"Szaporodjatok és sokasodjatok"

Ezen bibliai gondolat köré építette a beszédét az esküvőnkön, a számunkra oly kedves Tiszteletes Úr. És Istennek hála (ha minden jól alakul) áprilisban bővül a családunk.


Augusztus elején tudtuk meg, hogy "ketten" vagyok, és szeptember harmadikán már hallottuk a Kicsi szívének szapora verését. Szombaton elhagyjuk az első trimesztert is. Gyorsan telik az idő, de még nem szoktuk meg a gondolatát, hogy hamarosan hárman leszünk.
Én nagyon jól vagyok, nincsenek kellemetlen tüneteim, egy két megszédülésen kívül, csak a határtalan étvágyam utal a megváltozott állapotra.

Nyári összefoglaló röviden

Május óta nem tettem közzé semmit, ezért kicsit szégyenlem is magam, pedig nagyon sok minden történt azóta. Most röviden összefoglalom a nyarat, de a két nyaralásról (Budapest-Csehország és Duna delta) lesz részletesebb beszámoló is, sok sok érdekes adattal. Elsősorban a csehországi nyaralás alatt nagyon sok helyen jártunk, így azt semmiképpen nem szeretném elnagyolni.

Először is a pünkösdi búcsúról pár szót. Idén is hazamentünk Csíkba, hisz a Somlyói búcsú nélkül nem teljes az ünnep. Édesapám sajnos nem tudott hazajönni, így nélküle kellett ünnepeljünk. Az idei év különlegessége azonban az volt, hogy Pünkösd vasárnapján elmentünk Gyimesbükkre a kontumáci kápolnánál tartott szentmisére és ott voltunk amikor a magyar mozdonyok kimentek a legkeletibb magyar őrházhoz. Felemelő érzés volt. A család számára amúgy is fontos ez a hely, hisz itt esett orosz fogságba a II Vh. alatt apai nagyapám, ahonnan csak négy keserves év után térhetett haza. Gyermekkoromba nagyon sokat mesélt az ott töltött évekről, és biztosan megkönnyezte volna, a magyar mozdonyokat, ha megéri ezt a napot ... sajnos már 17 éve nincs köztünk.

A másik emlékezetes esemény a nyár alatt júliusban történt, Sankóm 10 éves érettségi találkozója volt. Nálunk teljesen másként rendezik meg ezt az eseményt, iskola szinten, minden osztály egyszerre tart osztályfőnöki órát aztán este az összes osztály együtt bulizik, mint annak idején a banketten. Szatmáron más szokások vannak. Minden évben júliusban szervezik a vén diák találkozót, iskola szinten, ahol nem csak az évfordulós osztályok, hanem mindenki megjelenhet aki ott tanult. Az évfordulós osztályok mindenki magának szervezi az osztályfőnöki órát és miután az lejárt elmennek egy helyre ebédelni, vacsorázni, aztán este mindenki kimegy a suli udvarára és ott van a buli. Mi egy kerthelyiségben ebédeltünk Sanyi osztályával, bár csak 3-an voltunk párok, a többiek egyedül jöttek. Viszont a hangulat így is nagyon jó volt, jól éreztük magunk.

A nyár harmadik említésre méltó eseménye egy hirtelen ötlet megvalósítása volt, egy gyors autós kirándulás a Transaplina úton (DN 67C). Ez Románia legmagasabban fekvő és egyik legszebb közútja, amit nemrég aszfaltoztak le. Még nincsenek kész a védőkorlátok és az útfestések, de már nagyon sok turista látogatja meg. Szászsebest (Erdély) köti össze Ranca-val (Havasalföld) a Parang helységen keresztül. Legmagasabb pontján 2145m magasan kanyarog az út. A kilátás fentről csodálatos a környező hegyekre, megér egy kiruccanást, akár több naposat is. Mi csak szombat délelőtt indultunk és estére már otthon is voltunk. Amikor elindultunk fel a hegyek közé 30 fok volt, fenn a csúcson esős idő és 15 fok, amikor visszaértünk megint 30 fok. :-) Jó volt egy napra is, de kicsit elszabadulni a kánikulából. Az út hátránya az, hogy mivel nagyon új még nincsenek kialakítva sem pihenő helyek, sem parkolók, így mindenki az út mentén áll meg, egy keskeny, nagyon szerpentines úton a hegy oldalában. De ez csak idő kérdése és gondolom kialakítanak pihenőhelyeket, hisz rengeteg a turista. 

