Budapesti továbbképzés

Hazaértünk a továbbképzőről. Nagyon jó volt, a kurzus is hasznos volt, de a legjobb az egészben a csapatépítő jelleg volt. Na de lássuk részletesebben és képekkel.

Szerda reggel 8 körül indultunk Vásárhelyről, a Vim Spectrum összes törzskönyvezője (mi hárman: Márti Klári meg Én, a humán osztályról, na meg Barni az állatgyógyászati részről). Mivel én úgy szoktam utazni, hogy a lábam mindig fel van téve az ülésre, én ültem elöl és a széket teljesen előhúztam. Zilah fele mentünk, és Érmihályfalvánál mentünk át a határom, majd Debrecennél fel az autópályára és már Budapesten is voltuk. Persze a szállásunk a Budai hegyekben volt, a cégünk tulajának a másik cégénél, úgyhogy a 4 órai nagy dugóban két órán keresztül cammogtunk át a városon. De a lelkesedés töretlen volt. Miután megérkeztünk és mindenki elfoglalta a szobáját jöhetett a vacsora Náncsi néni vendéglőjében. Ez a hely híres azok között akik az Animal-Med-nél szoktak megszállni, mi sem hagyhattuk ki a ropogósra sült kacsacombot. :-) Hát tényleg megérte lemenni. Én töltött pulykát ettem, de az is ellenállhatatlan volt. Este aztán egy egy pohár bor mellett megünnepeltük Barni szülinapját is.

Útba Náncsi néni felé

Náncsi néninél

Borozunk

Másnap jöhetett a kurzus. Nagyon érdekes dolgokat mondtak el, és bár nagyrészt már ismerős volt, azért jó volt ilyen összefoglalva hallani az anyagot. A kurzus lejárta után kicsit szétnéztük Budapesten. Felsétáltunk a Gellért hegyre onnan meg át a Várhoz. Persze egyikünk sem tudta az utat, úgyhogy toronyiránt mentünk. Még hintáztunk is egy parkba ami utunkba esett. Megnéztük a kiöntött Dunát is, és egy nagy vihar elöl éppen csak hogy visszaértünk az autóhoz. Elég hosszú túra volt, el is fáradtunk rendesen. Vacsira otthon sütöttünk szalmakrumplit, és a maradék bor társaságában elbeszélgettük az időt.

Együtt a csapat

Szalmakrumplizunk

Péntek reggel még megvártuk, hogy az Animal-Med-hez megjöjjenek a dolgozók, elintéztük velük is a megbeszélni valóinkat és indultunk haza. Debrecenben még megálltunk a Tesco-nál, hogy ezt-azt vásároljunk. Persze rám törtek az emlékek, abból az idöböl, amikor még Timivel ketten ott dolgoztunk és hetente kisétáltunk oda vásárolni, meg a Don Pepe-s óriáspizzáról, amit elég rendszeresen rendeltünk. Persze nem is tudtam ellenállni, egy szelet pizzát meg is ettem. Még mindig olyan finom. Visszafelé Tasnádnál egy óriási viharba keveredtünk, szél, eső, jégeső, árvíz minden volt, így meg is késtünk egy kicsit, de végül elég fáradtan fél 10 körül hazaértünk.
A hangulat végig nagyon jó volt kacagás, viccelés, na meg persze egymás ugratása ment végig, elvégre mind a 4-en székelyek voltunk. :-) De ez csak jó tett a csapatnak. Kár, hogy vége, még maradtam volna pár napot.

Sankóm nagyon aranyos volt, gyertyafényes vacsorával várt haza. Nagyon jól esett.

Szombaton alig tudtam felkelni, egész nap aludtam volna. Este aztán elmentünk pinpangozni, úgyhogy sikerült kicsit felébrednem.

Vasárnap hajnalba meg a Párom ment el egy hétre Eforie Nordra egy Summer School-ra, egy 4 csillagos szállodába, amit egy alapítvány fizet nekik. Biztos nagy élmény lesz neki.

Közben múlt szerdán megkaptuk a lakáskulcsokat. Szombaton felmentünk, hogy lássam én is hogy mit hagyott a néni és ténylegesen milyen állapotba van a lakás. Hát úgy néz ki, hogy az ablakokat nem kell kicseréljük, elég jó állapotba vannak, és minden szobába dupla ablak van. Csak a keretet kell lefesteni esetleg. Viszont amit meg kell nézessünk az az elektromos hálózat, a csatlakozókat, a kapcsolókat és a biztosíték táblát ki kell cseréltessük. Na meg a parkettnek sem ártana egy kis új lakk. A festők 15.-e körül jönnek és azt mondták, hogy időben befejezik. Már csak egy villanyszerelöt kell találjunk.

Ma jönnek a szüleim, mennek Svájcba (Apukámnak van útja oda és megy Anyukám és Kormoska is vele) és egyúttal megnézik a lakást. Már várom nagyon, rég nem találkoztam velük.