Mostanság

Az utóbbi időben meglehetősen lenyugodott az életünk, ritkán van eltérés a napi rutintól. Egy ilyen alkalom volt a 4 éves évfordulónk november 11-én. Sankó gyertyafényes ebéddel és 5 szál gyönyörű vörös rózsával várt haza munkából. Délután Jácintékkal elmentünk egy komolyzene koncertre a kultúrpalotába majd elmentünk vacsorázni a Laci csárdába. Nagyon jól telt az egész nap jól esett az egész napos egymásra figyelés. Nem mintha a hétköznapokat nem kettesben töltenénk, vagy csakúgy elmennénk egymás mellett a lakásban, de valahogy aznap nem volt se számítógép se tévé, csak mi voltunk, na meg a legközelebbi barátaink ... Jácintékkal amúgy egyre szorosabb kapcsolatunk van. Eddig is az volt, hisz Jácint Sanyi középiskola óta legjobb barátja, együtt végezték a 9-12-öt, 6 év egyetemet és most is együtt rezidenskednek. Bogi, Jácint barátnője is egy nagyon kedves lány, gyógyszerész lesz mind én, szóval ebben sem térnek el a fiúk egymástól. :-) Nagyon jól a kapcsolat közöttünk, hetente legalább 1-2 alkalommal együtt töltjük az estét, vacsorázunk, társasjátékozunk na meg borozgatunk. És nem mellesleg jó érzés, hogy bármi történik gyors segítségre számíthatunk tőlük. Remélem az én barátaim nem értik majd félre ezt a bejegyzést, ők általában helyileg távol vannak tőlem, ezért néha nagyon hiányoznak. Tudom, hogy segítségért, jó tanácsért vagy akár egy virtuális hátsófélbe billentésért bármikor fordulhatok hozzájuk, de azért jó lenne néha egy kis közös kiruccanás. Nagyon sajnálom, hogy ilyen távol kerültünk egymástól, szeretném az egyetem 5. événél megállítani az időt amikor még mind együtt voltunk a bentlakásban, vagy egy kicsit távolabb tőle (úgy-e Tünde). De sajnos ezt nem tehetem meg, így marad a telefon, messenger és a blog. Hiányoztok Lányok (Asszonyok)!
Na és a végére valami vidám. Tegnap este Stand-up Comedy est volt a Jazz-be. Persze nem maradhattunk le róla (ahogy a kéthetente, hétfönként rendezett komolyzene eströl sem). Ide is Jácintékkal mentünk, szokás szerint. Igazi kikapcsolódás volt. Az est házigazdája Ösz Ferenc volt, a fellépő meg Zsók Levente. Nagyon szeretejük ezt a műfajt, minden héten megnézzük a Showder Klubbot, meg az Esti Showdert, és nagyon örültem neki, hogy már itt Vásárhelyen is vannak ilyen rendezvények. Sajnos csak havonta egyszer, de hát ne legyünk elégedetlenek. :-) Mi jövő hónapban is ott leszünk. :-)

Elmaradások

Sajnos az elmúlt 2 hónapban nem nagyon volt időm a bloggal foglalkozni, amikor meg időm lett volna vagy nem voltak nálam a fényképek amiket közölni szerettem volna, vagy valami közbejött. Az igazság az, hogy otthon nem nagyon jutok gépközelbe ... kedves párom ül előtte ha nincs épp valami közös program, a bejegyzéseket így a munkahelyemen az ebédszünetemben szokta írogatni. Munka az utóbbi időben viszont akadt annyi, hogy másra nem maradt idő ebédszünet ide vagy oda. Na de nem magyarázkodni akarok hanem beszámolni 3 nagyobb eseményről ami az elmúlt 2 hónapban történt.

1. Szeptember 19.
Az első különleges, napló bejegyzést érdemlő esemény Sanyi egyik barátjának, volt évfolyamtársának az esküvője volt. Tudtuk hogy nem egy mindennapi esküvőre megyünk, mert egy különleges lány ment férjhez, de minden elképzelésünk felülmúlták a szervezők. Gyergyószentmiklósra kellett menjünk (oda valósi a menyasszony) délben megvolt a menyasszony kikérése a családi háztól, a búcsú a szülőktől testvérektől aztán autóba ült a násznép és kimentünk a Gyilkos-tóhoz. Ott a vendéglő udvarán svédasztal várt mindenkit, "ebédeltünk" volt ott minden ami szem-szájnak ingere. :-) Egy kicsit olyan amerikai stílusú esküvő benyomását keltette bennünk ez a megoldás, viszont nagyon jó ötlet volt mert már mindenki nagyon éhes volt. A kajálás után elindultunk az esküvő helyszinére, ami a gyilkos-tói Szt Lőrinc kápolna mögötti rét volt. Asztal volt kitéve oltárnak és fehérbe öltöztetett székek a vendégsereg idősebb tagjainak. Persze tegyük hozzá, hogy szerencséje is volt a fiatal párnak, mert az esküvő előtti pénteken még esett az eső, de szombaton hét-ágra sütött a nap Az ott legeleszö lovak be-bedugták az orruk a tömegbe ami plusz mosolygásra adott okot mindenkinek, és aki tudta, hogy a menyasszony mennyire ló-imádó akár azt is gondolhatta, hogy szándékosan voltak odahozva. Maga a szertartás is különleges volt, nem csak a helyszín miatt, hanem azért is mert a fiatal pár közösen olvasta fel az olvasmányokat és legfőképpen azért mert mind a ketten megtanulták az eskü szövegét és nem a pap után hanem maguktól mondták, ami nagyon szép és megható volt.

