Első házassági évfordulónk

Bár, csak hétfőn volt az első házassági évfordulónk, az ünneplést a hétvégére időzítettük és elmentünk egy pihentető hétvégére Szovátára. Ünnepelni akkor is volt amit, hisz a Férjecskémnek szombaton volt a születésnapja is. 

Pénteken a munkából egyenesen indultunk, így kora estére már meg is érkeztünk a szállásunkra a Park Villában. A netten előre lefoglaltuk a szállást, így már várt ránk a recepciós és hamar meg is kaptuk a szobánk. Bár Szovátafürdő központjában, a Medve-tótól pár méterre van a panzió, mégis nagyon csendes, madárcsicsergős helyen van, jó volt kinyitni az ablakokat és csak hallgatni a természetet. Péntek este sétáltunk egy nagyot, és mivel még messze van a csúcsszezon, így nem is voltak olyan sokan. A meglepő számomra az volt, hogy  nagyon sok volt a román, nem gondoltam volna, hogy egy erdélyi üdülőhely ilyen népszerű a körükben.

Petőfi park

 A szombati nap programja egyszerűen lazítás és wellnessezés volt. Befizettünk a Danubius hotel Spa részlegére, így egész nap áztattuk magunk. Ahhoz képest, hogy hétvége volt, itt sem voltak sokan, a felső szinten található két medencében (egy édes és egy sós vizű) alig volt pár ember, oda gyerekeket nem engedtek be, így igazán lehetett relaxálni. Az alsó szinten, ahol már gyermekek is voltak több medence volt, de azok sem voltak zsúfoltságig tele. Ezen a szinten voltak a szaunák is, amiket persze több alkalommal is igénybe vettünk. Az első szaunázásom előtt irtóztam tőle, hisz egyszer fiatalon rosszul lettem otthon a fürdőszobánkban, a nagy melegtől és gőztől, de úgy néz ki kinőttem, mert most már imádom. :-) A szauna résznek van külön relaxáló terme, ahol gyerekzsivaj mentesen lehet pihenni, ami zseniális ötlet. Egész napot itt töltöttük el, csak ebédelni jöttünk ki. Örültem, hogy az ilyen típusú pihenés mellett döntöttünk, mert nekem ez olyan, mintha egy hét szabin lettem volna. 

Kipihentem magam

Szombat este a KicsiGombában költöttük el az ünnepi vacsink, ahonnan gyönyörű a kilátás a Medve-tóra. Megéri betérni.

Kilátás a KicsiGombából

Vasárnap miután kijelentkeztünk a szállásunkról autóval elindultunk a Nagymezőhavas irányába vezető úton, azzal a szándékkal, hogy megnézzük a szovátai sípályát, hogy mennyire meredek, és valahol egy erdei tisztáson sütünk egy kis husit ebédre. Sok keresgélés után aztán megtaláltuk a tökéletes helyet, felállítottuk a kis háromlábú grillsütőnket és már ropogott is a tűz benne. Sajnos mire megettük  a fincsi ebédünk nagyon befelhősödött, és mire visszaértünk Szovátára már esett is, így aránylag hamar hazaértünk Vásárhelyre.

Kirándulás

Kilátás

Feltöltődök

Készül az ebéd

A Férjecském, már egy éve :-)

 Nagyon jó kis hétvége volt, az elmúlt egy év méltó megünneplése. Volt egy kis időnk kiszabadulni a mindennapokból, csak kettecskén ... azt hiszem ebből hagyományt kellene csináljunk.

Egy éve ...

Már 1 éve, hogy a legjobb férj boldog felesége vagyok. Gyorsan eltelt ez az év, hozott szépet és kevésbé szépet, de bennem csak megerősítette az érzést, hogy a megfelelő ember oldalán álltam egy évvel ezelőtt. 

Köszönöm Édesem!

H osszú évek óta Te vagy a párom,
Á lmodom, vagy az igazat látom?
Z ord idők is voltak az életünkben,
A lényeg, hogy a szép él emlékünkben.
S orsfordulók csak jönnek és mennek,
S aját életünk, hát jöttek a tettek.
Á ldozat és megbocsájtás felváltva,
G ondok és örömök egymásutánba.
I dő folyamába beletartozunk,
É let tengerében együtt utazunk.
V ilág változik körülöttünk folyton,
F elhő ejti a napon is a foltot.
O rgona illata tovaszáll a szélben,
R eményeink ugye nem így foszlanak széjjel?!
D rága kincs vagy nékem, ezt jegyezd meg jól,
U tunk mostmár csak együtt elfogadható!
L elkünk összeforrt az idő fergetegében.
Ó ra sem forog, csak egymás jelenlétében.
R osszakarók elbújhatnak a föld alá,
A Mi szívünk akkor is egymásra talált

(Ismeretlen szerző)

Az elmúlt hónap

úgy néz ki, mostanában csak havi összefoglalókra futja tőlem, de talán azért, mert sok minden történt az elmúlt egy hónapban, amióta nem írtam. Jó és rossz egyaránt, és sokat vacilláltam, hogy mindent leírjak-e, de végül úgy döntöttem, legyen minden, hisz nem egy tündérmesében élünk.

