Keresztelö

A hétvégén sikeresen megkereszteltünk Zsombikát, Rita kisfiát. Szombaton reggel indultunk Sankómmal Vásárhelyről és délre érkeztünk meg Sepsiszentgyörgyre. A kis legény még aludt úgyhogy tudtunk pár szót váltani a szüleivel és Tündéékkel (Hugicáékkal). Ők már pénteken lementek Ritáékhoz. Tünde bevállalta a fodrász szerepét és mindenkinek megcsinálta a haját. Egész jól ment neki kertészmérnök létére. Aztán felébredt a kis lurkó is, megetette az anyukája és szépen felöltöztette fehér kosztümöcskébe. Nagyon aranyos volt. 4 óra előtt egy picivel aztán megérkeztek a többi keresztszülök is. 6 pár és Mónika (Rita növére). Na meg természetesen ott voltak a büszke nagyszülők is. Fél 5töl volt a szertartás a templomban. A pap nagyon szépen beszélt, látszott hogy ismeri Ritát, nagyon személyhez szóló volt a beszéde. A kis legény nagyon ügyes volt, a beszéd alatt figyelt a papra, csak akkor keseredett el mikor már megunta hogy ugyan abban a pózban van tartva. Aztán amikor leöntötték vízzel akkor eltörött a mécses. Csak az anyukája tudta megvigasztalni szegénykém. Aztán mikor leértünk a vendéglőbe kiderült hogy éhes és álmos volt a Picikém. Lefektettük a babakocsiba és el is aludt. Ritáék nagyon jól oldották meg a dolgot, mert a vendéglő fölötti szobákból kivettek egyet és így a legényt oda vitték fel, hogy ne kelljen abba a zajba és cigifüstbe üljön. A nagyszülők nagyon szívesen vállalták a felügyeletet, na meg mi keresztszülök is felváltottuk néha őket. Maga a buli része is jól volt megoldva, a 3 fogásos vacsorát 6 óra alatt hozták ki úgyhogy nem ettük degeszre magunkat és mégis jóllakott mindenki.A vendéglőből végül 4 órára értünk haza. Mindenki ki volt dőlve, kivéve az ünnepelt, aki addig egész jól kialudta magát. Vigyorgott és játszodhatnéka volt. Szegény Rita egész éjszaka 1 órát aludt. Mi 5kor feladtuk és elmentünk lefeküdni. Másnap délelőtt aztán összeszereltük az etetö széket amit Fruzsiékkal együtt vettünk Zsombikának. Nagyon el volt foglalva a csatjával. :-) Aztán mielőtt eljöttünk volna az "apatigris" azt is megengedte hogy ölbe vegyük a fiát és csináljunk pár képet vele. Ezek után meg már sajnos kellett menni tovább, mert otthon Csíkba anyukám már ebéddel várt minket. Megnéztük az új autónkat is. Sajnos nem sokat tudtunk otthon maradni, mert kellett indulni vissza. Megígértük Tündééknek, hogy visszafele megállunk Udvarhelyen és megnézzük hol laknak. Egy nagyon ügyes kis lakást csináltak Emil szüleinek a háza fölé a manzártba. Külön konyhával, nappalival és hálószobával. Ott eltöltöttünk még egy fél órát, úgyhogy már sötét volt mire megint Vásárhelyre értünk.

Tegnaptól aztán megint munka. Azt hittem ma nem fogok tudni bejönni. Valami gyomorrontást szedhettem össze a tízóraitól amit hoztam, mert már benn hányingerem volt és ment a gyomrom. Aztán ahogy hazaértem kiadtam az addig elfogyasztott kaját. Ettől kicsit megkönnyebbült a gyomrom, viszont felment a lázam, egész délután és este az ágyat nyomtam. De csodák csodájára, ma reggel egy nagyon komoly fejfájáson kívül semmi bajom nem volt. Pirítottam kenyeret tízóraira és most itt vagyok. Remélem egy kis koplalás elég lesz hogy helyreálljon a rend odabenn.
Na és most a hétvége képekben:

Zsombika és a keresztszülei

Keresztelő

Zsombika és az Édesanyja

Kinyúlt a Picim

Sankómmal, mint keresztszülök már

Felébredt

Ölbe került

Zsombika és egyik keresztszülei, mi :-)

Keresztmamák :-), Hugi meg én

Kicsit meglepődött :-)

A kedvenc képem :-) Csábító kis pasas :-)

Lejárt!

