Lakótársaim

Tegnap délelőtt szokás szerint átnéztem a teraszon lakó növénykéimet és az egyik levelén egy érdekes lyukat találtam.

Úgy látszik szerelmes az egyik szabóméh, vagy hogy hívják azokat a méheket amelyek kivágnak a növények leveléből.
Arra gondoltam hogy egyúttal akkor bemutatom nektek az én lakótársaimat:

Dragó: Sárkányfa (Dracena marginata) - az első szerzeményem

Bambó: Szerencsebambusz - Szintén az elsők között

Dzsungel: Zamioculcas zamiifolia - beleszerettem :-)

A nagy buzogányvirág: Dieffenbachia maculata - anyukámtól kaptam

A kis buzogányvirág - az egyik kolléganömtöl Mártitól kaptam :-)

Foltoska: Nyílgyökér (Maranta leuconeura erythroneura) - otthonról kaptam

Vitorlavirág (Spathiphyllum) - az egyiket otthonról anyukámtól a másikat a kollégáktól kaptam szülinapomra

Anyósnyelv (Sansevieria trifasciata) - madéfalvi nagymamámtól kaptam

Gyompálma (Chamaedorea elegans) - a kollégáktól kaptam szülinapomra

Afrikai ibolya (Saintpaulia ionantha) - a Hugicámtól (Tündétől) kaptam szülinapomra

Párnafü (Soleirolia soleirolii) - anyukámtól kaptam névnapomra

Tarka virágcsalán (Solenostemon scutellaroides) - Selyei mamától hozta Sankó

Golgotavirág (Passiflora caerulea) - Névnapomra kaptam Sankótól

Csüngöágú fikusz (Ficus benjamina) - még kicsi de remélem szép nagy fa lesz belőle, anyukámtól kaptam

Persze még voltak egy páran. Volt egy kókuszpálmám (Coco), aki sajnos nem élte túl a telet, nem volt elég meleg és elég páratartalom neki. Tavalyelőtt Sankótól az évfordulónkra kaptam egy korallvirágot, de sajnos ö sem élte túl. Na meg tavaly egy kicsi rózsát de öt sem sikerült megtartani sajnos. Na meg a vízipálma amit anyumtól kaptam szülinapomra kiszáradt amíg visszajöttem karácsonyi szabadságról. De hát van már ígéretem újabb lakókra: kukoricapálmára, lila bársonylevélre, borostyánra meg minden növényre ami otthon van. Csak szép lassan a hellyel lesz gondom. De hát nekik mindig lesz elég hely a lakásban. Most nyáron nincs gond, ki vannak téve a teraszra és nagyon szeretik ott.

Különben nem nagyon történik velem semmi, most egyedül vagyok de jól esett a hétvégén kicsit nyugodtan lenni. Csak a piacra mentem le, vettem ezt azt magamnak. De a legjobban egy órába szerettem bele. Meg is vettem magamnak. Nem volt karorám úgyhogy jól jött.

Na most ennyi, majd még írok. Puszi

Már megint vége a hétvégének

Úgy néz ki hogy nálam az ilyen hét eleji bejegyzések állandósulnak, hétközben meg csak nézelődök a ti blogjaitokon. Ez a hétvége is nagyon jól sikerült. Mivel a nagymamák még mindig a Szentimrei büdösben nyaralnak, hát pénteken úgy döntöttünk Sanyival, hogy menekülünk a 4. emeleti kátrány tetős garzonból a hétvégi kánikula elöl és kimegyünk Selyébe a nagymamájához. Selye Vásárhelytől kb 30 km-re van Nyárádszeredán túl a Bekecs aljában. Annak ellenére hogy Sankó majdnem minden hétvégén otthon van, én még csak 3x voltam kinn, mert ugyebár mikor ö hazamegy azért megy, hogy segítsen a mamájának. És ez így is van rendjén szerintem.