Kezdem a jókkal, mert azokról mindig könnyebb beszélni. Az utolsó írásom óta, időrendi sorrendben, az első esemény a  húsvéti ünnepek voltam, amit ebben az évben otthon Fényen töltöttük. És most már tényleg mondhatom rá, hogy otthon. Eddig is mindig nagyon kedvesen fogadtak és szeretettel vártak, de most már ők is "Anyu és Apu, na meg persze Mamák". Jó érzés ha az embernek már három családja van, a kis család, a szülei és a párja szülei. Húsvétra vittük selyei mamát is magunkkal, nem akartuk ilyen hosszú időre és nagy ünnepre egyedül hagyni. Húsvét szombatján, szép idő volt, az előkészületek már kész voltak, így Sankóval úgy döntöttünk átugrunk Nyíregyházára a Vadasparkba, hisz nagyon rég készülünk már oda. Nagyon sok szépet hallottam már arról az állatkertről, de egy szó sem volt túlzás. Amikor megérkeztünk épp folyt a fóka-show, ami teljesen levett a lábamról. A legjobban az tetszett ahogy tapsoltak a fókák, imádni valóak voltak. Az állatkert nagy területen fekszik, mi három óra alatt is, csak feszített tempóban tudtuk végigjárni, volt ott minden a jegesmedvétől, az afrikai és ázsiai elefánton át, egészen a cápákig. Sankónak legjobban az óceánium tetszett, ahol egy óriási medence aljában lévő átlátszó falu alagutakban sétáltunk, felettünk meg cápák és más halak úszkáltak, ami persze nekem is nagyon tetszett, de én ennyire nem tudnék kiemelni semmit.
Pár kép az állatkertről:

Fóka-show

"Picit" koszos jegesmedve

""Török pasa" Szurikáta

The King

Kis lemúr - Nagy lemúr

Kis pávián - Nagy pávián

Fehér tigris

Teknőc Ernövel

Alvó Orángután

Kijöhetek?

Cápás

Az ünnepek gyorsan elteltek, viszont esemény nélkül nem maradtunk, április 19.-én hivatalosan is magyar állampolgárok lettünk. Jó érzés volt letenni az esküt, kezet rázni a főkonzullal és kicsit másként énekelni el a himnuszt. Nincsenek nagy terveink az állampolgársággal, nem akarunk mi elköltözni Erdélyből (ha csak nem muszáj) de azért jó érzés hivatalosan is a magyar nemzethez, székely néphez tartozni.

A május elsejés hosszú hétvégék a barátokkal töltöttük Szelterszen, Szentegyháza mellett. Egy ügyes kis házikót sikerült szerezni, hatalmas zöld udvarral.Tökéletes pihentető négy napot töltöttünk ott, sétálással, sörözéssel, kártyázással, scrabble-zéssel, keresztrejtvény fejtéssel és persze a kihagyhatatlan, hús- szalonna- és miccssütéssel. Azt hiszem el tudnám viselni az ilyen típusú pihenést hosszabb ideig is, de, hogy sokkal gyakrabban, mondjuk minden hétvégén, az biztos. A fiúk megmártóztak a patakban is, hisz igazi nyári hétvége volt, de mi csajokul inkább csak a partról figyeltük őket. De hát mi is kell ennél több egy jó pihenéshez, mind tiszta levegő, csodálatos természet és barátok.

Séta

A szállásunk

A szomorú esemény meg, hogy elvesztettünk egy babát április 18-án. Miután Fényről hazajöttünk, csináltam egy tesztet, és kis meglepetésemre, két csíkos lett. Nagyon örültem, hisz esküvő óta már majdnem egy év eltelt, és bár nem stresszeltünk különösen rá, de szerettünk volna hamarosan babát. Sankó nem volt itthon, épp Mamát vitte haza, így elugrottam egy bababoltba, vettem két pici fehér cipőt és azzal vártam haza, mind a filmekben. Meglepődött, de nagyon örült, mindkettőnkkel madarat lehetett volna fogatni. Másnap elmondtuk a szülőknek, és mivel a családorvosom a barátunk, így a barátok is megtudták még azon a héten. Aztán hétvégén kezdtem néha fájásokat érezni, de mindenhol az írták ez normális, és vasárnap már enyhe barna pecsételés is volt, amiről szintén azt írják, hogy normális is lehet. Sankó beszélt a nőgyógyász dokival, hogy szerdán menjünk fel, és megnéz, hogy minden rendben-e, de szerda reggel erős görcsök és vérzés kezdődött és a doki ultrahangon már nem látott csak vérrögöket. 6+7 hetes volt. A doki megnyugtatott, hogy ez elég gyakori, minden 3-4 terhesség így végződik, nem mi vagyunk a hibásak, nem mi rontottunk el valamit, és örüljünk annak, hogy művi beavatkozásra nem lesz szükség, így akár két hónap múlva megint teherbe eshetek, na meg ez legalább bizonyítja, hogy termékeny pár vagyunk. Nagyon fájt, senkinek nem kívánom azt a napot. Sankó ügyeletes lett volna, de szabadnapot vett ki, így egész nap mellettem volt, ami nagyon nagy segítség volt. Megint bebizonyosodott, hogy a lehető legjobb emberhez mentem férjhez. Persze voltak, akik azt mondták, hogy lehet, hogy nem is volt baba és csak késett, de én tudom, hogy nem így volt, és tüneteim is voltak. Még mindig nehéz visszagondolni rá, így majdnem egy hónap távlatából, de most már megnyugodtam, elfogadtam, hogy ez így kellett történjen, és remélem többet soha nem kell ezt átélnem. 

Az elkövetkezendő időszak sem lesz unalmas. Ezen a hétvégén házassági évfordulót ünneplünk, az Elsőt. Jövő hétvége pünkösd, búcsú otthon, aztán egy esküvő és megyünk is nyaralni Prágába és Csehországba.

Legkésőbb egy hónap múlva jelentkezem. :-))