Brassó

Most, hogy már összeszedtem a fényképeket és feltöltöttem a fotóalbumomba megírom a beszámolót a brassói kirándulásunkról.

A kirándulás elég izgalmasan kezdődött hisz csütörtök délután még nem volt biztos, hogy az autó meg lesz javítva és el tudunk menni. A szerencse viszont mellénk szegődött és csütörtök estére megjavították az autót, és péntek délelőtt el tudtunk indulni. Az időjárás egyszerűen pazar volt, hét ágra sütött a nap, tökéletes idő volt egy tél eleji kiránduláshoz. A kezdő csapat Mi és Jácinték voltunk. Az első megállónk Szászkézd volt, ahol egy 1493 - 1497 között épült szász evangélikus templomot tudtunk megnézni kívülről. Szerencsére már renoválják a templomot mert már kezd nagyon leromlani az állapota és kár lenne veszni hagyni. Látszott a falu melletti dombon 1300-as években épült parasztvár is. Oda nem másztunk ki, mert nagy volt a sár, de távolról is nagyon szép volt.

Szászkézdi templom

Szászkézdi parasztvár

Innen ahogy haladtunk Brassó felé a következő megállónk Kőhalmon volt. Itt a város melletti domb tetején egy 1324-ben már írásokban említett vár romjai láthatók. A bökkenő csak az volt, hogy mikor kimásztunk a várhoz, annak ellenére, hogy ki volt írva hogy mennyi a belépő nem találtunk senkit aki beengedjen. Na de minket egy zárt kapu nem tudott megakadályozni abba, hogy megcsodáljuk a romokat. Jácint bemászott a várfalon, hogy megpróbálja belülről kinyitni a kaput, de nem járt szerencsével. Aztán mikor már majdnem lemondtunk a látogatásról, és azt mondtuk, majd Jácint csinál képeket és mi is megnézzük, találtunk egy lyukat a falon, ami hajdanán ablak lehetett. Azon már mind be tudtunk mászni és így mind megcsodálhattuk a sok száz éves romokat. A vár udvarán van egy 1623-ban ásott 50 méter mély kút amiben még most is nagyon finom iható víz van. Megkóstoltuk. :-) A vár már nagyon romos, de talán épp ez volt olyan elbűvölő benne. Látszik rajta a kora. :-)

A kőhalmi várromok

Kőhalmon mire kigyönyörködtük magunk, már kezdett sötétedni, úgyhogy Brassó felé vettük az irányt, hogy megkeressük a szállásunk. Elég nehezen találtunk szállást a neten, mert minden le volt már foglalva, de szerencsénk volt, hogy az egyik helyen adtak egy telefonszámot, mi meg látatlanba lefoglaltuk a szállást. A panzió Keresztényfalun volt, Brassótól 7 km-re. Egy nagyon szép új háznak a felső emelete volt kiadó, minden nagyon tiszta és nagyon új. Arra is gondoltunk, hogy mi vagyunk az első vendégeik. Mielőtt elindultunk volt, Google Earth-en megnéztük, hogy hol találjuk meg és elsőre oda is találtunk. Péntek este aztán beszélgetéssel meg sörözés borozással telt.
Szombaton aztán megérkeztek Rékáék, és az úticél Brassó volt. Az idő már nem volt olyan szép mint pénteken, néha erősen fújt a szél és csepergett az eső is reggel, de végül is szerencsénk volt, mert nem áztunk meg. A városnézést a Fehér-toronnyal kezdtük, ami a Hernyó-hegyen található, és a brassói városerőd része, egykori őrtorony a falakon kívül 1460 és 1493 között épült. A Graft-bástyával felvonóhíd, lépcső és a mellette futó védőfal kötötte össze. Innen nagyon szép volt a kilátás a városközpontra és a Cenkre. Az autókat leraktuk a városközpont közelébe és bevetettük magunk a városba. Az első a régi Tanácsháza volt, amit megnéztünk, benne most Brassó megyei történelmi múzeum kiállításai vannak. A Tanácsházat 1420-ban említik először, amikor a szűcsök céhháza volt. A Tanácsháza homlokzatán látható Brassó címere.

Tanácsháza

A Tanácsháza után a társaság átvonult a Fekete templomhoz. A Fekete templom Románia legnagyobb temploma amely 1383 - 1421 között épült, de felszentelése előtt a tatárok lerombolták és végül 1477-ben szentelték fel. Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. A templomba sajnos nem volt szabad a fotózás. A templomba található Európa legnagyobb anatóliai szőnyeggyűjteménye. A 16–18. században készült 119 szőnyeget a Törökországot járó szász kereskedők vásárolták és ajándékozták az egyházközségnek hálájuk jeléül, hogy szerencsésen hazaértek az útról.

