Nagy izgalmakkal telt el a hétvégénk. Végre sikerült megoldani a találkozást a szüleink között. Persze ez nem ment ilyen egyszerűen. Csütörtökön a nagy havazás miatt egy pár órán át, úgy nézett ki, hogy megint lefújódik minden (szeptemberben már volt rá egy példa). Csütörtök délutánra aztán biztossá vált, hogy szombaton ebédre mind a két család nálunk lesz. Volt nagy izgalom, bevásárlás, sütés, főzés, takarítás. Szerencsére mindent sikerült a tervek szerint megcsinálni és szombaton délbe elkészülve vártuk a szülőket. Először Sanyi szülei érkeztek meg, aztán rá kb. 40 percre az enyémek is. A hangulat nagyon gyorsan feloldódott, rögtön kezdték egymást tegezni (mondjuk nagyjából egyidősek is) és az ajándékok átadásakor annyiszor körbepuszilták egymást, hogy érződött, itt probléma nem lehet. És nem is volt. Az ebéd nagyon jól sikerült, mindenki dicsérte az ételeket amiket készítettünk és ment a beszélgetés ezerrel. Nagyon hamar megtalálták a közös hangot, be nem állt a szájuk egész nap. :-))
Az ebéd után aztán egy gyors elhatározással elindultunk színházba. Egy jó kis vígjátékot néztünk meg aminek a címe a Válogatás volt. Könnyed ebéd utáni szórakozásnak tökéletes volt. Onnan aztán lesétáltunk a Laci csárdába egy jó kis cigányzenés vacsorára. A Laci beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Még egy közös vonás fedeződött fel a két apuka között: mind a ketten imádnak énekelni, mulatni. A vacsora is nagyon finom volt, de mindenki úgy el volt telve az ebéddel, hogy sokkal kevesebbe jött ki a vacsora, mint ahogy számítottuk. :-)) A meglepö számomra az volt, hogy a színháztól a Laciba amikor sétáltunk le, illetve vissza a szülök nem úgy mentek, hogy anyuka-apuka, anyuka-apuka, hanem anyuka-anyuka és apuka-apuka. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ez egy jól sikerült hétvége és kialakult a jó viszony, barátság, a szüleink között.
Vasárnap délelőtt reggeli után aztán az én családom elmentünk templomba, míg Sanyiék elmentek vásárolni. Az ebédet még nálunk töltötték és az ebéd készítés közben ért engem a meglepetés. Sankóm, csak úgy mellesleg szólt, hogy az ebédnél szó lesz az eljövendő eljegyzésünkről, ami még az idén lesz. Bizonyos szinten számítottam rá, hogy hamarosan eljön ez is, de nem, hogy már az első találkozáskor. Persze ebéd végén mikor előrukkoltunk a dologgal a szülőknek már csak ez hiányzott. Fél óra múlva már megvolt a dátum is. Július 31, Csíkban. Erre viszont nem számítottunk, hogy egy fél mondattal így beindítjuk a gépezetet és ilyen hamar már dátum is lesz. Már az is borítékolható, hogy jövő nyáron esküvő itt Vásárhelyen, bár a dátum itt még nem szögeződött le. :-) És ezt mind egy fél óra alatt döntötték el, mi csak kapkodtuk a fejünket. :-)) Aztán 2 körül Sanyinak a szülei mentek haza a mamájához Selyébe, az enyémek meg haza Csíkba, mert apukámnak éjjel vonatozni kellett. Anyumék meghívták Sanyi szüleit a Csíksomlyói pünkösdi búcsúra, amit készséggel el is fogadtak, így legközelebb május végén találkozik a társaság ezúttal Csíkban.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a hétvége, álmomba sem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog menni, ilyen jól fognak a szülök egyezni, a fejleményekről nem is beszélve. :-))
