A nagy találkozás

A hétvégén, ha minden jól megy meglesz a nagy találkozás Sankó és az én szüleim között. Mi mind a ketten ismerjük már egymás szüleit, többször voltunk otthon mind a két helyen, de mivel a távolság elég nagy (kb 400 km) így a szülök még nem találkoztak. Már tavaly volt szó róla, hogy épp ideje lenne, de valahogy eddig sehogy nem jött össze. De ami késik nem múlik, szokták mondani, és ez így is van. A találkozó apropója a közelgő Sándor nap. Ha minden jól megy szombaton ebédre érnek ide hozzánk a vendégek. Pontos programunk még nincs, azt tervezzük, hogy a szombati vacsorát a Laci csárdába ejtjük meg, mivel ott este cigányzenészek vannak, és egy kis éneklés, zene, csak oldhatja a hangulatot. Ha figyelembe vesszük, hogy az én szüleim és a Sanyi apukája is szeret énekelni, mulatni, ez eléggé bombabiztos ötletnek tűnik. Persze mindenkiben benne van az ideg most egy kicsit. Én inkább a háziasszony szerepem miatt aggódom, Sankó a "hogy fognak egyezni, mit fognak beszélgetni" kérdéseken vacillál folyamatosan, a szülök meg szeretnének megfelelni a másiknak, így ők is izgulnak egy kicsit. De szerintem ez érthető is, hisz ilyent még egyikünk sem csinált. :-) Ma összeállítom a tervezett menüt, bevásárolunk, aztán indulhat a banzáj. :-)) Vasárnap aztán lehet, hogy kimegyünk Selyébe az egész társaság, mert Sanyi nagymamája is egy rendkívül kíváncsi teremtés, ö sem maradhat ki semmiből. :-)) Jövő hét elején meg jövök a beszámolóval a nagy eseményről.