Az udvar

A Selyei mama háza

Szölö

A kis ház

A hátsó udvar

Viszont most nagyon jól jött a kis kiruccanás. Azt a csendet és nyugalmat ami ott van ne lehet leírni. Nekem is lakik nagymamám falun otthon Csíkba, de Delne egy nagyvárosnak számít Selye mellett. Bár Sanyi mamájának a háza a falu központjában van, naponta jó esetben is csak 5-6 autó ha elmegy a kapu előtt 2-3 szekér és ennyi. Ha kimegy az ember az udvarra a macskákon és a tyúkokon kívül más nem is lehet hallani, csak egy két madarat a fákon. Szóval csodálatos. Igazi hétvégi kikapcsolódásra alkalmas hely. Péntek szombaton oda is elért a kánikula de a házba olyan jól kellemes hűvös volt, hogy egész könnyen át lehetett vészelni. Szombaton még az autót is megmostam a jó hideg kútvízzel. Persze péntek és szombat este is öntöztünk a kertbe, mert szegény paprikáknak is olyan melegük volt mint nekünk. Erre fel vasárnap reggel arra ébredtünk hogy esik az eső és egész nap nem is nagyon hagyta alább. Kellemesen le is hűlt az idő.

Persze vasárnap este kisütött a nap is úgyhogy még szivárványt is láttunk. Úgy néz ki ez hagyomány nálunk, már második alkalom hogy mikor Selyében vagyok szivárvány van.

Csináltam egy pár képet is róla:

Az elmúlt hét

A múlt hetem azzal telt hogy olvasgattam netten a háziállatkák tartásáról, szokásairól. Végül is sikerült kiválasztani a fajt. Úgy döntöttem veszek két tengerimalacot: Mazsolát és Tádét. De mire ezt kitaláltam, rájöttem, hogy mégis jobb ha nem veszek egyenlőre semmit, mert kicsi a lakás, és nekik sem lenne jó. Na meg Sanyi is csak azért ment bele az egészbe, mert én azt szerettem volna, és ha visszajön végleg akkor mi lesz szegény malackáimmal. Mikor ezt beláttam szerdán eléggé lógott az orrom, de Sanyi sikeresen megvigasztalt ... jön vissza Vásárhelyre tanulni a hétvégétől. Az eredeti terv az volt hogy hétvégén jön anyukám hozzám, de aztán végül is úgy döntött a család, hogy inkább én menjek haza, mert István névnapozást kellene tartani. Így alakult hogy én pénteken már megint utaztam. Szép lassan kezd minden bajom lenni ha csak az utazásra gondolok. A vonatozás érdekesen indult, mert mikor sorban álltam az állomáson jegyet venni odajött hozzám a kalauz és mondta, hogy üljek fel nyugodtan a vonatra, aztán elintézzük. Hát izé, köpni nyelni nem tudtam, inkább jegyet vettem volna, 5 év alatt soha nem utaztam jegy nélkül, de a kalauz hallani sem akart róla. Úgyhogy felültem a vonatra. Mikor jött ellenőrizni oda akartam adni neki a pénzt (a jegynek a felét), de végül még abból is visszaadott. 1/3 jegy árából hazamentem. A hétvége nagyon hamar eltelt. Felköszöntöttük nagymamámat is (neki ma van névnapja), vasárnap meg nagy családi ebéd közepette az Istvánjainkat. Jó volt kicsit otthon lenni, csak nagyon hamar eltelt az idő. Vasárnap Sankó kihozta a nagymamáit a Szentimrei büdösbe (Szeredától 20km) nyaralni. Így meg volt oldva a visszajövetelem is. Szerencsém volt mert még 5 óra vonatozástól megzakkantam volna. Úgyhogy most megint ketten vagyunk itthon. Egész jó érzés. :-)

Különben a hétköznapjaim teljesen nyugisan és monotonon telnek. Reggel 7-re jövök munkába, délután fél 4-ig dolgozgatom (vagy dolgozom attól függ mi és mennyi a munka), hazamegyek nézek egy kis olimpiát és már este is van.

Elbeszéltük Csillával és Zolival múlt vasárnap, hogy milyen sokan itt vagyunk a volt évfolyamból Vásárhelyen és nem is találkozunk egymással. Feltett szándékom, hogy szeptember elején (amikorra már lejárnak a szabadságok) megpróbálom egy estére összekürtölni a társaságot a Sólyomba. Remélem sikerülni fog. Ahogy halad a szervezés majd értesítek mindenkit.

Na puszi nektek, majd még írok, ha történik valami.