Fekete templom főbejárata

A városnézés következő része a Zsinór utca volt, Európa egyik legkeskenyebb utcája. 80 m hosszú és régen a tűzoltók használták.

Zsinór utca

Innen már nem volt messze a két kapu a Schei-kapu (Bolgárszegi-kapu) és a Katalin-kapu. A Schei-kapu 1823-24-ben épült I Ferenc császár brassói látogatása után. A két kaput csak egy épület választja el egymástól. A Katalin-kapu az 1526-os árvíz után épült egy korábbi kapu helyére. Régen a külső oldalán húzódó vizesárkon felvonóhíd tette lehetővé az átkelést. A homlokzaton itt is Brassó címere látható.

Katalin-kapu

A kapuktól a várfal alatti sétányon visszasétáltunk az autókhoz. Útközben megnéztük kívülröl a Fekete-tornyot. A Fekete-torony Brassó négy középkori külső őrtornyának az egyike, a Hernyó-hegy oldalában helyezkedik el. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben, villámcsapás következtében leégett és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt. A 15. században, a Fehér-toronnyal egy időben emelték, nem messze vannak egymástól. Tovább sétálva átmentünk a Graft-bástya alatt is. A Graft-bástya Brassó középkori városerődjének leglátványosabb bástyája, az északnyugati városfal közepén, a Hernyó-hegy alatt. 1515–1516-ban épült és a külső falból kiékelődve, egy felvonóhídon keresztül összeköttetést biztosított a városfal és a Fehér-torony között. Innen már vissza is értünk az autókhoz és indultunk vissza a szállásunkra. Útközben megálltunk a Szt Bertalan templomnál. Ez Brassó legrégebbi temploma, a 13.-14. században épülhetett. Helyén már az Árpád korban templom állt körülötte meg laktak. Késöbb az ott lakók behúzódtak a völgyekbe.

Szt Bertalan templom fökapuja

Innen már csak a Realba álltunk meg, hogy bevásároljuk az esti pia-adagot és mentünk is haza. Este jó kis beszélgetés után döllt ki a társaság.
A vasárnapi program vár és kastély látogatás volt. Az első vár ami utunkba esett az a barcarozsnyói parasztvár volt. Rozsnyó a szállásunktól csak pár kilométerre volt így hamar megérkeztünk Erdély legnagyobb parasztvárába. Azért nevezik parasztvárnak, mert nem fejedelmi vagy nemesi parancsra épült, hanem a település szász lakói építették saját védelmük érdekében a 15. században. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falai mögött fölhúzott lakóépületekbe és itt, mintegy ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méteres vastagságúak. A várudvaron lévő 146 méter mély kutat 1623 és 1640 között állítólag két török hadifogollyal fúratták ki, miután a vízutánpótlás korábbi, ciszternás megoldása Báthori Gábor ostrománál kudarcot vallott. A vár helyenként nagyon jó állapotban megmaradt, néhol jól lehet látni a hajdani lakóházakat is. Nagyon szép a kilátás a várból a Bucsecsre és a Királyköre.

Rozsnyói vár

Rozsnyótól nem messze van a híres törcsvári (Bran) kastély. A vár a Déli-Kárpátok egyik legfontosabb szorosát védelmezte. 1211 és 1215 között a német lovagok építették, melyet kiűzésük után a király, II. András leromboltatott. A 1377-ben a várat újjáépítették. Téves az a hit miszerint Vlad Tepes (Drakula gróf) kastélya lett volna. Semmi köze nem volt hozzá. A vár csak pár évet volt a havasalföldi Mircea vajda (Mircea cel Batran) tulajdonába (Zsigmond király ajándékozta neki). A vár Brassó városának birtokába került. A kastély nagyon szépen rendbe van tartva, nagyon látszik rajta hogy meg az 1900-as évek elején is lakott volt. Érdekes volt végigjárni a kastélyt, nekem kicsit kaotikusnak tünt. Nagyon sok a lépcsö és a keskeny átjáró benne. Azt kacagtuk, hogy olyan mindha a sok lépcsö között a kicsi hely ami maradt kitöltötték volna szobákkal.