Jelentem, szerencsésen túl vagyunk Sankó államvizsgáján is. Pénteken az írásbeli egész jól ment (9.70). Szerencséjük volt mert azelőtti napokban kaptak vagy 800 tesztet, hogy több mint valószínű ezekből lesz és így az ismétlést csak ezekre a tesztekre lehetett korlátozni. 80% a vizsgateszteknek ezekből is volt. Úgyhogy itt minden rendben volt. Képzeljétek el szép lassan fejlődik az egyetem. Az írásbelik után 2 órával már fel voltak téve az eredmények az egyetem honlapjára. A dolgozat megvédése hétfőn volt mindenkinek. Az egy kicsit érdekesen alakult, mert 9 előtt 15 perccel mikor megérkezett az első tanár kiderült hogy nincs vetítő, meg laptop. Na aztán egy óra késéssel csak meg tudták kezdeni a megvédéseket. Igaz a tanárok jöttek-mentek, mindenkinek volt valami fontosabb dolga, de végül is lejárt. Mindenkinek 10 adtak. Azért engem minden alkalommal meg tudnak lepni kedves tanáraink a magaviseletükkel. Hogy mennyire nem érdeklik őket a diák és mennyire képesek nem megadni a minimális tiszteletet nekik az valami fogalom. Na de mindegy, szerencsére ezen mi már két éve túl vagyunk. A neheze még viszont hátra van Sankómnak, november 9. rezi Bukarestben. Remélem ott is így vesszük az akadályt.
A hétvégén megyünk Sepsiszentgyörgyre keresztelni Rita kisfiát, Zsombikát. Már nagyon várom hogy újra lássam a kis lurkót (na meg az anyukáját). Ígérem ezzel az alkalommal nem felejtek el fényképet készíteni róla, és majd megmutatom nektek is. Puszi!

Kezdődik a tánc

Na megérkeztünk az első nagy akadályhoz, ami idén ránk várt. A Kedvesem ezen a héten és jövő héten államvizsgázik. Ma jön vissza, pénteken lesz az írásbeli és valamikor (még halvány lilájuk sincs hogy mikor) lesz a megvédése a dolgozatnak. Izgalmas 2 hét elé nézünk. Bár tudom, hogy ügyes, és tudja a dolgokat azért egy picit izgulok. Pedig így visszagondolva a mi államvizsgán nem volt egy nagy dolog. :-) Vagy csak az idővel szépült meg ez is? Lehet. Az az igazság, hogy egyre inkább rá kell jöjjek, hogy kezded nagyon gyorsan vénülni. :-)) Már nem nagyon emlékszem dolgokra amik 2 évvel ezelőtt történtek. Kérdezte Sankó, hogy hány kérdésünk volt a tesztben és mennyi ideig írhattunk, hogy hány percünk volt a dolgozatot bemutatni, de én már elég hadilábon állok ezekkel az emlékekkel. :-) Na, de annyi baj legyen. Amíg azt nem felejtem el, hogy hová kell haza menjek addig nem vészes a dolog. :-)

Na most már hagylak, vár a munka.
Puszi!



U.I. Ha nincs semmi nagy dolgotok pénteken egy kicsit szorítsatok Sankónak. :-)

Cipő

Sziasztok!

Megint tanácsot szeretnék kérni tőletek. A hétvégén vettem két pár cipőt. Az egyik egy őszi-tavaszi a másik egy sportcipő. A gondom az őszi-tavaszival van. Egy bőr cipőről van szó. Tegnap nagy büszkén felhúztam munkába jönni és a 200 m alatt amíg kimentem a megszokott találkozóhelyre, ahol felvesznek reggel a kollégák, mind a két sarkamat megette. A gond az hogy túl kemény hátul a sarkánál. Persze hozzá kell tennem, hogy abban én is hibás voltam, hogy mezítlábra húztam fel a cipőt és nem húztam bele legalább egy harisnya zoknit. Most aztán mind a két sarkam be van sebtapasszal ragasztva és járok a sportcipőbe. Ha valakinek van valami jó módszere, hogy lehetne a cipőmet járhatóvá tenni, szívesen veszek minden tanácsot.

Köszi