Hétvége

Pénteken megint felmentünk Fényre, hisz szombaton hivatalosak voltunk Zeng Zsuzsi esküvőjére. Nagyon örültem a meghívásnak és nagyon nagy lelkesedéssel mentünk. Sanyiéknál vendégek voltak, úgyhogy megismertem egy kicsit a távolabbi rokonságot is. Szombaton aztán kicsíptük magunk és felmentünk Szatmárra. A templom előtt találkoztunk a nászmenettel. Nem kell mondjam hogy Zsuzsi gyönyörű menyasszony volt. És persze egy szép szál fiatalember oldalán. A templomi esküvő nagyon szép volt. Igazi egymás szemébe nézős esküvel.

Eskü

A vacsora egy nagyon hangulatos vendéglőben volt. A zene a hangulat a kaja minden szuper volt. Igazán jól éreztük magunk. Az évfolyamról még Csiby-Kilyén Csilláék voltak ott. Így sikerült még ezt azt megtudni a volt évfolyamtársakról. Persze ellopták a menyasszonyt is, de a vőlegény visszalopta. Így egy énekléssel megúszta a dolgot. A menyasszony eldobta a csokrát is, de nem sikerült elkapni (igaz nem is próbálkoztam nagyon). A kaja is isteni volt. A csúcs meg az volt mikor éjszaka 3kor kihoztak egy nagy kehely fagyit. Hát akár milyen tele voltunk azt nem lehetett otthagyni. Aztán fél 4 körül rá kellett vegyük magunk a hazamenetelre, mert még 40 perc autózás volt még hátra hazamenni.

Nyitótánc

Éneklés

A gyönyörű menyasszony

Vasárnap elég kínkeserves volt felkelni, de muszály volt. Csilláékkal jöttem haza Vásárhelyre, megúsztam a buszozást. Ne mondjam, hogy ma reggel elég nehezen sikerült felkelnem. De hát megérte.
Ami a háziállatvásárlást illeti felvettem a listára a hörcsögöt és a tengerimalacot is. A tengerimalac azért nagyon szimpi mert éjszaka alszik. A többiek viszont nagyon éberek. Úgy döntöttem, hogy holnap elmegyek egy állatkereskedésbe és kikérem valaki véleményét. Az is lehet hogy nem veszek semmit. Anyum szerint ne foglalkozzak vele. Apum szerint meg ne vegyek olyant ami büdi. Szóval majd meglátjuk.
A további fejleményekkel majd jövök.

Dilemma

Elég nagy és felelősségteljes döntés előtt állok, úgyhogy szeretném kikérni a véleményeteket. A helyzet a következő: Köztudott rólam, hogy nagyon állatbarát vagyok (kivéve mondjuk a pókok, kígyók és társaik). Már régebbecske foglalkoztat a gondolat, hogy beszerezek valamilyen háziállatot, hogy amikor Sanyi nincs itt akkor is legyen valaki aki hazavár munkából, és mégis ne legyek tiszta egyedül olyankor. Eddig Kusz-Kusz (A Sanyitól kapott óriás plüss kutya) volt a beszélgető partnerem ilyenkor. Most viszont, hogy a jelek alapján hosszabb időre leszek egyedül hagyva, meggyőztem Sanyit, hogy mégis kellene nekünk valami háziállat. Nekem a kutyák meg a lovak a kedvenceim, ha de egyik sem igazán tartható egy garzonba (főleg az utóbbi nem). A kutyákat elég jól ismerem, tudjátok van nekünk egy Kormos kutyánk otthon. Eléggé megsínylené ha napi 8-9 órát egyedül kellene üljön egy garzonba. Maradtak tehát a kisebb állatok. A választás a halak, teknőcök, madarak és kis rágcsálok között mostanra lekorlátozott a teknőcökre és a kis rágcsálókra (főleg a törpenyuszi). A halak kiestek mert azokat elég nehéz életbe tartani :-) a madarak meg Sanyinak igen zajosak. Utána néztem netten a teknőcök igényeinek és nekik is majdnem annyi kütyü kell az aquaterráriumukba mint a halaknak. Na meg ők elég buta állatok, hiába beszélget velük az ember és simogatni sem nagyon lehet. Viszont sokkal könnyebb a karbantartásuk, és gond nélkül magukra hagyhatók egy hétvégére. A nyusziknak nagyobb hely kell, viszont nagyon aranyosak simogathatók, tanítgathatók (mondjuk ők sem egy észkombájn faj) meg szeretgethetők. Viszont sokkal kényesebbek, könnyebben megbetegszenek, ivartalanítani kell őket 6-7 hónapos korukba, szóval több gond van velük. A nyuszik hátránya még hogy éjszaka is ébren vannak, rágcsálnak meg kaparásznak, úgyhogy az alvást is veszélyeztetik, na meg ha kiengedjük a ketrecből vigyázni kell mert mindent megrágnak. :-)

Ez az én nagy problémám most. :-) Ha valakinek van valami tanácsa az szóljon nyugodtan.