Ezek voltak a kisebb, említésre méltó kiruccanásaink a nyár alatt. Képekkel is jövök nemsokára és remélem hamarosan a két nyaralásunk részletes beszámolójával is.

Első házassági évfordulónk

Bár, csak hétfőn volt az első házassági évfordulónk, az ünneplést a hétvégére időzítettük és elmentünk egy pihentető hétvégére Szovátára. Ünnepelni akkor is volt amit, hisz a Férjecskémnek szombaton volt a születésnapja is. 

Pénteken a munkából egyenesen indultunk, így kora estére már meg is érkeztünk a szállásunkra a Park Villában. A netten előre lefoglaltuk a szállást, így már várt ránk a recepciós és hamar meg is kaptuk a szobánk. Bár Szovátafürdő központjában, a Medve-tótól pár méterre van a panzió, mégis nagyon csendes, madárcsicsergős helyen van, jó volt kinyitni az ablakokat és csak hallgatni a természetet. Péntek este sétáltunk egy nagyot, és mivel még messze van a csúcsszezon, így nem is voltak olyan sokan. A meglepő számomra az volt, hogy  nagyon sok volt a román, nem gondoltam volna, hogy egy erdélyi üdülőhely ilyen népszerű a körükben.

Petőfi park

 A szombati nap programja egyszerűen lazítás és wellnessezés volt. Befizettünk a Danubius hotel Spa részlegére, így egész nap áztattuk magunk. Ahhoz képest, hogy hétvége volt, itt sem voltak sokan, a felső szinten található két medencében (egy édes és egy sós vizű) alig volt pár ember, oda gyerekeket nem engedtek be, így igazán lehetett relaxálni. Az alsó szinten, ahol már gyermekek is voltak több medence volt, de azok sem voltak zsúfoltságig tele. Ezen a szinten voltak a szaunák is, amiket persze több alkalommal is igénybe vettünk. Az első szaunázásom előtt irtóztam tőle, hisz egyszer fiatalon rosszul lettem otthon a fürdőszobánkban, a nagy melegtől és gőztől, de úgy néz ki kinőttem, mert most már imádom. :-) A szauna résznek van külön relaxáló terme, ahol gyerekzsivaj mentesen lehet pihenni, ami zseniális ötlet. Egész napot itt töltöttük el, csak ebédelni jöttünk ki. Örültem, hogy az ilyen típusú pihenés mellett döntöttünk, mert nekem ez olyan, mintha egy hét szabin lettem volna. 

Kipihentem magam

Szombat este a KicsiGombában költöttük el az ünnepi vacsink, ahonnan gyönyörű a kilátás a Medve-tóra. Megéri betérni.

Kilátás a KicsiGombából

Vasárnap miután kijelentkeztünk a szállásunkról autóval elindultunk a Nagymezőhavas irányába vezető úton, azzal a szándékkal, hogy megnézzük a szovátai sípályát, hogy mennyire meredek, és valahol egy erdei tisztáson sütünk egy kis husit ebédre. Sok keresgélés után aztán megtaláltuk a tökéletes helyet, felállítottuk a kis háromlábú grillsütőnket és már ropogott is a tűz benne. Sajnos mire megettük  a fincsi ebédünk nagyon befelhősödött, és mire visszaértünk Szovátára már esett is, így aránylag hamar hazaértünk Vásárhelyre.

Kirándulás

Kilátás

Feltöltődök

Készül az ebéd

A Férjecském, már egy éve :-)

 Nagyon jó kis hétvége volt, az elmúlt egy év méltó megünneplése. Volt egy kis időnk kiszabadulni a mindennapokból, csak kettecskén ... azt hiszem ebből hagyományt kellene csináljunk.

Egy éve ...

Már 1 éve, hogy a legjobb férj boldog felesége vagyok. Gyorsan eltelt ez az év, hozott szépet és kevésbé szépet, de bennem csak megerősítette az érzést, hogy a megfelelő ember oldalán álltam egy évvel ezelőtt. 

Köszönöm Édesem!

