Vasárnapi nagy meglepetés

A vasárnapi program egy kis kirándulás volt, a Bekecsre. Délelőtt elég borús idő volt, de megkockáztattuk a kiruccanást. Selyébe, mamánál hagytuk az autót és nekifutamodtunk a hegynek. Elég borús volt az ég, így nem mertünk egészen Bekecs tetőig kimenni, a falu fölé emelkedő dombon álltunk meg, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a falura és a környékre is, hogy lássuk ha jön az eső. Sankó tudja, hogy én nagyon szeretem az ilyen szalonna és kolbász sütős vasárnapi ebédeket, mindig az otthon töltött évek jutnak eszembe, nyáron otthon ez nálunk szokás volt, kimenni az erdőbe, csend, nyugalom és finom illatok mellé. Nagyon örültem, hogy itt is, kettesben meg tudjuk ezt valósítani. A meglepetés viszont nem ez volt. Ebéd után az én Egyetlenem igazi filmbe illően, gyűrűvel és letérdelve megkérte a kezem! Nagyon meglepődtem, de persze gyorsan Igent, illetve Természetesen-t mondtam neki. Egy különleges, nagyon szép gyűrűt kaptam, ami tökéletesen illik az ujjamra, mint utólag kiderült egy otthon felejtett gyűrűm mérte fel a kisujjára, onnan tudta a méretet. :-) A gond csak az volt, hogy a csepergő eső gyorsan véget vetett a romantikának, sietnünk kellett vissza mamához, hogy meg ne ázzunk. 

Olyan gyorsan történt minden, hogy azóta is azon veszem néha észre magam, hogy azon gondolkodom, nem álmodtam-e az egészet, de elég csak a kezemre nézzek, és rájövök, hogy ez a valóság. Azóta 2 centivel a föld felett járok, minden nap 3-4 alkalommal visszagondolok a helyre és a történtekre, mert soha nem szeretném elfelejteni azt a pillanatot.