megálltunk a Bözödi tónál egy picit, szedtünk bodzát és akácvirágot aztán estére hazaértünk Vásárhelyre. (Képek a kirándulásról itt lesznek majd, ha megkapom egy részüket Hunitól. :-) )
Ezzel most már pótoltam az elmaradásom, de nemsokára jelentkezem megint. :-)