VS.

Nyaralás

Ahogy tegnap megígértem ma elmesélem nektek az idei nyaralásunkat. Horvátországban voltunk 9 napot a Sanyi szüleivel és a barátaikkal (összesen 8-an). Július 21-én (hétfő) este indultunk Fényről 2 autóval. Izgalmas volt az indulás mert a mi autónk akkuja lemerült és nem volt hajlandó beindulni. De 1 óra töltés után csak útnak tudtunk indulni. Magyarországon és Horvátországon keresztül is végig autópályán mentünk, de így is elég fárasztó volt a két sofőrnek. Kedden reggel 9-re aztán szerencsésen megérkeztünk Duceba a szállásunkra. A gond csak az volt hogy esett az eső. Így elfoglaltuk az apartmanunk és aludtunk egy nagyot pihenés képen. Mire felébredtünk már sütött a nap, úgyhogy megejtettük az első fürdésünk az Adriában. A víz nagyon kellemes volt, úgyhogy úgy döntöttem átmegyek vízilóba és ki sem jövök többet. De sajnos az idő újra elromlott. Másnap pont fordítva történ a dolog. Délelőtt lehetett fürdeni, délután meg borús lett az idő, úgyhogy besétáltunk a közeli kisvárosba Omisba. Itt ömlik a Cetina folyó a tengerben. Nagyon érdekes a horvát tengerpartban hogy a hegyek és a tenger között csak egy keskeny sáv épület és egy út található. Nagyon szép, de ezért majdnem minden strandja köves, amit ők homokosnak neveznek az is inkább apró kövek. A mi strandunk is ilyen "homokos" volt. Omis nagyon szép kisváros, tele van turistával. Van egy óváros része, ahol a jellegzetes szűk sikátorok engem nagyon megfogtak. Ami érdekes hogy Horvátországban nagyon sok a kő ezért minden ház kőből van építve. Minden háznak egyforma a színe.

Omisi sikátor

Csütörtökön aztán hogy nem javult az idő elmentünk kirándulni Splitbe és a Krka nemzeti parkba. Split óvárosában található Diocletianus palota az Unesco világörökség része. Hát nem csodálkozom. Ilyen régi épületeket ilyen jó állapotba még nem láttam (Diocletianus a palotát 300 körül építette).

Diocletianus palotája és a Peristilium(előcsarnok)

Az első dolgunk persze az volt hogy felmásztunk a székesegyház harangtornyába. Egész a tetejébe fel lehet menni, kb 60 méterre. Hát nincs nekem bajom a magassággal de azért reszketett rendesen a lábam míg felértünk. De megérte. Gyönyörű a kilátás a toronyból egész Splitre és a tengerre. A székesegyház a 13. században épült, eredetileg Diocletianus mauzóleuma. Split a történelem során többször került a magyar királyok uralma alá. ennek bizonyítéka hogy IV Béla király ide menekült a tatárok elöl és ide a székesegyházba van eltemetve a két lánya.

A Szt Doimus székesegyház harangtornya előtte a Peristilium(előcsarnok) korinthoszi oszlopai

A torony tetején

A torony után lementünk a palota pincéjébe, ahol most bazár van tele ajándéktárgyakkal, amiknek nem lehet ellenállni. A palota bejárata mellett elhegyezett két 3500 éves egyiptomi szfinx közül ma már csak az egyik látható. Az óvárosból kikeveredve eljutottunk Split főterére ami szintén tele van gyönyörű épületekkel. Onnan kisétáltunk a kikötőbe. A pálma sor nagyon megigézett. Szerencsénk volt mert nem volt nagy meleg, borús volt az ég és így nyugodtan tudtunk sétálni a városban. Az autók fele sétálva még megnéztük Szt Gergely nini püspök szobrát is. A szobor 7 m magas, és a babona azt tartja hogy ha megérintjük a szobor nagy lábujját szerencsénk lesz. nem vagyok babonás de azért ezt nem lehet kihagyni. :-)