H osszú évek óta Te vagy a párom,
Á lmodom, vagy az igazat látom?
Z ord idők is voltak az életünkben,
A lényeg, hogy a szép él emlékünkben.
S orsfordulók csak jönnek és mennek,
S aját életünk, hát jöttek a tettek.
Á ldozat és megbocsájtás felváltva,
G ondok és örömök egymásutánba.
I dő folyamába beletartozunk,
É let tengerében együtt utazunk.
V ilág változik körülöttünk folyton,
F elhő ejti a napon is a foltot.
O rgona illata tovaszáll a szélben,
R eményeink ugye nem így foszlanak széjjel?!
D rága kincs vagy nékem, ezt jegyezd meg jól,
U tunk mostmár csak együtt elfogadható!
L elkünk összeforrt az idő fergetegében.
Ó ra sem forog, csak egymás jelenlétében.
R osszakarók elbújhatnak a föld alá,
A Mi szívünk akkor is egymásra talált

(Ismeretlen szerző)

Az elmúlt hónap

úgy néz ki, mostanában csak havi összefoglalókra futja tőlem, de talán azért, mert sok minden történt az elmúlt egy hónapban, amióta nem írtam. Jó és rossz egyaránt, és sokat vacilláltam, hogy mindent leírjak-e, de végül úgy döntöttem, legyen minden, hisz nem egy tündérmesében élünk.

Kezdem a jókkal, mert azokról mindig könnyebb beszélni. Az utolsó írásom óta, időrendi sorrendben, az első esemény a  húsvéti ünnepek voltam, amit ebben az évben otthon Fényen töltöttük. És most már tényleg mondhatom rá, hogy otthon. Eddig is mindig nagyon kedvesen fogadtak és szeretettel vártak, de most már ők is "Anyu és Apu, na meg persze Mamák". Jó érzés ha az embernek már három családja van, a kis család, a szülei és a párja szülei. Húsvétra vittük selyei mamát is magunkkal, nem akartuk ilyen hosszú időre és nagy ünnepre egyedül hagyni. Húsvét szombatján, szép idő volt, az előkészületek már kész voltak, így Sankóval úgy döntöttünk átugrunk Nyíregyházára a Vadasparkba, hisz nagyon rég készülünk már oda. Nagyon sok szépet hallottam már arról az állatkertről, de egy szó sem volt túlzás. Amikor megérkeztünk épp folyt a fóka-show, ami teljesen levett a lábamról. A legjobban az tetszett ahogy tapsoltak a fókák, imádni valóak voltak. Az állatkert nagy területen fekszik, mi három óra alatt is, csak feszített tempóban tudtuk végigjárni, volt ott minden a jegesmedvétől, az afrikai és ázsiai elefánton át, egészen a cápákig. Sankónak legjobban az óceánium tetszett, ahol egy óriási medence aljában lévő átlátszó falu alagutakban sétáltunk, felettünk meg cápák és más halak úszkáltak, ami persze nekem is nagyon tetszett, de én ennyire nem tudnék kiemelni semmit.
Pár kép az állatkertről:

Fóka-show

"Picit" koszos jegesmedve

""Török pasa" Szurikáta

The King

Kis lemúr - Nagy lemúr

Kis pávián - Nagy pávián

Fehér tigris

Teknőc Ernövel

Alvó Orángután

Kijöhetek?

Cápás

Az ünnepek gyorsan elteltek, viszont esemény nélkül nem maradtunk, április 19.-én hivatalosan is magyar állampolgárok lettünk. Jó érzés volt letenni az esküt, kezet rázni a főkonzullal és kicsit másként énekelni el a himnuszt. Nincsenek nagy terveink az állampolgársággal, nem akarunk mi elköltözni Erdélyből (ha csak nem muszáj) de azért jó érzés hivatalosan is a magyar nemzethez, székely néphez tartozni.

