Tavasz!!!

Nagy meglepetés ért hétfőn mikor hazaértem a munkából. Az asztalon egy csokor hóvirág fogadott. Sanyi otthon volt a hétvégén és a saját kertjükben nőtt hóvirágból hozott egy csokorral.

Itt a Tavasz!

Hétvége

A hétvégénk, kivételesen, nagyon mozgalmasra sikeredett. Már karácsonykor felkerestem otthon egy pénzügyi tanácsadót, mert úgy néz ki, hogy ha ténylegesen lemennek a lakásárak akkor szülői segítséggel lakást veszünk idén. Egyelőre egy 2 szobás blokklakást, aztán ha Sanyi befejezi a rezit, majd meglátjuk, hogyan tovább. Elmondtam ennek a srácnak, hogy mit szeretnénk és ö egy hónap alatt előkészítette nekünk a hiányzó összeg élőteremtésének a módjait. Így a hétvégén haza kellett menjünk, hogy találkozzunk az illetővel. Egyelőre csak a hitelünk mechanizmusát magyarázta el nekünk majd konkrétumokat akkor mond mikor ténylegesen kell a pénz. Nagyon érdekes dolgokat magyarázott el a pénzpiacról. Ö egy olyan cégnek dolgozik, ahol azért kapja a fizetését, ha a kliens számára minél előnyösebb pénzügyi szerződéseket köt, tehát ne kell attól félni, hogy átver. :-) Rájöttem, hogy megéri ilyen személyeket felkeresni, ha az pénzügyi dolgokról van szó.

Aztán ahogy ez lejárt jött a hétvége kellemesebb része. Lementünk Szentgyörgyre meglátogatni Ritáékat, na meg legfőképpen a kis keresztfiunkat. Hát mondanom sem kell, hogy december óta, amióta nem láttam, nagyon szép nagy legény lett belőle. Igazi örökmozgó. Szerencsésen alakultak a dolgok, mert Tünde is pont azon a hétvégén jött, úgyhogy 2 keresztmama és 1 keresztapuka váltotta egymást a KisLegény sétáltatásába. Szerencsére most már teljesen egészséges, és reméljük holnap az ellenőrző vizsgálaton is ezt mondják majd a dokik Brassóban. Étvágya, mint a farkasé, és azzal a meglévő 5 fogával mindent meg kell rágjon, amit Rita a szájjába ad. A szüleinek is egy picit fellélegzés volt, hogy átvettünk egy picit az utánafutkorászást tőlük.
Sajnos csak vasárnap délig tudtunk maradni. Vasárnap ebédre otthon voltunk hivatalosak, mert szombat este hazaért Apukám az útról, és vele is szerettem volna találkozni. Így öcsém kivételével összegyűlt a család egy ebéd erejéig.
Vasárnap estére meg már visszajöttünk Vásárhelyre, mert hétfőn reggel mind a kettőnknek munkába kellett menni. És milyen messze van még a nyári szabi ... :-))

Na és akkor itt vannak a képek a Kislegényről.

Mindennapjaink.

Már napok óta készülök, hogy egy délután leülök a gép elé, és megírom a beszámolóm, de valahogy soha nem jött össze eddig. Így úgy döntöttem, hogy ebédszünetet erre fogom felhasználni.
Mostanában nem nagyon írtam beszámolót, mert nem nagyon volt amiről beszámoljak. Mind a ketten dolgozunk és a napok elég egyhangúan telnek. A hétvégéken meg általában baráti összejövetelek, iszogatással és társasjátékozással. Amíg még tél volt néha elmentünk korcsolyázni, de már sajnos azt sem lehet.
A nagy változás az, hogy elhatároztuk, hogy életmódot váltunk, nem eszünk zsíros, cukros és lisztes ételeket amennyire megoldható, sok gyümölcsöt meg zöldséget eszünk és számoljuk a kalóriákat. Amióta együtt lakunk Sanyival, mind a ketten rendesen felszedtünk és már nem igazán éreztük jól magunk a bőrünkben, úgyhogy nekiálltunk az étrendünk megreformálásának. Eddig van is hatása, Sanyi 7 kilót én meg 3-at adtam le egy hónap alatt. Ez így nem tűnik soknak, de reméljük tartós marad. Már csak azt kell kitaláljuk, hogy korcsolyázás híján mit fogunk sportolni. Rájöttünk, hogy az alapgond velünk az volt, hogy mindig olyan sokat főztünk, hogy egy kicsi maradt meg és azt ugyebár már nem lehet otthagyni, így minden alkalommal degeszre ettük magunk. Most hogy mérjünk az alapanyagokat, csak annyit főzünk ami elég kettőnknek. Egy hónap alatt oda haladtunk már, hogy a mérleg nélkül is tudjuk, miből kb mennyit szabad. Érdekes módon én vagyok az aki jobban megsínyli az életmódváltást, én sokkal többet éhezem és ezt rosszabbul is bírom mint Sanyi. Ha nem közösen csinálnánk eddig biztos feladtam volna.
Máskülönben nem nagyon történik velünk semmi. A munkahelyemen még mindig zajlik a felújítás, szép lassan oda jutottam, hogy sérti a fülemet a csend, úgy hozzászoktam a zajhoz. Na de még 1 hét és reméljük, hogy vége.

Pusz