Gergely püspök lábujja

A püspök után már csak egy gyorsbüfés cevapa (miccs szerü bárányhús lepény között, valami szósszal) volt még hátra Splitbe és már indultunk is a Krka nemzeti parkba. Mire odaértünk már csak egy kiránduláson vehettünk részt, a közeli vízeséseket tudtuk "csak" megnézni. A belépő elég borsos volt, de megérte. Nagyon jól meg van oldva a vízesések megközelítése, 2 km-es fa palló van egész körbe. Hát nem tudom hogy Isten milyennek teremthette az Édenkertet de szerintem nagyon hasonított erre a helyre. Autóval nem lehet lemenni a tavakhoz, busz viszi le a látogatókat úgyhogy nincs zaj. Csak a vízesések csobogása, madár csiripelés, a kabócák hangja és szél. Bemész az erdőbe és mást nem látsz csak hogy mindenhonnan víz folyik. A tavak kristálytiszták, tele vannak halakkal. A tavak meg gyors zúgókkal és vízesésekkel vannak összekötve. A legnagyobb vízesés (ami ha jól számoltuk legalább 10 szintes) minden oldalról lefotózható, ahogy az út kanyarog. A legszebb a vízesés alatti tón átvezető hídról természetesen.

Vízesés a Krka nemzeti parkban

A vízesés a hídról

A vízesés utáni tóban szabad a fürdés, de mi sajnos nem vittünk magunkkal fürdőruhát, mert mikor indultunk még felhős volt az ég. De így is jó volt. Mire kijöttünk a parkból már este volt úgyhogy irány haza.
Pénteki nap szabad program volt. Délelőtt sütött a nap úgyhogy lehetett fürödni, viszont a víz a 3 napi eső után nagyon lehűlt. Délután meg kimásztunk a házunk mögötti hegyre hogy csináljunk egy pár képet a tengerről és a szemben lévő Brac szigetről.

Kilátás a hegyoldalról

Szombati nap is hasonlóan telt, csak a délutáni program a szomszédos üdülő falu Dugi Rat volt. Az érdekesség itt egy 1960-1970 között gyártott VW Ghia sportkocsi volt, ami a fiúk figyelmét teljesen lekötötte. De igazuk volt, tényleg szép.

VW Ghia

Szombat este grilleztünk egyet a kertben aztán a szokásos séta be Omisba. Ez állandó program volt hogy a vacsorát ledolgozzuk.
A szombattól már megjött a várva várt szép idő. Egész nap hét ágra sütött a nap, úgyhogy megnyugodtunk, nem kell fehéren hazajöjjünk az Adriáról. Délután aztán elhatároztuk hogy felfedezzük jobban Omist. Már az első naptól szemeztem a Mirabella erőddel (a 12. században épült) és végre vasárnap fel is másztunk a tetejébe. Persze én papucsba meg hosszú szoknyába, de azért nem hátráltam meg. Nagyon szép a kilátás onnan. Lehet látni a tengert Brac szigettel, a Cetina torkolatát és kanyonját, na meg a várost is.

Mirabella erőd

A Cetina torkolata a Mirabella erődből

Az erőd után még bementünk Omis templomába amit Szt Mihály tiszteletére építettek a 13. századba. A templom mellett meg itt is megtalálható volt a harangtorony. A vacsorát ezúttal a városban költöttük el. Hal vacsora volt az egyik vendéglő tetején lévő teraszon ami közvetlen a harangláb alatt van. Hát egy akkora tál halat kaptunk ketten Sanyival, hogy alig tudtunk meg írkozni vele.

Hétfőn megint pihi volt. Egész nap fürödtünk és napoztunk. Még egyet vízibicikliztünk is. Nagyon szép volt a tenger, és ami furcsa volt nekünk a román tengerpart után, hogy nem volt benne medúza. lehetett nyugodtan úszkálni a bicikli körül.

Kedden korán keltünk mert a terv Dubrovnik meglátogatása volt, ami 200 km-re volt Omistól. Az út végig a part menten kanyarog úgyhogy nem untuk meg a 4 órás utazást. Dubrovnik magyar neve Raguza, és óvárosa szintén az Unesco világörökség része. Szintén volt a magyar királyok fennhatósága alatt a történelem folyamán.