A május elsejés hosszú hétvégék a barátokkal töltöttük Szelterszen, Szentegyháza mellett. Egy ügyes kis házikót sikerült szerezni, hatalmas zöld udvarral.Tökéletes pihentető négy napot töltöttünk ott, sétálással, sörözéssel, kártyázással, scrabble-zéssel, keresztrejtvény fejtéssel és persze a kihagyhatatlan, hús- szalonna- és miccssütéssel. Azt hiszem el tudnám viselni az ilyen típusú pihenést hosszabb ideig is, de, hogy sokkal gyakrabban, mondjuk minden hétvégén, az biztos. A fiúk megmártóztak a patakban is, hisz igazi nyári hétvége volt, de mi csajokul inkább csak a partról figyeltük őket. De hát mi is kell ennél több egy jó pihenéshez, mind tiszta levegő, csodálatos természet és barátok.

Séta

A szállásunk

A szomorú esemény meg, hogy elvesztettünk egy babát április 18-án. Miután Fényről hazajöttünk, csináltam egy tesztet, és kis meglepetésemre, két csíkos lett. Nagyon örültem, hisz esküvő óta már majdnem egy év eltelt, és bár nem stresszeltünk különösen rá, de szerettünk volna hamarosan babát. Sankó nem volt itthon, épp Mamát vitte haza, így elugrottam egy bababoltba, vettem két pici fehér cipőt és azzal vártam haza, mind a filmekben. Meglepődött, de nagyon örült, mindkettőnkkel madarat lehetett volna fogatni. Másnap elmondtuk a szülőknek, és mivel a családorvosom a barátunk, így a barátok is megtudták még azon a héten. Aztán hétvégén kezdtem néha fájásokat érezni, de mindenhol az írták ez normális, és vasárnap már enyhe barna pecsételés is volt, amiről szintén azt írják, hogy normális is lehet. Sankó beszélt a nőgyógyász dokival, hogy szerdán menjünk fel, és megnéz, hogy minden rendben-e, de szerda reggel erős görcsök és vérzés kezdődött és a doki ultrahangon már nem látott csak vérrögöket. 6+7 hetes volt. A doki megnyugtatott, hogy ez elég gyakori, minden 3-4 terhesség így végződik, nem mi vagyunk a hibásak, nem mi rontottunk el valamit, és örüljünk annak, hogy művi beavatkozásra nem lesz szükség, így akár két hónap múlva megint teherbe eshetek, na meg ez legalább bizonyítja, hogy termékeny pár vagyunk. Nagyon fájt, senkinek nem kívánom azt a napot. Sankó ügyeletes lett volna, de szabadnapot vett ki, így egész nap mellettem volt, ami nagyon nagy segítség volt. Megint bebizonyosodott, hogy a lehető legjobb emberhez mentem férjhez. Persze voltak, akik azt mondták, hogy lehet, hogy nem is volt baba és csak késett, de én tudom, hogy nem így volt, és tüneteim is voltak. Még mindig nehéz visszagondolni rá, így majdnem egy hónap távlatából, de most már megnyugodtam, elfogadtam, hogy ez így kellett történjen, és remélem többet soha nem kell ezt átélnem. 

Az elkövetkezendő időszak sem lesz unalmas. Ezen a hétvégén házassági évfordulót ünneplünk, az Elsőt. Jövő hétvége pünkösd, búcsú otthon, aztán egy esküvő és megyünk is nyaralni Prágába és Csehországba.

Legkésőbb egy hónap múlva jelentkezem. :-))

Kellemes ünnepet!

Ezúton szeretnék minden kedves Olvasómnak  Áldott Húsvéti Ünnepet kívánni! 

Márciusi beszámoló

Mozgalmasan telt a március, már ami a hétvégéket illeti. Hétköznapjainkat, mint mindig a munkába menés rutinja tölti ki, de hétvégén pótoljuk ezt sok-sok élménnyel.

