Síelés

Már rég készülök ezzel kapcsolatban írni, és így a tél vége felé már nagyon kezdek kifutni az időből, így lássuk a medvét.

"Soha ne mond, hogy soha!" - ezzel a mondással jellemezhetném a viszonyunkat ezzel a sporttal. Már régebben (tavaly, tavalyelőtt) is esett szó róla, hogy meg kellene tanuljunk sízni, de mi mindig azzal védekeztünk, hogy á, mi soha nem tanulunk meg, igen veszélyes, összetörjük magunk, stb. Így aztán nem vettünk felszerelést sem, és meg sem próbáltuk egészen idén január közepéig. Említettem már, hogy van Sankómnak a Jácint barátja, igazi fanatikus sportember, aki az energiáját és lelkesedését mindig próbálja átragasztani ránk is. Néha sikerül neki. :-) Ö biztatott fel, hogy vegyünk decemberbe sífelszerelést, mert-hát Homoródfürdőn szilveszterkor majd milyen jó lesz. A szilveszter végül nem úgy alakult, ahogy elterveztük (legalábbis a síelés szempontjából) de ha már megvan a felszerelés gondoltuk csak kipróbáljuk és január közepén elmentünk (természetesen Jácintékkal) a hozzánk legközelebbi pályára a Bucsin tetőre, ott is a középső Havas sípályára. A hely gyönyörű, sok sok havas fenyő veszi körül a pályát, és az időjárás is tökéletes volt, ragyogóan sütött a nap. A pálya kezdőknek nagyon jó, ajánlom mindenkinek aki most tanul. 1200 m hosszú a felsö fele picit meredekebb (de az sem vészes) középen nagyon lankás, az alja meg megint egy picit gyorsabb. Felkötöttük a léceket és irány a pálya. Csodák csodájára a felvonózás mind a kettönknek egyböl ment, Jácint elmondta, hogy hogy is kell kanyarodni (az ö lábán nem először volt léc) és nekiindultunk. A nagy meglepetés akkor ért, amikor az első lecsúszás során egyszer sem estem el, sőt rendesen kanyarogtam a pályán. :-)) Sankó is nagyon ügyes volt, esett egy párat de az első lecsúszás végére ö is tudott kanyarodni és megállni. A kezdeti sikereken nekibuzdulva aztán egész nap kinn voltunk. Természetesen én sem úsztam meg esés nélkül, de csak kis pottyanások voltak. :-) Másnap olyan izomlázam volt, hogy az ágyból felkelés is nehezemre esett, de megérte. Megtanultunk síelni! A következö hétvégén megint mentünk, és ekkor már egy pár képet is csináltunk:

 

Azóta már voltunk még kétszer. Két hete úgy havazott, hogy a felvonóval mire felértem kívül belül ráfagyott a hó a  szemüvegemre, a múlt hétvégén meg esett az eső. Így jártunk, kellett nekünk kipróbálni, most nem tudunk meglenni úgy egy hétvégén, hogy ki ne menjünk a Bucsinra, legalább amíg van hó, kihasználni azt.