Egyedül

Az elmúlt egy hetet egyedül töltöttem, hisz Sankóm Prága mellett volt egy neurológiai konferencián, én meg múlt kedden egyedül maradtam itthon. Tény, hogy elég nehezen viselem az elválást, de ha az elsö egyedül töltött éjszakán túl vagyok, tovább nem szokott probléma lenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hiányzik minden másodpercben.

Az egyedül töltött hét végül is nem volt olyan magányos, mint gondoltam. Csütörtök délután-este vacsoravendégem volt egy rég nem látott barátnőm, így jól elbeszélgettük az estét. Péntek délután egy továbbképző utolsó előadásán voltunk a cégtől többen, megírtuk a zárótesztet, aztán rohantam is vásárolni, hisz mint péntek reggel kiderült, jött Apukám és vele hazamentem meglepni Édesanyámat születésnapja alkalmából. Nagyon jól jött ki, amikor éjjel fél4kor kiszálltam Apukám kamionjából Anyukámnak meg leesett az álla. A hétvége nagyon hamar eltelt voltunk bérmakeresztmamáméknál és vasárnap ebédre meghívtuk a nagymamákat, hogy együtt ünnepeljük meg Anyukám 50. születésnapját.

Tegnap egész délután, éjszakába nyúlóan készülődtem, hisz ma délelőtt hazajött a Kedvesem, és nem mellesleg neki is születésnapja van. De erről majd következőben.

Összességében nagyon gyorsan és kellemesen eltelt ez a hét, de azért remélem hamarosan nem ismételjük meg. :-)