Törcsvári kastély

A harmadik kastély a napra Sinaian a Peleş és a Pelişor kastély volt. Sajnos a Peleş kastélyba nem tudtunk bemenni, mert épp nagytakarítás volt. De így is megérte elmenni. A Pelişor kastély gyönyörű bentről. A Peleş kastély, a román királyok nyári rezidenciája I Károly idején épült és mára a XIX. századi Európa egyik fontos emlékműve lett. A király által vásárolt területen a kastély mellett több más épület is építettek, így a Pelişor kastélyt, a testőrség házát, az Economatot, a Casa de Vânătoare Foişor, vadászházat, istállókat, az áramfejlesztő telepet és a Sipot villát. A vadászház épült fel leghamarabb, így a királyi házaspár a kastély elkészültéig (1883) itt lakott. A helyi áramfejlesztőnek köszönhetően a Peleş volt Európa első teljes egészében árammal megvilágított kastélya. Mi az idegenvezető szavaiból úgy vettük ki hogy a Pelişor volt inkább a királyi család otthona a Peleş kastély meg a protokolokra használták. Mindenkinek ajánlom, hogy látogasson el Sinaiara.

Peleş kastély

Szerencsénk volt, az utolsó csoporttal tudtunk bemenni a Pelişorba de kár lett volna kimaradni belőle. Minden szoba nagyon szépen meg van őrizve. Amikor kijöttünk a kastélyból már szürkülődött Rékáék már nem is jöttek vissza, mert haza kellett menjenek, mi meg már sötétben értünk vissza a szállásra. Sajnáltam szegény Sankómat, egész végig ő vezetett. Este aztán jöhetett a jól bevált társasjátékozás.
Hétfőn már az utolsó nap volt, de azért megvoltak a tervek. Mivel a legutóbb mikor otthon voltam otthon felejtettem ezt-azt úgy döntöttünk, hogy Csík fele jövünk vissza. Persze azért nem egyenesen hazamentünk. :-) Az első megállónk Szászhermány volt, ahogy egy nagyon szép szász erődtemplom van. A templomot a 12. századba építették, és a törökök ellen óriási fallal vették körül. Az érdekes az hogy a falu lakói a támadások alatt beköltöztek a falak mögé így tele van apró szobákkal a fal és a templom oldala is. Nagyon érdekes. Szerencsénk volt és be tudtunk menni a templomba is. Érdekes hogy ott még most is egy német nyelvü biblia volt nyitva. A templom fala meg legalább 2-3 méter szélles.

Szászhermányi erődtemplom

Hermány után a tőle nem messze lévő Prázsmár következett ahol egy a hermányihoz hasonó erődtemplom van, de ide sajnos még az udvarra sem tudtunk bemenni. Állítólag a prázsmári templom a világörökség része.

Prázsmári templom

Prázsmár után aztán Kovászna felé vettük utunkat. Megálltunk Szentiványlaborfalván ahol az emberek az út mentén árulják a frissen sütött kürtöskalácsot és a házikenyeret. Be is lakmároztunk rendesen. Kovásznán megnéztük a Pokolsárt, egy egyedülálló iszapos, kénes-széndioxidos gázkitörés a vulkáni utóműködés eredménye. Büdi és bugyog. :-) Kovásznáról mentünk Gelencére, egy másik világörökség része templomhoz. A templomot 1245 körül építették Szt Imre tiszteletére. A templom érdekessége az, hogy a falain 13. század beli freskókkal van tele. Az egyik freskósorozat a Szt László legendát mutatja be az alatta lévö képsor meg kicsit késöbb festödött a passió jelenetei. A másik falon Szt Katalin története van megfestve. A karzaton a különbözö támogató családok által választott szentek vannak megfestve. A templomnak kazettás mennyezete van. A szélső kazetták halpikkelyes motívummal vannak díszitve, a középsökön viszont mindegyiken más motívum van. Sajnos az orgona az idök során ellett, de reméljük azt is sikerül pótolni.

Gelencei freskók

Gelencéről Kézdivásárhelyen és a Nyerges tetőn keresztül érkeztünk meg Csíkba. Egész nap hét ágra sütött a nap, nagyon szép időnk volt, viszont ahogy átbillentünk a Nyerges-tetőn olyan sűrű ködbe érkeztünk, hogy az orrunkig alig láttunk. Az egész csíki medencébe be volt szorulva a köd napok óta. Hazaléptünk egy picit aztán jöttünk vissza Vásárhelyre. Így is már sötétedésben értünk vissza. De nagyon szép hétvégén voltunk túl. 4 nap alatt felfedeztük dél-kelet Erdély egy kis pontját. Igazi élményekben gazdag mozgalmas, de mégis pihentető hétvége volt.