Március első hétvégéjén sok halasztgatás és sok meghiúsult kísérlet után, végre sikerül Ritáéknak meglátogatni minket. Ez a szokásos október-novemberi feljövetelük bepótlása volt, így tényleg nagyon örültünk neki, hogy most összejött, hisz majdnem egy éve nem láttuk a mi kis huncut keresztfiunkat. Nagyon nagyot nőtt, amióta nem láttuk, és az arca is inkább kisfiú már, mint babás. Kellett neki egy fél óra amíg kicsit feloldódott, de aztán nagyon jó kedvűen fedezte fel a lakást. Nagyon segítőkész és imád takarítani. :-) Megtalált egy seprűt meg egy törlőrongyot, azzal végigsikált aztán mindent, amíg mi Sanyival a vacsit vagy ebédet készítettünk, vagy egyáltalán kijöttünk a szobából, jött utánunk és kérdezgette: mit csinálsz és mit segítsek. Kíváncsi voltam, hogy ha valamivel megbízom megcsinálja-e, de bármit adtam a kezébe, hogy vigye be az asztalra, vagy adja oda anyunak, mindent pont úgy csinált meg, ahogy mondtam. :-) És még Rita mondja, hogy milyen rossz (huncut) gyerek ez a Zsombika. :-) Persze megvan benne a lópor de az kell is. Vasárnap délelőtt kimentünk az állatkertbe, szép napos időnk volt szerencsére. Nagyon élvezte, csak volt egy kis bökkenő. Már az elején mondta, hogy a nyuszikákat akarja látni. Én nagy lelkesen felsoroltam neki, hogy még milyen állatok lesznek, és megemlítettem, hogy lesznek krokodilok (aligátorok) is. Így az egész állatkerti sétánk a nyuszikák és krokodilok kereséséből állt, de sajnos egyiket sem találtunk. Az aligátorokkal nem tudom mi lett, a nyuszikákat meg gondolom a hideg miatt még nem engedték ki. Na de végül is abba maradtunk, hogy legközelebb amikor jönnek már lesznek nyuszikák is, a krokodilokat nem mertem megígérni :-). Haza menni nem nagyon volt kedve, de megígértük neki, hogy nemsokára meglátogatjuk, a szülinapja alkalmából és így kisebb nyöszörgéssel, vasárnap délután hazaindultak.
A következő héten volt március 8, ami két különleges és említésre méltó esemény is tartogatott. Először is 3 év halogatás után végre vettünk bicikliket, így tudunk menni bringázni a nyáron. Az enyém nagyon gyorsan nevet is kapott, hisz színéből kiindulva a Pinky magától értetődő volt, a Panna meg csak úgy jött, így Pinky Panna névre hallgat a drótszamaram. Azóta amikor az időjárás engedi hétvégenként, délutánonként tekerünk nagy lelkesen. A másik esemény természetesen a nőnapi ünnephez kapcsolódik. A fiúk meghívtak minket lányokat vacsorázni a Blue Pearl-be, ahol zenés vacsorát tartottak aznap este. Nekem nagyon nosztalgikus hangulatom volt, hisz ugyanebben a terembe, egy évvel azelőtt a Sándor napot ültük a szüleinkkel és akkor választottuk ki az esküvői menünket. A főpincérnő ugyan az volt, a zenészek ugyan abból a zenekarból ketten akik az esküvőnkön zenéltek, így a számok is mind ismerősök voltak. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna Sankótól.
Azon a hétvégén egy rég betervezett hajdúszoboszlói wellnesshétvégén voltunk Sanyi volt csoport-, illetve évfolyamtársaival. Péntek délben indultunk, kettecskén, vasárnap meg már jöttünk is haza, még két fővel kiegészülve (hoztunk két csoporttársat is - nem félreérteni). :-) Az egyik Debrecenbe dolgozó kolléga foglalta a házat, ami minden várakozásunkat felülmúlta. Minden emeleten 2 db nappali-konyhás és hálószobás apartman volt, az alaksorban meg egy apartman és egy nagy közösségi tér, pingpong asztallal és konyharésszel. Mivel rég nem látott emberkék kerültek össze sokat beszélgettünk és este csaptunk egy jó kis bulit a régi szép idők emlékére. Szombaton a lubickolás kapta a főszerepet, egészen pontosan az Aqua Palace. Az az igazság, hogy még egészen ezidáig nem nagyon voltam még igazi élmenyfürdőben, így nagy valószínűséggel nem tudok objektíven ítélkezni, de én nagyon élveztem az egész napot. Volt egy csomó szebbnél szebb medence, nagyon hangulatos volt az egész hely. Legalább 5-6 órát ültem aznap vízben, de még simán el tudtam volna lenni benne pár órát. Természetesen a szaunát sem hagytuk ki, rájöttem, hogy ezt itthon is kellene rendszeresen űzzük, nagyon feltöltött. Vasárnap aztán mire összecsomagolt mindenki már el is romlott az idő, így indultunk haza, hogy még napvilág érjünk haza.
Rá egy hétre volt a Sándor napos hétvége, ami nálunk nagy ünnep, hisz a Férjem és Apósom is erre a névre hallgat. A tavalyi évhez hasonlóan idén is meghívtuk a szüleinket, testvéreinket a hétvégére. Sajnos Édesapám nem tudott eljönni, mert el kellett menjen útra, hiányzott is, nagyon, de hát ez van, valakinek dolgozni is kell a családba, ha már mindenki ünnepel. :-) Apósomék péntek délután érkeztek, jöttek velük Petiék is. Estére hazamentek Selyébe, szombat délelőtt meg velük együtt mentünk el mi is Nyárádszeredába baba-látni, Sankó második unokatestvéréékhez.Nagyon aranyos egy hónapos kislányt láttunk, mindenki el volt olvadva tőle. Ebédre aztán bejöttünk hozzánk, megérkezett Anyukám is Öcsémmel, behozták Selyei Mamát is, így teljes volt a család. Nagyon jó hangulatban telt az egész hétvége, Szombat délután sétáltunk egy nagyot a városba, este meg a csapat egyik fele kártyázott, a másik fele Scrabble-zet. Az alvást is meg tudtuk oldani, kilencen aludtunk a 3 szobás lakásba, akiből hárman matracon a földön de így is jó volt. Elkacagtuk, hogy amióta ott lakunk még nem piknikeztünk a nagyszobába (értsd ez alatt matracon alvás hálózsákkal), úgyhogy épp ideje volt bepótolni a hiányosságot. Vasárnap aztán ebéd után megbomlott a társaság, először Apósomék, majd Anyukámék indultak haza, végül meg Sankó is hazavittem Mamát. Vasárnap este azért nem unatkoztunk, hisz a barátokkal is meg kellett ünnepelni eme neves eseményt.
Azóta eltelt még két hét, de ezeket a hétvégéket kis kertészkedéssel, biciklizéssel és sok-sok pihenéssel töltöttük.

