Mozgalmas időszak

Mozgalmas időszak van mögöttünk és áll előttünk, de hát ez nem is olyan meglepő decemberben.

November utolsó hétvégéjén Öcsémnek Vásárhelyen volt elintézni való dolga, így szombaton jött fel, és nagy győzködések közepette sikerült elcsalni Édesanyámat is egy rövid látogatásra. Nagyon örültem neki, még ha csak egy napról volt is szó. Sanyi otthon volt a nagymamájánál Selyébe, Öcsém intézte a dolgait és ment bulizni mi meg Anyummal és Kormossal beszélgettünk, tévéztünk. Anyum utoljára akkor volt nálunk amikor költöztünk, sokat segített akkor a takarításban és most láthatta, hogy hogy rendezkedtünk be. Ilyenkor egy kicsit bánom, hogy 150 km-re költöztem otthonról, és nem lehet gyakrabban mellettem, nem jöhet át hozzánk hetente, de tudom, hogy ez a Vásárhelyen lakás a legjobb kompromisszumos megoldás. Sankóm, úgy-e Mezőfényi (Nagykároly mellett) ami 280 km-re van Vásárhelytől, a nagymamája itt lakik Nyárádselyében ami 40km, én meg csíki vagyok, ami 156 km. Így hogy Vásárhelyen maradtunk mind a ketten olyan környezetben dolgozhatunk, amit szeretünk, és mind a ketten távol vagyunk a családunktól. Ennek vannak jó és rossz oldalai is, de így csak mi vagyunk itt egymásnak. Na de visszatérve Anyukám látogatására, sajnos elég rövid volt, de annyira lefoglalt, hogy a hétvége alatt eszembe sem jutott, hogy én hétfőn utazom el. :-)

Hétfőn reggel indultunk a kollégáimmal Budapestre, a júliusi kurzus haladó képzésére. Megint négyen mentünk, ugyanabban a felállásban mind júliusban. Hétfőn délután aránylag korán megérkeztünk az Animal-Med-hez, így még nyugodtan volt időnk elmenni vacsorázni Náncsi néni vendéglőjébe, ahol a nyáron is voltunk. Mondanom sem kell az ételek továbbra is nagyon ízletesek és nagyon nagy adagok voltak. Melegen ajánlom mindenkinek aki igazi házias, nagymama főztére vágyik. Másnap, kedden volt a továbbképzőnk. Mivel ez már a Törzskönyvezési Haladóképzés volt sok újat hallottunk, olyan dolgokat amiket mi még nem használunk fel, de idővel még lehet szükség rá. Az eredeti terv a délutáni szabadidőre az volt, hogy kimegyünk a Vörösmarti térre a karácsonyi vásárra, de mivel esett az eső a szabadprogramunk beszorult egy bevásárló központba, a Mom parkba (mert ez volt a legközelebb és ez esett útba). Szerettem volna karácsonyi ajándékokat vásárolni, de nem igazán találtam meg a számításaim, így csak Sankómnak vettem mikulásra egy fűszerekkel foglalkozó könyvecskét, ami egy márványmozsárral volt összecsomagolva. Na meg persze az elmaradhatatlan teakülönlegességek és fűszerek is a bevásárlókosárba kerültek. Este egy kis közös beszélgetés után aztán mindenki nyugovóra tért, szerdán pedig indultunk is haza. Hazafele Csanálosnál jöttünk át a határon és furcsa érzés volt olyan vidéken járni mással, ahol eddig csak Sanyival jártam. Akkor egy kicsit rám tört a hiánya, na de már úton voltunk haza, már tudtam vele beszélni telefonon,és gyertyafényes vacsorával várt haza. Hát igen azt hiszem nagyon jól választottam :-)).

Múlt hétvégén meg otthon voltunk Csíkban. Sankó is jött velem, Apukám is hazaért így kicsit együtt voltunk, bár Öcskös nem tudott hazajönni. Apukámmal sajnos még ritkábban találkozom mind Anyummal, mert ö sokszor van úton amikor én haza tudok menni, de telefonon elég sokat beszélünk és úgy érzem nagyon jó a kapcsolatom vele is, csakúgy mind Anyukámmal. Azt hiszem ezt soha nem fogok tudni megköszönni a Fennvalónak, hogy ilyen csodálatos családot adott nekem. Nem mondhatom, hogy feldobott a pénz minket, bár templom egerei sem voltunk soha, anyagilag azt mondhatom, hogy az átlagos családok közé tartozunk, de a mi családunkban mindig a szeretet volt a legfontosabb. Én csak 2x hallottam a szüleimet veszekedni, és mind a két alkalommal mi gyermekek voltunk a hibásak,  mert valami szarvasmarhaságot csináltunk, Apum megszidott, Anyum meg próbál védeni. Azt mondhatom, hogy különleges szüleim vannak. Tudom, hogy ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy neveljenek, tanítsanak és felkészítsenek az életre. Sokszor voltak szigorúak hozzánk, de most már tudom, hogy azzal csak a javunkat szolgálták. És ami a legfontosabb, hogy tudom, hogy bármikor bármiben számíthatok rájuk, mindig érzem a szeretetünk és gondosodásuk, ha távol; vagyok tőlük akkor is, mindig bátorítottak a céljaim elérésében, még akkor is ha ezzel távol kerültem tőlük. Öcsémmel a kapcsolatom érdekesen alakult. Ö négy és fél évvel kisebb mind én. Amíg mind a ketten otthon voltunk, folyamatosan veszekedtünk, ettük meg egymást, Édesanyám nagy bánatára, aztán ahogy én elkerültem otthonról egyetemre minden megváltozott. Megtapasztaltuk, hogy milyen is amikor nincs ott a másik mellettünk és egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, aminek nagyon örülök. Olyan lett számomra, mint egy legjobb barát, és azt hiszem ez így is van rendben.