A szertartás után aztán visszamentünk a vendéglőbe, közben foglaltuk szállást egy kisebb hotelbe, úgyhogy lehetett bulizni ameddig jólesik. Persze itt is voltak meglepetések, játékok, előadás a menyasszony és a testvérei egy táncot mutattak be az édesanyjuknak, szóval nem unatkoztunk amíg nem volt zene addig sem. Igazi különleges személy különleges lagzija volt.
Ezúton is szeretnék még egyszer sok boldogságot kívánni nekik!

2. Szeptember 27.
Szeptember végén kihasználva még a kellemes késő nyári időjárást kirándultunk egyet a Bekecs tetőre. Hétvégére mi hazamentünk Selyébe, Jácint vasárnap reggel kijött biciklivel és hárman nekivágtunk a túrának. Nagyon szép idő volt, jól esett a mozgás a friss levegőn. Felfele van két forrás, mind a kettőnek nagyon finom vize van, így vizet sem kellett cipelni. Fenn a tetőn találkoztunk Zsuzsiékkal, ők Szováta felől jöttek fel, úgyhogy szép kis csapat verődött össze. Sütöttünk szalonnát, gyönyörködtünk a kilátásban, fényképeztünk gyíkot meg szöcskét, pálinkáztunk a szomszéd kirándulókkal, megkerestük az I világháborúban elhunyt magyar katonák síremlékét, na meg a világháborús lövészárkokat, aztán elbúcsúztunk Zsuzsiéktól és leereszkedtünk Selyébe. Nagyon kellemes jóleső fáradtsággal értünk vissza Vásárhelyre.

3. Október 02-04.

A harmadik nagyon fontos esemény meg az volt, amikor Ritáék és Tündéék meglátogattak minket az új lakásba. Persze hozták a kis haramia keresztfiunkat is. Pénteken csak este indultak Ritáék otthonról mert az apósának szülinapja volt és oda kellett menjenek, na meg nem is akartak nagyon korán indulni, hogy Zsombika aludja végig az utat. Amióta jár a kislegény nincs türelme az autóban egy-helyben üléshez. :-) Péntek este 11 körül érkeztek meg, már nagyon vártuk őket, nem is volt semmi gond az útjukon, Zsombi akkor ébredt fel amikor beértek Vásárhelyre. Az elején kis félénk legény volt, amíg meg nem ismert újra minket meg a környezetet, de aztán le sem lehetett fogni úgy jött ment körbe a lakásba. Nagyon tetszettek neki a csillárjaink, meg a kisszoba fali lámpája, azokat esténként 3-4 alkalommal kellett megnézni, hogy még mindig működő képesek. Mivel viszont az út alatt kialudta magát egész fél 4ig szórakoztatta a szüleit (minket csak 2ig) és másnap reggel 8kor már talpon is volt tele energiával. Az idő szerencsére jóra fordult így szombaton délelőtt kimentünk a közeli játszótérre, ebéd után meg kimentünk a Somira az állatkertbe és a játszótérre. Hát nagyon élveztük a sétát, Zsombikának minden kétlábú madárszerűség kakas volt, minden négylábú meg "miam" vagyis macska. Nagyon zabálni való kislegény volt. Persze a lábán nem akart menni az apukája nyakában viszont nagyon élvezte a kirándulást. Nagyon formában volt. Egész nap evett vagy nassolt valamit, és ebéd után is mentünk az állatkertbe, de ö meglátta valaki kezében a popcornot és úgy döntött abból ö is kér. Szembeállt az emberrel és elkezdett a dobozra mutogatni és közbe megerősítve ezt hangosan mondogatta, hogy "pápá". Hát ennek nem lehetett ellenállni, persze kapott is belőle. Este aztán nagy vendégséget csaptunk. Feljöttek Tündéék is Udvarhelyről, Fruzsináék és Zsuzsiék meg innen a városból. Zsombika nagyon élvezte a nagy sürgést forgást körülötte, folyamatosan kérte a "pápát", aztán egyszer csak elaludt az édesanyja ölében. Tündéék is nálunk aludtak szombat éjjel, úgyhogy így történt, hogy egy hétvége alatt minden szobában aludtunk. :-) Vasárnap aztán délelőtt elmentek a fiúk az ócskára, mi csajokul meg Zsombika kicsit beszélgettünk aztán ebéd után mindenki elindult haza, mi meg Sankómmal csodálkoztunk, hogy olyan csend lett hirtelen a lakásba.

4. Egyéb

Az elmúlt 2 hónapban ezek voltak a fotóval is megörökített események. Ezen kívül voltunk otthon Csíkban Anyukámat köszönteni névnapja alkalmából, következő hétvégén voltunk Sanyiéknál Fényen, onnan meg átmentünk Mátészalkára fürödni, múlt hétvégén meg mind a ketten otthon voltunk világítani (én Csíkban, Sanyi meg Selyében).
Mozgalmas időszak van mögöttünk, remélem többször nem maradok így el a mondanivalómmal (főleg, hogy tervezzük egy laptop beszerzését otthonra). :-)