Ünnepek, sízés és miegymás

Megint lemaradtam a beszámolókkal, úgy néz ki inkább visszatekintő bejegyzésekre vagyok képes. Pedig nem így szeretném. Már vagy egy hónapja készülök írni, minden reggel elhatározom, hogy na ma aztán írok erről is arról is és este meg eszembe jut, hogy megint elmaradt. Néha amikor valami nagyobb esemény, vagy élmény után vagyok, már a fejembe fogalmazom, hogy hogy is kellene nektek elmondanom, amik történtek, aztán mikor leülök a gép elé, hogy na most írok elszáll az ihlet és amit már kigondoltam az sem jut eszembe. Most viszont nem állok addig fel, amíg be nem pótoltam a lemaradásokat.
Már régecske elteltek az ünnepek, de hát kezdjük azokkal. Mivel tavaly Fényen voltunk, idén Csíkba töltöttük a karácsonyt. Minden évben nagy fejtörést okozott az ajándékok becsomagolása, viszont idén találtam netten egy egyszerű de nagyszerű ötletet. Mindenki ajándékát egyszerű fehér papírba csomagoltam, mindenkiről nyomtattunk egy fekete-fehér fotót és ráragasztottam a csomagra, így mindenki tudta melyik a csomagja.

Készen a csomagolás

Karácsony Csíkban

Az ünnepek amúgy nagyon jól teltek, igazi családias hangulatban. Karácsony harmadnapján vettük a sátorfánk és átautókáztuk Erdélyt, hogy Fényen is töltsünk pár napot. Ott is nagyon jól éreztük magunk, csak egy picit azt sajnáltuk, hogy Apósomék munkába kellett menjenek már akkor, de azért próbáltak minél több szabadidőt csinálni a kedvünkért.
Hogy nehogy túl sokat üljünk egy helyen, dec. 30-án hazajöttünk Vásárhelyre, de még aznap tovább is utaztunk Galonyára, a szilveszterezésünk helyszínére. Az Auguszta vadászkastélyt béreltük ki, sokad magunkkal, de a társaság nagy vonalakban ugyan az volt akikkel egy évvel azelőtt is szilvesztereztünk, így legalább ismertük egymást már. A vadászkastély nagyon szép környezetben van, az Isten széke lábánál, egy kis falu végén.