Megint elkalandoztam a témától, de talán ezt megbocsájtjátok nekem. :-)

Na és akkor egy jó hír. Jelentem megjött a karácsonyi hangulatom! Ez nálam létfontosságú úgy decemberben. Általában az első hó szoktam meghozni (ez csíkban régen nem volt ritka már október végén sem), de mivel mostanában a hó egyre később hull, így az advent beköszöntével, meg a városok és az üzletek kidíszítésével szokott fokozódni bennem az ünnepi hangulat, de idén valahogy semmi nem tudott izgalomba hozni. Gondoltam nem baj majd a budapesti karácsonyi vásár segít a ráhangolódásban, de azzal nem lett szerencsém. Az adu-ásznak a Mikulás bizonyult, a sok édesség gyümölcs és más ajándékok mellett ezt is a Nagyszakállúnak  köszönhetem. Így tegnap előkerültek a karácsonyi díszes dobozok, felszereltem az ajtódíszt és a gyertyatartó is megkapta karácsonyi ruháját. Most már égek az ünnepek hevében, folyamatosan azon jár az eszem, hogy kinek mit és hogyan, és milyen süteményt csinálja, és hogy kellene mézeskalács házikót csinálni, szóval teljesen felpörögtem. :-)

Ebből a pörgésből azért kicsit visszavesz az, hogy a munkahelyemen viszont teljesen más miatt nagy a pörgés. Csütörtök-pénteken ugyanis nagy inspekció lesz. Remélem mindent rendben találnak majd. A mi törzskönyvezési részlegünket annyira nem érinti ez az inspekció, mind a labort vagy a termelést, de azért nagyon sok áll vagy bukik rajta, úgyhogy mindenki nagyon izgul. Nagyon keveset írtam eddig a munkahelyi dolgaimról, most azt hiszem egy kicsit pótolni fogom ezt. Szóval a Vim Spectrum gyógyszergyárban dolgozom, a törzskönyvezési részlegen. Számomra egyértelművé vált már az egyetem harmad-negyed évében, hogy én nem igazán szeretnék nyílt gyógyszergyárban dolgozni, nincs nekem annyi türelmem az emberekhez, amennyi egy igazán jó gyógyszerésznek kell, így három választási lehetőségem volt: elmegyek egy kórházi patikába, laborba vagy gyógyszergyárba. A választás végül is könnyű volt, mert utolsó éven az egyik akkori tanárnőm (most már főnöknőm) keresett embereket ebbe a gyárba, mert ö csak bedolgozott akkor az egyetemre, a fő munkahelye itt volt. Persze kaptam az alkalmon és így már utolsó év második felében tudtam, hogy megvan a munkahelyem az államvizsga után. Választási lehetőségem is volt a labor és a törzskönyvezés között. Az elején a laborba vágytam inkább, de mivel a számítógépes munkát is szeretem, így inkább a törzskönyvezést választottam, gondolván, ha nem megy majd lemegyek a laborba. És a törzskönyvezés bevált. Elmondhatom, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom akik szeretik a munkájukat, és szívesen mennek munkába. Remélem ez még sokáig így lesz.

Visszatérve a mozgalmas időszakhoz, az utolsó esemény belőle a hétfő esti MOGYE-s gólyabál volt. Eredetileg nem akartunk elmenni, az előadáson nem is voltunk, de mivel különlegesnek ígérkezett hát gondoltuk megnézzük magunknak. Hát, talán jobb lett volna ha otthon maradunk. Az egész onnan indult, hogy idén először igazi bálnak harangozták be a gólyabál buli részét. A hölgyeknek elegáns kis vagy nagyestélyi, az uraknak meg öltöny volt a kötelező viselet. Gondoltuk, ha már bál lesz, kihasználjuk az alkalmat és kicsit táncoltunk társasági táncot is együtt, úgyis kevés ilyen alkalom van. Csalódnunk kellett, egyetlen keringő volt, tovább meg rock&roll, illetve country élő zene, majd dj-s bum-bum party . Csak tudnám, hogy ezért miért kellett úgy kiöltözni ... na de mindegy, két órát kibírtunk.

Megint sikerült egy extra hosszú bejegyzést produkálni, ha még ilyent csinálok rúgjatok hátsó-fertályon. :-))