Dubrovnik látkép

Az első problémánk megérkezéskor parkoló hely találása volt. Tudni kell a városról hogy mivel dombos helyre épült az embereknek nincsenek garázsaik és így az ott lakók is az út széllén és parkolókban tartják az autóikat. Ehhez jön még hozzá a rengeteg turista. Végül az óvárostól 1 km-re találtunk két parkoló helyet az út széllén és sikerült megszabadulni az autóinktól. Az óvárost 2 km hosszú várfal övezi amelyen 5 bástya és 15 torony található, magassága néhol eléri a 25m-et szélessége meg a 6m-et. Mi nem mentünk fel a várfalra, amit teljesen körbe lehet járni, a nagy hőség miatt. A városba belépve az első dolog amit az ember megpillant a nagy Onoforio kút. Mellette látható a ferencesek temploma és kolostora aminek a kerengőjében található a patika múzeum. Itt Raguzában volt Európa első gyógyszertára. :-) Ugyan itt tekinthető meg Szt. László magyar király jobbja.

Nagy Onoforio kút

Tovább sétáltunk a város főutcáján ami 500 éves és elértünk a főtérre a Stradun, avagy Placa. Ennek a végében található az óratorony, ami egy 15. századi 2000 kilós harangot őriz. A tér egyik oldalán található a Szt. Balázs templom. Szt Balázs a város védőszentje majdnem minden épületet díszít egy Szt Balázs szobor.

Szt Balázs templom

A tér másik oldalán található a Sponza palota amely az 1500-as évek elején épült gótikus reneszánsz stílusban.

Sponza palota

A téren található az Orlando (Roland) szobor, amelynek a karja hossza volt régen a dubrovniki rőf hosszmérték (51.02 mm). Az oszlopot Luxemburgi Zsigmond (többek közt) magyar király ajándékozta Dubrovniknak. Ennek a szobor tetején lévő zászlórúdon lobogott 1419 és 1808 között a Raguzai Köztársaság zászlaja.

Orlando szobor.

A téren látható még a kis Onoforio kút is. A város itt nagyon hasonlít Velencéhez. Rengeteg a galamb, mindenki galambokat etet.

Kis Onoforio kút

Innen kisétáltunk a város régi kikötőjébe. Nagyon érdekes az ellentét a város régi hangulata és a kikötőben veszteglő rengeteg jacht között. Hát igen van aki így látogatja meg ezt a csodálatos várost. A kikötő után megnéztük a dominikánus kolostort. Nagyon érdekes volt hogy a kolostor lépcsőjénél az oszlopok között kb 30 centivel be vannak tömbe a lyukak. Aztán olvastuk az egyik útikönyvben hogy ez azért van mert abban az időben a nőknek még a bokáját sem láthatták a férfiak. Viszont a hosszú ruhákat meg fel kellet a hölgyek emeljék hogy orra ne essenek a lépcsőn és akkor kivillanhatott a bokájuk. Így viszont meg volt oldva ez a probléma is. Hát igen, miket ki nem találtak régen. Innen már nem volt sok hátra visszatértünk a főtérre és jöhetett a Rektori palota, Raguza rektorának mindenkori lakhelye. A palota a 15. században épült. Az árkádsor alatt található kőpadra mi is leültünk aztán olvastuk hogy ezen ülve nézték végig régen a szenátorok a felvonulásokat és ünnepségeket. :-) A palotának van egy mellékajtaja is, ezen osztották a gabonát a rászorulóknak. Az egyik oszlop tetején Aesculapius dombormű látható a nagy járvány megfékezésének emlékére.

Rektori palota

A rektori palota mellett található a Katedrális (Dóm). A Dóm a 18. században épül egy 12. századi katedrális helyére. Az oltár képeit Tiziano és tanítványai festették. A dóm kincstárában látható (elméletileg) Szt István király állkapcsa és fogai. A Szt Jobbot is Raguzától kapta vissza Magyarország. Mi is bementünk a kincstárba de ott csak egy pár Szt Balázs ereklye volt felíratozva. Nagyon sok minden volt úgyhogy végül sem tudtuk meg hogy melyik a magyar ereklye.