Auguszta vadászkastély

Havas erdő a Funtineli mező felé

Kis csapatunk

31-én délután elmentünk egyet sétálni, ki akartunk menni a Wass Alberttől ismert Funtinel mezőre, de mivel az út kifele nagyon csúszós volt, csak a fiúk közül páran jutottak ki, mi 3/4 útról visszafordultunk, hogy ne sötétedjünk meg az erdőbe, de így is csodálatos látvány volt a hóval borított erdő. Szilveszter éjjelén 4en maradtunk talpon Atiékkal, de olyan jót buliztunk, hogy még nagyon sokáig fogjuk emlegetni szerintem. Összességében nagyon jó kis szilveszter volt, elbúcsúztattunk egy nagyon mozgalmas évet és kíváncsian nézünk az új kihívások elé.
Januárban aztán megjött a várva várt kellő hó mennyiség a sízéshez, így ki is használtuk és Maroshévízen kezdtük e a szezont, aztán Jácinték unszolására januárba csináltunk egy csütörtöki szabadnapot és elmentünk Brassó Pojánára.

Kis ideig volt ilyen szép a kilátás

Tudtuk, hogy hétvégén rengetegen vannak, így egy csütörtöki napot választottunk, ami mind utólag kiderült, igen jó döntés volt. Az eddigi leghosszabb pálya amin síztem a maroshévízi Fenyő pálya, ami 1.2 km, ehhez képest a brassói könnyű pálya, a Drumul rosu 4.6 km, úgyhogy mire leértem egy kör aljára rendesen reszkettek a lábaim, de nagyon élveztem. A legjobb az egészben az, hogy telekabinnal visznek fel a pályák tetejére, így amíg az felér az ember leülhet és nyugodtan megpihenhet, így történt az, hogy egy nap alatt 8x csúsztunk le, ami nálam nagyon nagy teljesítmény. Nap végére elfáradtunk, de megérte és remélem idén télen még legalább egyszer eljutunk oda. Egy hétvégén viszont kipróbáltuk a Bucsinon a Bodgán pályát, ahol még soha nem voltunk.

Csúszkálok

A Bogdán pálya háttérben a Déli kárpátok

Nagyon jó kis pálya, az idő meg csodálatos volt. Reggel elég hideg volt amikor Vásárhelyről indultunk, de már akkor sütött a nap és ez így is maradt egész nap. A levegő annyira tiszta volt, hogy tisztán lehetett látni a Fogarasi havasokat, a Déli Kárpátokat, mintha karnyújtásnyira lettek volna. A pálya is jó volt, bár egy picit rövid, de mivel nem voltak sokan, így sokszor lehet lecsúszni. Nem tudom legközelebb hová megyünk sízni, de most már ezt a pályát is felvettük a lehetséges célpontok közé.
Az elmúlt hétvége nagy eseménye meg az, hogy újra keresztszülők lettünk és a legények után ezúttal egy tündéri kis keresztlányunk lett, Niki baba.

Keresztleányunk, Niki baba és az Apukája (Unokatesóm)

Niki unokatestvérem kislánya, aki pont az esküvőnk estéjén született, megakadályozva ezzel szüleit, hogy részt vegyenek a mi nagy napunkon, de ezzel egyértelművé vált az is hogy mi is keresztszülei leszünk. A kis Tündér nagyon jól bírta a ceremóniát, ugyanis a Tiszteletes Úr két mondatot sem mondott el a leányzó már bealudt és meg sem ébredt sem a keresztelés alatt, sem azalatt amíg a keresztszülők kézről kézre adtuk, hogy mindenki csináljon vele egy egy fényképet. A buli is nagyon jó volt, de hát ez borítékolható is volt, hisz unokatesóm nagy mulató. Nagyon örültünk, hogy eme megtisztelő feladatra felkértek minket és remélem mindenben segíteni tudunk majd a leányzónak, ha szüksége lesz ránk.
Hát nagy-vonalakban összefoglalva ez történt az elmúlt másfél hónapba. Nagyobb esemény egyelőre kilátásba nincs, de ha valami történik megpróbálok ezután nem ilyen nagy késéssel beszámolni róla.