Ünnepek, sízés és miegymás

Megint lemaradtam a beszámolókkal, úgy néz ki inkább visszatekintő bejegyzésekre vagyok képes. Pedig nem így szeretném. Már vagy egy hónapja készülök írni, minden reggel elhatározom, hogy na ma aztán írok erről is arról is és este meg eszembe jut, hogy megint elmaradt. Néha amikor valami nagyobb esemény, vagy élmény után vagyok, már a fejembe fogalmazom, hogy hogy is kellene nektek elmondanom, amik történtek, aztán mikor leülök a gép elé, hogy na most írok elszáll az ihlet és amit már kigondoltam az sem jut eszembe. Most viszont nem állok addig fel, amíg be nem pótoltam a lemaradásokat.
Már régecske elteltek az ünnepek, de hát kezdjük azokkal. Mivel tavaly Fényen voltunk, idén Csíkba töltöttük a karácsonyt. Minden évben nagy fejtörést okozott az ajándékok becsomagolása, viszont idén találtam netten egy egyszerű de nagyszerű ötletet. Mindenki ajándékát egyszerű fehér papírba csomagoltam, mindenkiről nyomtattunk egy fekete-fehér fotót és ráragasztottam a csomagra, így mindenki tudta melyik a csomagja.

Készen a csomagolás

Karácsony Csíkban

Az ünnepek amúgy nagyon jól teltek, igazi családias hangulatban. Karácsony harmadnapján vettük a sátorfánk és átautókáztuk Erdélyt, hogy Fényen is töltsünk pár napot. Ott is nagyon jól éreztük magunk, csak egy picit azt sajnáltuk, hogy Apósomék munkába kellett menjenek már akkor, de azért próbáltak minél több szabadidőt csinálni a kedvünkért.
Hogy nehogy túl sokat üljünk egy helyen, dec. 30-án hazajöttünk Vásárhelyre, de még aznap tovább is utaztunk Galonyára, a szilveszterezésünk helyszínére. Az Auguszta vadászkastélyt béreltük ki, sokad magunkkal, de a társaság nagy vonalakban ugyan az volt akikkel egy évvel azelőtt is szilvesztereztünk, így legalább ismertük egymást már. A vadászkastély nagyon szép környezetben van, az Isten széke lábánál, egy kis falu végén.

Auguszta vadászkastély

Havas erdő a Funtineli mező felé

Kis csapatunk

31-én délután elmentünk egyet sétálni, ki akartunk menni a Wass Alberttől ismert Funtinel mezőre, de mivel az út kifele nagyon csúszós volt, csak a fiúk közül páran jutottak ki, mi 3/4 útról visszafordultunk, hogy ne sötétedjünk meg az erdőbe, de így is csodálatos látvány volt a hóval borított erdő. Szilveszter éjjelén 4en maradtunk talpon Atiékkal, de olyan jót buliztunk, hogy még nagyon sokáig fogjuk emlegetni szerintem. Összességében nagyon jó kis szilveszter volt, elbúcsúztattunk egy nagyon mozgalmas évet és kíváncsian nézünk az új kihívások elé.
Januárban aztán megjött a várva várt kellő hó mennyiség a sízéshez, így ki is használtuk és Maroshévízen kezdtük e a szezont, aztán Jácinték unszolására januárba csináltunk egy csütörtöki szabadnapot és elmentünk Brassó Pojánára.

Kis ideig volt ilyen szép a kilátás

Tudtuk, hogy hétvégén rengetegen vannak, így egy csütörtöki napot választottunk, ami mind utólag kiderült, igen jó döntés volt. Az eddigi leghosszabb pálya amin síztem a maroshévízi Fenyő pálya, ami 1.2 km, ehhez képest a brassói könnyű pálya, a Drumul rosu 4.6 km, úgyhogy mire leértem egy kör aljára rendesen reszkettek a lábaim, de nagyon élveztem. A legjobb az egészben az, hogy telekabinnal visznek fel a pályák tetejére, így amíg az felér az ember leülhet és nyugodtan megpihenhet, így történt az, hogy egy nap alatt 8x csúsztunk le, ami nálam nagyon nagy teljesítmény. Nap végére elfáradtunk, de megérte és remélem idén télen még legalább egyszer eljutunk oda. Egy hétvégén viszont kipróbáltuk a Bucsinon a Bodgán pályát, ahol még soha nem voltunk.

Csúszkálok

A Bogdán pálya háttérben a Déli kárpátok

Nagyon jó kis pálya, az idő meg csodálatos volt. Reggel elég hideg volt amikor Vásárhelyről indultunk, de már akkor sütött a nap és ez így is maradt egész nap. A levegő annyira tiszta volt, hogy tisztán lehetett látni a Fogarasi havasokat, a Déli Kárpátokat, mintha karnyújtásnyira lettek volna. A pálya is jó volt, bár egy picit rövid, de mivel nem voltak sokan, így sokszor lehet lecsúszni. Nem tudom legközelebb hová megyünk sízni, de most már ezt a pályát is felvettük a lehetséges célpontok közé.
Az elmúlt hétvége nagy eseménye meg az, hogy újra keresztszülők lettünk és a legények után ezúttal egy tündéri kis keresztlányunk lett, Niki baba.

Keresztleányunk, Niki baba és az Apukája (Unokatesóm)

Niki unokatestvérem kislánya, aki pont az esküvőnk estéjén született, megakadályozva ezzel szüleit, hogy részt vegyenek a mi nagy napunkon, de ezzel egyértelművé vált az is hogy mi is keresztszülei leszünk. A kis Tündér nagyon jól bírta a ceremóniát, ugyanis a Tiszteletes Úr két mondatot sem mondott el a leányzó már bealudt és meg sem ébredt sem a keresztelés alatt, sem azalatt amíg a keresztszülők kézről kézre adtuk, hogy mindenki csináljon vele egy egy fényképet. A buli is nagyon jó volt, de hát ez borítékolható is volt, hisz unokatesóm nagy mulató. Nagyon örültünk, hogy eme megtisztelő feladatra felkértek minket és remélem mindenben segíteni tudunk majd a leányzónak, ha szüksége lesz ránk.
Hát nagy-vonalakban összefoglalva ez történt az elmúlt másfél hónapba. Nagyobb esemény egyelőre kilátásba nincs, de ha valami történik megpróbálok ezután nem ilyen nagy késéssel beszámolni róla.