Katedrális homlokzata

Mire kijöttünk a katedrálisból már mindenki szédelgett a sok információtól, a sok szép épülettől, az éhségtől na meg a hőségtől. Irány vissza az autóhoz, kajáltunk egyet és kerestünk egy strandot. Nagyon jól esett belebújni a hideg vízbe, ami egy idő után már nem is volt olyan hideg. A hazaút már egy kicsit hosszabbnak tűnt, de úgyis megérte. Most már értem miért nevezik Dubrovnikot földi paradicsomnak.

Szerda már az utolsó nap volt. Kihasználtuk a ragyogó időt és egész nap a strandon voltunk. Este még besétáltunk Omisba az utolsó ajándékokat is megvenni, aztán mindenki hozzáfogott a csomagoláshoz. Búcsúvacsorának grilleztünk még egy utolsót.

Csütörtökön reggel még bepakoltunk a csomagokat az autókba aztán irány hazafele. ügy terveztük eredetileg hogy hazafele bemegyünk a Plitvice-i tavakhoz, de mivel az egyik útikönyvünk azt írta hogy 5 óta a tavak meglátogatása, hat elvetettük az ötletet. Aztán jött egy másik. Menjünk Trogir fele, úgyis útba esik és még kevesebbet is kell menjünk autópályán. Trogir (Trau) óvárosa egy mesterséges kis szigeten helyezkedik el és szintén az Unesco világörökség része. Az óváros a 13-15. században épült városfalakon belől helyezkedik el. A város főtere nagyon szép. Itt található a Szt. Lőrinc székesegyház ami a 13.-15. század között épült fel. Gyönyörű főkapuja a 1240-ben készült. A főkapu Ádám és Évát ábrázolja, lábuk alatt egy egy kígyót eltaposó oroszlánnal. A székesegyházban található Szt Jeromos kápolnája, ahol állítólag a szent el van temetve. Külön bejáraton közelíthető meg a keresztelő kápolna ami szintén nagyon gazdagon díszített.

Szt Lőrinc székesegyház

A székesegyház főkapuja

A főtér másik oldalán található a városháza vagy Poderta palota amely a 15. században épült. Az óratorony aljában a 1991-95-ös háborúban elhunytak emlékhelye található. A főtéren látható még a Cipiko-palota, amely egy 15. században épült Trogir akkori egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő családjának a palotája, Trogir legszebb középkori háza. A főtérről kisétáltunk a kikötőbe, ahol itt is pálmafa sor van. Innen jól látszott a Kamerlengo-erőd, amelyet a 13. században kezdtek építeni, de mostani formáját a 15. században nyerte el. Innen aztán visszasétáltunk az autókhoz és elindultunk Sibenik fele a tengerparton. Sibeniknél aztán elbúcsúztunk a tengertől felmentünk az autópályára és irány haza.
Az utazás végül is jó volt, mert most tudtunk nézelődni is. Menet éjszaka utaztunk át egész Horvát- és Magyarországon. Horvátországban az az érdekes hogy majdnem Zágrábig el fel kell jönni, hogy a táj olyanná vájjon mind itthon. Addig nagyon hegyes és köves. Érdekes, hogy a köves oldalak fel vannak parcellázva és természetesen kőkerítések választják el a parcellákat. Gondolom azért hogy így a szél nem tudja kifújni a kevés termőföldet.
Végül éjszaka 1 órára érkeztünk meg Fényre. Mindenki fáradt volt úgyhogy gyorsan takarodót fújtunk. De másnap már nekiálltunk Sanyival a fényképeket rendezgetni és kiírni DVD-re, hogy nehogy egy kevés emlék is elvesszen ebből a csodálatos nyaralásból. A két fényképezőgéppel csináltunk van 1050 képet, na meg még azok amiket a másik család csinált. A képekből 300 körül választottam ki amiket majd feltöltök ide, úgyhogy lehet majd csemegézni.
Timi nagyon részletes élménybeszámolót kért, remélem meg lesz elégedve. :-)
Végül meg csak annyit hogy ha Horvátországba keveredtek nehogy elfelejtsetek fagyizni. Nagyon finom és egy gombóc akkora mint nálunk 2 vagy 3. Nem sajnálják a vásárlótól. :-)
Most már zárom a beszámolót, majd jövök a képekkel.